Ötszáz év elteltével sikerült kideríteniük a kutatóknak, hogy milyen betegség pusztíthatott a mai Mexikó területén élt ősi aztékok körében a 16. században. Ez volt az emberiség történelmének egyik legpusztítóbb járványa, megközelítette az Európában a 14. század közepén tombolt pestist is.
Az 1545 és 1550 közötti öt évben 15 millió emberrel – a lakosság nagyjából 80 százalékával – végzett egy rejtélyes betegség a mai Mexikó és Guatemala (egy részének) területén. Az aztékok navatl nyelvén cocoliztlinek, vagyis pusztító betegségnek nevezett kór magas lázzal, fejfájással, szem-, száj- és orrvérzéssel járt együtt és három-négy napon belül végzett az emberrel – írta a The Guardian című brit lap internetes oldala.
Ez volt az emberiség történelmének egyik legpusztítóbb járványa, megközelítette az Európában a 14. század közepén tombolt pestist is. Az azonban, hogy mi is volt pontosan ez a betegség és mi okozta, csaknem ötszáz éve ismeretlen. A himlő, a kanyaró, a mumpsz és az influenza kizárása után azonban a kutatóknak most talán végre sikerült megtalálniuk az „elkövetőt”: ősi fogleletek révén nyert DNS-minták egy olyan baktérium jelenlétére utalnak, amely hastífuszt okoz.
Az európai gyarmatosítók számos olyan baktériumot hurcoltak be magukkal az Újvilágba, amelyekkel szemben a helyiek teljesen védtelenek voltak. Ashild Vagene, a Tübingeni Egyetem munkatársa szerint az európaiak megérkezése után több járvány is felütötte a fejét a térségben. Az 1545 és 1550 közötti cocoliztli-járvány jelentőségét az adja, hogy másodikként csapott le azon három pusztító járvány közül, amelyek a legtöbb halálos áldozatot követelték.
A Nature Ecology and Evolution című folyóiratban közölt tanulmány szerint mindössze két évtizeddel az 1545-ös járvány kirobbanása előtt himlő végzett 5-8 millió emberrel a térségben, nem sokkal a spanyolok megérkezését követően. Egy második cocoliztli-járvány pedig a megmaradt lakosság felét megölte 1576 és 1578 között.
„A városokban és nagyobb településeken hatalmas gödröket ástak, a papok pedig reggeltől napnyugtáig mást sem csináltak, csak cipelték a holttesteket és dobálták őket a gödrökbe” – olvasható egy korabeli beszámolóban. A korszak orvosai megállapították, hogy a tünetek egyetlen ismert betegség, úgy mint a kanyaró vagy a malária szimptómáival sem mutattak hasonlóságot.
A kutatók most 29 korabeli – egy cocoliztli temetőből származó – csontvázból nyert DNS-mintát elemezve megtalálták a nyomait a salmonella enterica baktérium C altípusának. Ez a baktérium hastífuszt okoz. A szalmonella-törzsek nagy része fertőzött élelmiszerekkel, vagy vízzel terjed. A kutatók szerint feltehetőleg a spanyol gyarmatosítók háziasított állatai hurcolták be őket Mexikóba. A salmonella enterica baktériumról már korábban megállapították a kutatók, hogy jelen volt Európában a középkorban.
A kutatók ugyan számításba vették az összes olyan bakteriális kórokozót és vírust, amely szóba jöhet, és így jutottak el a salmonella enterica baktériumig, de még így sem zárható ki, hogy nem egy észrevétlenül maradt, vagy teljesen ismeretlen patogén a felelős a cocoliztli-járványért.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
