1956 október 23-án ilyen meleg volt, mint most! Ezt a fényképet egy ismerősünk készítette, aki nem tudott hazautazni Budapestre vonattal, mert több órás késések és átszállások miatt nem érte el a csatlakozását.
1956 október 23-án ilyen meleg volt, mint most! Ezt a fényképet egy ismerősünk készítette, aki nem tudott hazautazni Budapestre vonattal, mert több órás késések és átszállások miatt nem érte el a csatlakozását.
Nagyon örültem, hogy Sz. Nándi bácsi hozzánk jött, mert megszakította irgalmatlan cselekedetem folyományaként a szülői megrovást és büntetésem lehetséges legmagasabb fokozatát. Ugyanis én úgy utáltam az elcsatolt hajamat és ezért vágtam magamnak zsilett pengével (!! )egy frufrut. Jó görbére persze, amit Anyukám alig tudott valamennyire kiegyenesíteni. TÉNYLEG ronda lett az ún. frizura, de én boldog voltam, mert sütött a nap, térdzokniban mehettem iskolába és az “események” fontosabbá váltak mint az én csutakra vágott hajam, aminek ócsárlását – jogosan – Nándi bácsi jelenlétében zsenánt lett volna folytatni.
A szomorúság csak az volt, hogy Édesapánk rettenetesen belázasodott. Amikor jöttek felkérni , hogy Ő legyen a helyi Munkástanács elnöke, hiszen deklasszált létünk és az Ő refes múltja erre predesztinálta, meg sem tudott szegény mozdulni az akutan dagadtra gyulladt izületei miatt.
Nem telt bele 12 nap és a ragyogó langy és a reményteli napok MINDEN SZEMPONTBÓL fagyos november 4-vel köszöntöttek ránk. De valahogy – azt én fel sem tudtam másként fogni – öröm, nagyon nagy öröm is ért bennünket a tragédiában! Édesapánk október 23-án kezdődött láza 1956.november 4-ig tartott… Az első délután November 4-e volt, hogy láztalanná vált.
Köszönet és hála ezért a betegségért a jó Istennek! Vajon adott-e hálát valaha valaki betegségért az Istennek? Nem nagyon hiszem. Ez a láz egész sorsunkat – egy bizonyos idő elteltével – megváltoztatta. Édesapánkat 1963-ban rehabilitálták.
Az én hajam pedig megnőtt és pár évvel később már copfom is lett. A kis testvérem is megnőtt és amire hetedikes lett, magasabb lett, mint én.
Édesapánk pedig mindig magas volt és haláláig és az után is nagyon de nagyon magas maradt… A Földtől a Végtelenig.
Gundy Sarolta – Hunhír.info
Amennyiben olvasóink birtokában vannak 1956-os fényképek, felvételek, plakátok, szórólapok, dokumentumok, kérjük segítsék szabadságra ébredésünk hiteles továbbadását, s juttassák el szerkesztőségünkhöz. Az [email protected] elektronikus levélcímen várjuk jelentkezésüket, hogy oldalainkon közzé téve megőrizhessük múltunk igaz történetét. Örömmel vesszük a hiteles beszámolókat, visszaemlékezéseket is. Hunhír.info
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
