Április 12-e a Felvidékről kitelepített magyarok emléknapja immár kilenc éve. 2012-ben az Országgyűlés ellenszavazat nélkül döntött erről. Az emléknap apropóját az adja, hogy hetvennégy évvel ezelőtt ezen a napon indultak el az első szerelvények. Több mint 100 ezer felvidéki magyar kényszerült ideiglenesen, vagy végleg elhagyni szülőföldjét.
A Nemzetpolitikai Államtitkárság és a Rákóczi Szövetség szervezésében ma online, a Youtube-on közvetített megemlékezést tartottak, amelyen Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár és Forró Krisztián, az MKP, illetve az egyesült magyar párt, a Szövetség elnöke mondott beszédet.
A mai emléknap lehetőséget biztosított arra, hogy az események megemlékezéssé váljanak! A megemlékezésnek a közösség az ereje, míg a közösségnek a megemlékezés.
– hangzott el a Himnuszt követően a megemlékezés nyitóbeszédében.
Potápi Árpád János beszéde elején leszögezte,
Huszadik századi traumáinkra emlékezni gyász, de egyben összetartozásunk hitvallása is. A második világháború vége a felvidéki magyaroknak nem a békét hozta el, hanem a jogfosztást, az üldöztetést, majd a kitelepítést.
Potápi egy rövid történelmi visszatekintést adott a kitelepítés időszakáról, felvázolva azokat a történelmi eseményeket, amelyek e máig ható tragédiáig vezettek. Potápi leszögezte, ő maga is egy olyan térségben nőtt fel, a tolnai Völgységben, ahol napjainkig érezhető nyomokat hagyott a svábok kitelepítése, a felvidéki magyarok és a bukovinai székelyek betelepítése. Több mint 3000 felvidéki magyar érkezett a háború után ebbe a régióba. Emlékeiket, gyökereiket máig őrzik, ápolják.
A mai emléknapon ne csak a veszteségeinket vegyük számba. Adjunk hálát Istennek azért, hogy a felvidéki magyar közösség képest volt a túlélésre! Jövőépítés csak összefogással lehetséges!
Potápi kiemelte, a magyar fiatalok ma már egységes magyar nemzetben gondolkodnak. „Ha ragaszkodunk magyarságunkhoz, ha összefogunk, nem tudnak minket megtörni” – hangsúlyozta az államtitkár.
Az a kötelék, amely ’45 után összetartotta a magyarságot, ma is működik. Legyen ez a mai megemlékezés egy kiállás, nagyszüleink, szüleink meg nem alkuvása mellett.
– zárta beszédét Potápi Árpád János.
Az államtitkár után Dr. Urbán Jánosné Forró Gizella üzenetét közvetítette a Rákóczi Szövetség. A Pozsonyvezekényről származó asszony hétévesen élte át a kitelepítést, megrázó vallomásában vázolta fel az odáig vezető mindennapokat.
Elérzékenyülve mesélt arról, mihez kezdett családja, miután kiderült, az ő nevük is rajta van a kitelepítendők listáján. A Vezekényről kitelepített asszony megemlékezése azért volt igazán különleges, mert rámutatott arra, nem csak egy nép tragédiája, hanem egyéni drámák sorozata volt a kitelepítés. A traumára való felkészülés mindennapjainak leírása kiemelte Forró Gizella megemlékezését az ilyenkor elhangzó beszédek sorából.
Állandó kopácsolásra emlékszem. (…) vagy mi, vagy a szomszédok, de valaki mindig kopácsolt. Útiládák készültek, az állatoknak ketrecek. (…) senki sem mondta meg, hová kerülünk. (…) Az volt a bűnünk, hogy magyarok vagyunk!
Forró Krisztián, az MKP, illetve a Szövetség elnöke elmondta, szülőfalujából, Nagymácsédról 61 családot telepítettek ki, akik azt sem tudták, hová viszik őket, látják-e valaha még rokonaikat, barátaikat. Forró leszögezte,
a legöntudatosabb magyarokat telepítették ki, ezzel évtizedekre megpecsételték a felvidéki magyarság sorsát.
A pártelnök tisztázta azt a félreértést is, mely szerint a lakosságcsere közös akarat mentén zajlott volna, holott a felvidéki magyarokat kényszerítették a költözésre, helyükre viszont önkéntesen érkeztek Magyarországról szlovákok. Forró kihangsúlyozta, ma is hoznak döntéseket a háború utáni jogfosztó intézkedésekre hivatkozva.
Mindent meg kell tennünk azért, hogy a felvidéki magyarokról lekerüljön a háborús bűnösök bélyege. (…) Ehhez arra van szükség, hogy erős és egységes képviseletünk legyen.
Forrót a Rákóczi Szövetség egyik alapítójának, a 93 éves Dr. Lukács Ferenc visszaemlékezése követte, akit családjával együtt Zselízről telepítettek ki. Elmesélte, néhány alkalommal az esztergomi bazilikadombról integetett a párkányi oldalon álló nagyszüleinek, akikkel nyolc éven keresztül nem tudott beszélni. Csak 1956-ban, a forradalom előtt találkozott újra nagyapjával.
A megemlékezést Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség elnökének beszéde zárta. Csáky kiemelte, a Rákóczi Szövetséget olyan hölgyek és urak alapították, akik ennek a sötét időszaknak voltak áldozatai.
Köszönet jár nekik azért, mert felismerték, felelősséget kell vállalni az otthonmaradottakért, az elszakítottakért – fogalmazott Csáky.
Olyan tragédia ért bennünket, magyarokat a huszadik században, amelynek következményeit ma is magán viseli közösségünk. (Azt kívánom) tudjunk erre emlékezni, tudjunk ebből erőt meríteni és tudjunk belőle magyar jövőt építeni!
– zárta megemlékező beszédét a Rákóczi szövetség elnöke.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
