Az Üzenet címmel fotókiállítás nyílt a Salgótarjáni Általános Iskola és Kollégium Székhelyintézményében idős emberek képeiből és üzeneteiből, amelyekkel a fiatalokat szólítják meg. A művészi igénnyel készült portrékat Oravecz Géza fényképész a Máltai Szeretetszolgálat salgótarjáni Baglyaskő Időskorúak Otthonának lakóiról készítette.
A salgótarjáni általános iskola aulájában működő Gagarin Galériában körben a falakon komoly vagy huncut tekintetű, kedvesen mosolygó vagy elmélyülten gondolkodó idős emberek portréi láthatók – a fotók alatt egy-egy üzenettel, melyben hosszú évtizedek személyes tapasztalata sűrűsödik egyetlen mondatba.
Az alábbiakban Hámon Krisztina írásából olvashatnak részleteket.
Nem mindennapi kiállításról van itt szó, amelynek ötlete Oravecz Géza fényképész fejéből pattant ki. Szereti az idős embereket, ezért 2022 végén ellátogatott a Máltai Szeretetszolgálat Gondviselés Háza Baglyaskő Időskorúak Otthonába, ahol egykor mindkét nagymamája az utolsó éveit töltötte, és felajánlotta szolgálatait az ott élőknek.
Pál Cecília intézményvezető örömmel fogadta az ötletet, néhány lakó pedig jelezte, hogy szívesen részt venne a fotózáson, így pár nappal később Oravecz Géza felállította mobil stúdióját az idősotthon aulájában, hogy portrékat készítsen a jelentkezőkről. „A lakók a mentálhigiénés kollégák segítségével izgatottan készültek a különleges alkalomra. Volt, aki öltönyben és nyakkendőben jelent meg a fotózáson, más a legszebb rózsaszín csipkeblúzát vette fel, és egy kis púdert és szájfényt is kért, hogy a legjobb formáját mutassa a képen. A nyüzsgésre az otthon többi lakója is felfigyelt. Sokan ekkor kaptak kedvet, hogy maguk is kamera elé álljanak.”
Oravecz Géza harminchat portrét készített, (…) minden modelljét megkérdezte, mit üzen a fiataloknak arról, mi a legfontosabb az életben. A válaszok között a leggyakrabban a család, a szeretet, az egymás iránti tisztelet, a tanulás, az együttműködés és a békességre törekvés bukkant fel; egy szép házat, egy új autót vagy egy külföldi utazást az élete vége felé már senki sem tartott említésre méltó értéknek.
Az elkészült portrékat az alájuk írt üzenettel karácsony előtt kapták kézhez az idősek. (…)
A portrésorozatot először a salgótarjáni József Attila Művelődési és Konferencia Központban tekinthette meg a közönség, Az Üzenet címmel – most a Salgótarjáni Általános Iskola és Kollégium Székhelyintézménye (az egykori Gagarin Általános Iskola) aulájában működő Gagarin Galériában látható, ahol rendszeresen rendeznek tárlatokat a környék alkotóinak műveiből. Ha összeadjuk a képeken szereplő emberek életkorát, a tárlat több mint ezer év élettapasztalatának bölcsességét adja át a fiatal generációknak.
Taliga-Harsányi Szilvia, az iskola tanára és a kiállítás szervezője elmondta: a gyerekek érdeklődéssel fogadták az idős emberek üzeneteit, hosszan álldogáltak előttük, elgondolkodva. „Hiánypótlónak tartom ezt a kiállítást, mert sokuk életéből teljes mértékben hiányzik az idősebb generáció, nem tudják átvenni senkitől azokat az értékeket, amiket például ezek a képek képviselnek.” Volt olyan gyerek is, aki sírva fakadt az egyik fotó láttán, amelyről az azóta elhunyt nagymamája nézett vissza rá, mégsem szerette volna levetetni a képet az aula faláról, mert miután megnyugodott, azt mondta, örül neki, és büszke rá.
Taliga-Harsányi Szilvia a saját osztályával etikaórán külön is körbejárta a kiállítást. „Jöttek a kis füzetükkel a harmadikosaim, belenéztek az összes néni, bácsi szemébe, és feljegyezték azokat a gondolatokat, ami a legjobban megfogta őket. Utána visszamentünk a terembe, és megbeszéltük, hogy kinek melyik és miért volt a legfontosabb. Volt, aki azt mondta, hogy négy-öt üzenetet is leírt, mert nem tudott választani, annyira szépnek találta őket.”
A kérdésre, hogy van-e kedvenc fotója, a tanárnő először egykori kolléganője, a 84 éves Margit fotójára mutat, aki azt üzeni a fiataloknak: „vigyázzanak az idősebb generációkra, és értékeljék tapasztalatukat”, aztán a 90 éves Bertalan portréját említi, aki fekete öltönyben, fehér ingben néz a kamerába:
Janik Bertalan a kiállítás megnyitásakor személyesen is ellátogatott az iskolába, hogy beszédet mondjon. Jó humorú, kedves, közvetlen személyiség, aki nagy szeretettel és büszkeséggel mesélt a családjáról a diákoknak.
Janik Bertalan ma is a Máltai Szeretetszolgálat salgótarjáni időskorúak otthonában él, az ágyát sok-sok régi családi fotó veszi körbe, jut belőle nemcsak a polcokra, hanem a falakra is. Szegény családba született; éles eszű gyerek volt. Épp a krumplit szedték fel a földeken, amikor megkapta a hírt, hogy a kiváló tanulmányi eredményeire való tekintettel Horthy-ösztöndíjasként felvételt nyert a losonci gimnáziumba. A falu népe adta össze neki az öltönyre és a váltás ruhára valót, hogy Losoncon folytathassa a tanulmányait. Janik Bertalan sok-sok tanulással és rengeteg munkával végül főosztályvezető lett a Salgótarjáni Vasöntödében és Tűzhelygyárban, az igazgató jobbkeze, akinek mindenki adott a szavára.
Habár már több mint harminc éve nyugdíjban van, a mai napig minden reggel nyakkendőt köt. Végtelenül büszke rá, hogy gyerekei, unokái valamennyien diplomát szereztek, és bepárásodik a szeme, amikor az ötéves dédunokájáról, Andrisról mesél: „Már százig tud számolni. Azt mondják, az eszét tőlem örökölte.”
Forrás: Máltai Szeretetszolgálat
Fotó: Kovács Bence
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
