283 éve, 1738. március 19-én született a perui Cuzco közelében, egy Tinta nevű településen II. Túpac Amaru, az utolsó inka dédunokája, a spanyol gyarmatosítók elleni legnagyobb indián felkelés vezetője.
Az Inka Birodalmat az 1530-as évek elején meghódító spanyol konkvisztádor, Francisco Pizarro kivégeztette az uralkodót, Atahualpát. A királyi család néhány tagja azonban el tudott menekülni, és az Andok hegyeiben alapított államot, amely gerillaháborút viselt a hódítók ellen.
Az „új” inka birodalom elleni döntő háborút a spanyolok 1572-ben indították meg, az utolsó inkát, Túpac Amarut elfogták, megkeresztelték, majd nyilvánosan kivégezték. Az ő dédunokája már José Gabriel Condorcanqui néven látta meg a napvilágot, ereiben némi spanyol vér is csörgedezett.
A bennszülött előkelőségek gyermekei számára fenntartott iskolába járt, a spanyol és a kecsua mellett egy kicsit latinul is megtanult. A jezsuita nevelés azonban csak máz maradt, szíve mélyén az elnyomott indián lakossággal azonosult.
Bátyja halála után, alig tizennyolc évesen lett Tungasuca és Pampamarca kacikája (örökletes törzsfőnök), de természetesen alá volt vetve a spanyol kormányzónak. Sokat tanulmányozta a félig spanyol, félig inka Garcilaso de la Vega a 16. század végén írott krónikáját, amely romantikus fényben tüntette fel az inkákat, s a bennszülöttek számára tiltott olvasmánynak minősült.
Tisztségében nagy megértést mutatott az indiánok iránt, akiket keményen dolgoztattak, még keményebben adóztattak, maradék kis pénzükből pedig számukra fölösleges árukat kellett venniük.
Condorcanqui petíciók tömegével bombázta a kormányzatot, de nem sikerült elérnie, hogy javuljon a bányákban, textilüzemekben vagy éppen falvakban robotoló indiánok helyzete. A kudarcoktól elkeseredve elhatározta, hogy felkelést szervez a gyarmatosítók ellen.
Kép forrása: Wikimedia Commons
1780 novemberében egy banketten tőrbe csalta, majd kivégeztette Antonio de Arriagát, Tinta különösen korrupt és kegyetlen corregidorját (tartományi kormányzóját) és mintegy 200 tisztviselőjét, majd II. Túpac Amaru néven aláírt kiáltványban harcba szólította az indiánokat.
Ez volt a legnagyobb, egyben az utolsó indián lázadás a spanyol uralom ellen és az első, amelyben – még ha kis számban is – kreolok (Latin-Amerikában született spanyolok) is részt vettek.
A felkelés Peru déli részéről gyorsan átterjedt Bolívia és Argentína egy részére is. II. Túpac Amaru 1780. november 16-án az amerikai kontinensen elsőként eltörölte a rabszolgaságot.
Másnap Sangarará falunál szétverte az ellene küldött 1300 fős haderőt, de ellenőrzése alól kicsúszott csapatai lemészárolták a magukat megadó katonákat. Ekkor még nem indult a védtelen Cuzco felé, inkább – magát a spanyol király hű alattvalójának mondva – a kreol előkelők támogatását igyekezett biztosítani.
Azok azonban a csatát követő vérengzés miatt már nem bíztak benne, az egyház híveivel együtt ki is átkozta. Ezután már inka királynak nevezte magát, és belefogott ősei egykori székhelye, Cuzco ostromába, de nem boldogult az időközben megerősített várossal. Csapatai egyik vereséget a másik után szenvedték el, mozgalma egyre inkább az indiánok és európaiak közti erőszakká fajult.
Az ellene küldött reguláris seregektől közrefogott II. Túpac Amarut végül két tisztje árulta el, s 1781 márciusában családjával együtt a spanyolok kezére került. Halálos ítéletét május 18-án elrettentő célzattal rendkívül barbár módon hajtották végre Cuzco főterén.
Előbb végig kellett néznie felesége, fia és harcostársai kivégzését, ráadásul az asszony akasztása nem sikerült, így levágták a kötélről és agyonverték.
Ezután ő került sorra: ugyanazon a helyen, ahol kétszáz évvel korábban dédapja feje hullott a porba, lovakkal próbálták széttépetni, de mivel ezután még mindig élt, felnégyelték, majd lefejezték. A felkelés ezzel nem ért véget, így családjának minden tagját kivégezték, s az ősi inka dinasztia egyetlen tagja sem maradt életben.
II. Túpac Amaru kivégzése
A béke csak azután állt helyre, hogy a felkelők számára általános kegyelmet hirdettek. A hatóságok ezután betiltották az inka ruhát, szokásokat, sőt az indiánok még inkának sem nevezhették magukat, de így sem sikerült „elspanyolosításuk”.
Túpac Amaru felkelése elbukott, de neve és emléke fennmaradt. Az egyik perui gerillamozgalom – amely leghírhedtebb akciója során 1996-ban a limai japán nagykövetséget foglalta el – az ő nevét vette fel, de a Perut 1968 és 1980 között kormányzó katonák is benne vélték példaképüket feltalálni.
Képmása szerepelt egy időben a perui bankjegyeken, s a múlt század hatvanas-hetvenes éveiben Uruguayban ténykedő városi gerillák, a tupamarók szintén rá hivatkoztak. Neve sokak számára mégsem ezért cseng ismerősen, az ő nevére keresztelték az egyik legnagyobb amerikai rapsztárt, az 1996-ban máig felderítetlen gyilkosság áldozatául esett Tupac Amaru Shakurt.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
