DANIEL MUNTEANU, Bölönpatak. Sok rosszat mondanak a romániai egészségügyről, és sokszor úgy is van, ahogy mondják. Én viszont csupa jót tapasztaltam abban a néhány napban, amit nemrégiben a baróti kórházban kellett töltenem. Dr. Lozsádi Botond főorvos-igazgató nagyon lelkiismeretesen kezelt, kedvesek és szolgálatkészek voltak a nővérek, a tisztaságra és az ételre sem lehet panaszom. Román vagyok, roma vagyok, de a megkülönböztetésnek még a szikráját sem éreztem. Arra kérem a baróti polgármestert és a többi erdővidéki tanácstagot, minden erejükkel támogassák ezt az egész kistérség számára oly fontos intézményt. Nem mindegy, hova kell mennünk, ha nagy a baj, és ott miként gyógyítanak.
LÁZÁR MÁRIA, Sepsiszentgyörgy. Június 9-én valamilyen okból délben kellett a piacra mennem. Nagy meleg volt, és a kis vizes üvegemet otthon felejtettem. Az egyik pékség bódéjában vásároltam, és kértem egy pohár vizet, mert rosszul voltam. – Mi is pénzzel vesszük – jött a válasz. – Csapvíz sincs? – Az nem iható. Na de mégis adjunk a néninek, ha rosszul van. – Így nem kérek – feleltem, és kitámolyogtam az ajtón. Jött egy ismerős, megkérdezte: mi a baj, Mari mami? Csak annyit mondtam: vizet. Elővette a kulacsát és innom adott, utána pedig a taxihoz kísért és hazamentem. De nem hagy nyugodni a dolog. Olyan drága a víz, hogy nem adunk annak, akinek a rosszullétén segíthetünk? Ítélje meg a kedves olvasó, hová lett az emberekből az egymás iránti jóérzés. Kedves nyugdíjas társaim, ne feledjék magukkal vinni az életmentő vizes üveget, ha kilépnek az otthonukból.
B. Z., Sepsiszentgyörgy. Pár észrevételt szeretnék megosztani a kedves (vagy kedvetlen) olvasókkal a régi szemerjai református temetővel kapcsolatban, egyúttal remélve azt is, hogy egyesek talán kicsit több tisztelettel lesznek majd őseink nyughelye iránt. Felháborító szemtelenségnek tartom, hogy a szomszédos Jövő utcai tömbház egyes lakosai rendszeresen a temető lerakójához hordják a szemetüket (legyen az szelektív vagy komposztba való), holott közvetlenül a tömbház mellett ott van a Tega által kialakított tároló mindenféle-fajta hulladéknak. A lépcsőházaknak azonban két kijáratuk van, és hát vajon mért is tenne meg valaki 15–20 lépéssel többet a tömbház szemétlerakójáig, amikor a temetőé közelebb van? A minap virágot vittem a szüleim sírjára, és amikor mentem hazafelé, két hölgy jött be a kapun; egyikük kutyát vezetett pórázon, a másik, szőke nő kezében szemeteszsák volt, melyet elegáns mozdulattal bevágott a szelektív hulladéknak odahelyezett gyűjtőbe. Mintha mi sem lenne természetesebb! Ilyen és ehhez hasonló szemtelenséggel mindennap találkozik az ember, de nem lehet megszokni. Azon voltam, hogy megszólítom a hölgyet (ha ugyan megérdemli ezt a titulust), hogy lenne szíves a háztartási szemetét nem a temetőbe vinni s főleg ne a szelektív kukába, mert 1. annak nem ott a helye, és 2. a szemételhordást a református egyház fizeti, nem pedig a Jövő utca érintett tömbházának egyes pofátlan lakói. De inkább lenyeltem a torkomban képződő gombócot és elsétáltam mellettük, mert nem volt kedvem civakodni. Mások is vannak, akik a kutyáikat a temetőbe viszik a kis- és nagydolgaikat elvégeztetni. Gondolom, nem azért, mert kellemesebb környéket nem találnak, inkább az lehet az ok, hogy itt kevesebb ember jár, és a kutyatrutyit jó nyugodtan ott lehet hagyni. Az már nem érdekli a gazdit, hogy ezt esetleg feltapossa valaki, aki tiszteletét leróni megy ősei sírjához. Amúgy a lenyesett ágakat, bokrokat is mind a temető szemétlerakó helyére hordják a kedves lakók. És valakik visznek is onnan ezt-azt: a sírokra helyezett virágok mellett a vedrek is folyamatosan eltűnnek. Azt sem tudom, hányat szereltünk fel a kútra tavaly, az egyház és személy szerint én is, de mindegyiket ellopták: műanyagot, pléhet, kicsit, nagyot. Ennyire tiszteljük a környezetünket és embertársainkat! Úgy látszik, sokaknak hiányzik az a bizonyos hét év, vagy talán több is.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
