A brazil Moysés Azevedo, a Katolikus Shalom Közösség alapítója tanúságtétele hangzott el az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) negyedik napján, szeptember 8-án, szerdán délelőtt a Hungexpo A pavilonjában. Azevedót az édesanyja papi pályára szánta, de ő tinédzser korában eltávolodott Istentől. Aztán húszéves korában a pápa előtt ajánlotta fel életét az ifjúság evangelizációjára.
Azevedo tanúságtételében kiemelte, hogy élete középpontjában az Eucharisztia áll. Felidézte: 1980-ban a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust Brazíliában tartották, és Szent II. János Pál pápa ellátogatott az ő városába, Fortalezába is. A város akkori bíboros érseke, Aloísio Lorscheider megbízta azzal, hogy a pápai szentmise keretében a felajánláskor a város fiataljainak nevében adjon át egy ajándékot a Szentatyának. Az ifjú Azevedo kicsit zavarba jött: ugyan mit adhat ajándékba a pápának egy alig húszéves fiatalember? Imádkozni kezdett és nagyon erős sugallatot kapott Istentől. Egész személyiségét megragadta Isten szeretetének ereje, és teljesen átalakította az életét. Elérkezett a pillanat, hogy odaadja ingyenesen azt, amit ő is ingyenesen kapott. Nem adhatott más ajándékot Jézus Krisztusnak, a Szentatyának és az Egyháznak, mint hogy felajánlja az életét és a fiatalságát minden olyan fiatal és minden olyan ember „bátor és találékony” evangelizációjára, akik távol állnak Krisztustól, az Egyháztól.
Ebből az Eucharisztia oltára előtt tett felajánlkozásból született meg a Katolikus Shalom Közösség.
Azevedo kereste a legjobb módját, hogy eleget tegyen a fogadalmának, imádkozott, és olyan sugallatot kapott, ami kezdetben „kicsit bolondnak” tűnt: pizzériát kell nyitnia az evangelizáció céljára. Mivel azonban a sugallatokból egyértelmű volt, hogy ezt kell tennie, néhány fiatallal együtt, akiket szintén megragadott Isten szeretete, létrehozták a pizzériát, ami az evangelizáció eszköze lett, az öröm, az igazság kimondásának jegyében. Egy olyan missziós terület jött létre, ahol a fiatalok személyes kapcsolatra léphettek Jézus Krisztussal. A pizzériába betérő ifjak felfedezték a boldogságot, aminek van arca és neve, élő személy: Jézus Krisztus. Egy napon belépett az életükbe, és gyökeresen átalakította.
Az Úr pizzériája az evangelizáció helye lett, az öröm, a kreativitás, és az igazság kimondásának jegyében. A pizzériába betérő fiatalokat ugyancsak fiatalok fogadták, megosztották egymással örömüket, bánatukat, és két beszélgetés és pizzaszelet között mindig nyílt rá alkalom, hogy tanúságot tegyenek arról az örömről, amit Jézus élő személye és evangéliuma hozott az életükbe és fiatalságukba.
„Aki ezt a kenyeret eszi, tüzet eszik” – idézte Szent Efrémet Moysés Azevedo. Hozzátette: a baráti közösség légkörében sok fiatal megtapasztalhatta Jézus Krisztus irgalmas szeretetét és azt, hogy az Egyház nem más, mint a világ útjait járó tanítványok családja. Az isteni irgalom gyógyító balzsam sebeikre, és így idővel létrejött a Shalom közösség, olyan fiatalokból, akik felveszik a kapcsolatot más fiatalokkal, és evangelizálnak. A közösségi élethez tartozik a misszió is, amennyiben fontosnak érezzük, hogy másokkal is megosszuk a kapott kegyelmeket – mondta a tanúságtevő.
A Shalom közösség kiemelten foglalkozik a legszegényebb rétegekkel, annak szellemében, amit Ferenc pápa így fogalmazott meg: „A szegények teste nem más, mint a szenvedő Krisztus teste a világban”. „Az igehirdetés, a szentségimádás, az Eucharisztia ünneplése és a testvéri és missziós közösség lett a testté lett Evangélium kisugárzásának forrása” – mondta a közösség alapító vezetője.
Moysés Azevedo arról is beszélt, hogy a pandémia őket is új kihívások elé állította. Több tagjuk megbetegedett, de észlelték, hogy mások sokkal többet szenvednek, például a hajléktalanok. Mi lesz velük elhagyatottan, kitaszítva? Pedig ők is a családunk tagjai, hiszen Jézus Krisztus tanítványaiként tudjuk: az emberi család minden egyes tagja hozzánk tartozik, ugyanannak az Atyának gyermekei vagyunk. Segítségnyújtás közben a Shalom közösség tagjai ráébredtek: nemcsak az élet kitaszítottjainak van szükségük rájuk, hanem ez oda-vissza működik, így a társadalom legszegényebbjei, lelkileg súlyosan megsebzett kitaszítottjai valódi kincsekké váltak a számukra.
A tanúságtevő arra is figyelmeztetett bennünket, hogy
János evangéliumának huszadik fejezetéből egyértelmű: Tamás apostolnak komoly kétségei voltak Jézus feltámadásával kapcsolatban, nem hitt barátai és apostoltársai tanúságtételének. Mégis, amikor az Úr megjelenik előttük a nyolcadik napon, megmeríti Tamást keresztjének a jeleiben, vagyis dicsőséges sebeiben. Távollevőből egészen közelivé válik Tamás, megérintheti az Úr sebeit. Hitetlensége átalakul a tökéletes hit tanúságtételévé: „Én Uram, én Istenem!” Jézus ugyanis arra emlékezeti őt és a többi apostolt, amit a halála előtti estén mondott: „Ez az én testem”. Amikor magunkhoz vesszük az Oltáriszentséget, mi is az Úr feltámadt testének tagjai leszünk ebben a világban, azért, hogy korunk „Tamásai” a mi szavunkat hallva és a mi pillantásunkkal találkozva, az Eucharisztia által áthatott életünket látva megérinthessék az Úr megnyitott oldalát, megtapasztalhassák a találkozást a Feltámadottal, aki meghalt értünk a kereszten.
A Shalom Közösség vezetője a mozgalom tapasztalatai alapján állítja:
hogy odalépjenek korunk „Tamásaihoz”. A Katolikus Shalom Közösség célja, hogy megmutassa az Egyház fiatal, életrevaló, tevékeny arcát.
Moysés Azevedo emlékeztetett rá: ma van Szűz Mária születésének a napja. Ezért megkérte a jelenlévő fiatalokat, hogy menjenek ki a Madonna képe elé, és tegyenek tanúságot arról, hogy Jézus Krisztus szerelmes tanúi lesznek a mai világban. Kérésére Erdő Péter bíboros, prímás megáldotta a felsorakozó fiatalokat.
Szerző: Bodnár Dániel
Fotó: Lambert Attila
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
