A koronavírus járvány „harmadik hulláma” során nem voltegyszerű megtalálnom az egyensúlyt a napi hírek nyomonkövetése és ugyanezenhírek figyelmen kívül hagyása között. Némi időbe telt ráérezni a helyesgyakorlatra. A koronavírus előtt sokszor elég volt ránézni az aktuálisfőcímekre, megnyitni csak a tényleg fontos, vagy fontosnak tűnő írásokatkellett. Manapság azonban az ember kénytelen az átlátszóan hatásvadász vagynyilvánvalóan elfogult írásokat is gyakrabban átfutni, ha tudni akarja, mitörténik, mert sajnos másmilyenforrás ritkán áll rendelkezésre. De vajon tényleg fontos, hogy ilyen szinten tájékozódjunk?Vajon a láthatók kevésbé lesznek múlandók attól, ha a világ lépre csalásánakminden apró és aktuális részletét megértjük? Nyilván minden ember más, ezértvan, akinek kifejezetten erősíti a hitét, ha érti, hogy a szemünk előtt folyó eseményekhogyan illenek bele a világ teremtése óta tartó történetbe, míg mások szívesebbentekintenek a közeljövő sötét eseményein túl ránk váró, most még láthatatlan, deannál inkább örök és biztos jövő felé.
Azt hiszem, én valahol a kettő között találtam meg a máremlített egyensúlyt, de a napi szinten ránk zúduló szennyáradattal szemben alegtöbbünknek valószínűleg az odafentvalókat kell erősíteni, mint fordítva. Acsatát némiképp leegyszerűsíti annak mérhetetlen átlátszósága, hiszen a hírekkevés kivétellel az emberek félelmeit igyekeznek kihasználni, azt pedignyilvánvalóan tudjuk, hogy a félelem lelke nem Istentől való, függetlenül attól,hogy a másik oldalra az erőt, a szeretetet vagy a józanságot állítjuk.
Amikor egy közeli ismerős vagy rokon betegségéről, netán halálárólértesülünk, vajon kevésbé lesz igaz, hogy ez az utolsó ellenségünk végüleltöröltetik?1 Amikor látjuk, hogy a világ köré vetettháló a szó átvitt és szó szerinti értelmében is egyre áthatolhatatlanabb, vajonkevésbé lesz rövid életű?
Érthető, hogy sokan részben azért ássák bele magukat ajárvány körüli hírekbe, hogy szunyókáló szeretteiket, ismerőseiket ráébresszéka történések igazi céljára, de ezek az erőfeszítések sokszor pont fordítvasülnek el, mint szeretnénk. Ha őszintén belegondolunk, hány ember véleményéttudtuk megváltoztatni a járvánnyal, az oltásokkal, a maszkviseléssel, akormányintézkedésekkel kapcsolatban? Hányan csaptak a homlokukra logikus érvelésünkhallatán vagy az alternatív orvosi tanulmányokat, közgazdasági, geopolitikai, stb.elemzéseket olvasva, ráébredve, hogy félrevezették őket?
Ugyanakkor hányan lehetnek azok, akik egy világválság ésfélelemhadjárat közepén kénytelenek elgondolkozni saját életükön éselkerülhetetlen halandóságukon? Elárulom: az előbbiek száma valószínűleg anullához közelít, míg az utóbbiak nagyon sokan vannak.
Teljesen mindegy, hogy képesek vagyunk-e meggyőzni aszomszédot a maszkviseléssel kapcsolatos elméletünkről, ha közben fogalma sincsarról, hogy mit keres a földön és hová megy ezután. Mindegy, hogy elfogadják-e kollégáinka gyógyszergyártó cégekkel vagy az oltásokkal kapcsolatos véleményünket, hanincsenek tisztában Jézus értünk tett áldozatával.
Félreértés ne essék: semmi gond nincs azzal, ha próbáljuk minél pontosabban megérteni és nyomon követni a körülöttünk folyó eseményeket, én is erre törekszem, de hirdetni Krisztust hirdessük, mert egyedül Benne van üdvösség.
„Mivel tehát a világ a saját bölcsessége útján nem ismerte meg Istent a maga bölcsességében, tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözítse a hívőket.”2
Biztos vagyok benne, hogy hozzám hasonlóan sokan érzik, hogyeljött az idő. Hogy az, amiről eddig csak beszéltünk, tényleg a szemünk előtttörténik. Ha pedig így van, még fontosabb bölcsen bánni a ránk bízott percekkel.
Így húsvét előtt különösen aktuális felidézni Jézus lelkiútravalóját, amit a halála előtti napokban tanítványaira és rajtuk keresztükránk hagyott.3
A sötétnek tűnő jövő helyett inkább az örömről, a szeretetrőlés Vele való barátságunkról beszélt. Persze, tudom, érintette a világ irántunkvaló gyűlöletét is, de tudta, hogy ezt a jövőt, ahogy a halált is, bekebeleziaz élet.
„Most titeket is szomorúság fog el, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a szívetek, és örömötöket senki sem veheti el tőletek.” (János 16:22)
Szinte felfoghatatlan! Olyan öröm, amit senki sem képes elvenni? Na, ezt adjuk tovább!
I. Korinthus 15:26I. Korinthus 1:21Lásd: János 14-16 fejezetei
The post Az Úr öröme járvány idején first appeared on Idők jelei.
Forrás:idokjelei.hu
Tovább a cikkre »
