Szerintünk viszont az következik, hogy Magyarország példamutatóan betartja azokat az EU-s jogszabályokat, amelyeket be lehet tartani. Jogszabályértelmezési viták természetesen vannak, de azok elvileg természetes részei egy jogrendszer működésének. A baj nem a betartható, a nehezen betartható és még csak nem is az ostoba jogszabályokkal van, hanem azokkal a politikai döntésekkel, amelyek a közösség eredeti szabályrendszerén kívül alkotnak olyan jogot, olyat, amely nemcsak a hagyományos európai és nemzetközi jog kereteibe nem illeszkedik, hanem az elemi józan ész is sikítófrászt kap tőle. Az Unió jogi eszközökkel éppen újrarajzolja a világot, nekünk ezzel van problémánk és nem azokkal a jogszabályokkal, amelyek jól-rosszul megpróbálják javítani az európai emberek életminőségét vagy a földrész környezeti biztonságát.
Nézzük miben voltunk rosszcsontok:
Figyelmeztettek minket a nukleáris hulladékkezeléssel kapcsolatos jogrendi hiányosságok miatt 18 másik országgal együtt. Ha két hónapon belül nem válaszolunk megfelelően, az fenyeget, hogy a Bizottság indoklással ellátott véleményt küld.
Indoklással ellátott véleményt kaptunk pálinkaügyben. Valami miatt a Bizottság úgy gondolja, hogy adózásilag a helyi termékeknek kedvezünk és ha nem intézkedünk perelnek.
Beperelnek minket a magas légszennyezettség miatt. Meg másokat is. (Talán a diesel autók gyártóival kellett volna ezt megbeszélni például.)
Kis túlzással, ezek teljesen hétköznapi átlagos ügyek, amelyekben az Uniónak akár igaza is lehet. Leszámítva persze a pálinka dolgát, de azt úgyis eldugjuk előlük. Ezekből a példákból pontosan leszűrhető, hogy mire jött létre az európai Unió. Most éppen végzik a dolgukat. Nincs is komoly bajuk velünk és nekünk sincs komoly bajuk velük.
Azzal, hogy az ellenzéki pártok és az ellenzéki sajtó teljes egészében magáévá tette az EU szélsőliberálisainak narratíváját a magyarországi politikai helyzetről és folyamatosan támogatja és erősíti is azt, tulajdonképpen megszüntette a belpolitikát. Hiszen álláspontja teljesen azonos olyan beavatkozó külföldi aktorokkal amelyeknek ráadásul az adott belpolitikai kérdésekben semmiféle jogosultsága nincs. Ez a helyzet rokonságot mutat az Osztrák-Magyar monarchia belső hatalmi viszonyaival, amikor is a belső ügyekben kialkudott függetlenség azonnal formálissá vált, amint az ütközött Ausztria vélt vagy valós gazdasági, politikai érdekeivel.
A kuruc-labanc “ellentétpár” körül kialakult vita (Mandiner) is azt mutatja, hogy ennek felismerése megtörtént. Különösen bájos, hogy most azok állnak a nyugattól való kritikátlan függés legnagyobb támogatóinak, akik ideológiájuk kulcsfogalmának a szabadságot tartják. Konkrétan a saját, rövidtávú személyes szabadságuk korlátlanságát becsülik többre, mint az ország szuverenitását és a nemzet túlélését. Minden megnyilvánulásuk mögött ez van, most adtam dekódolót bármelyikhez.
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
