Ismét kiskorúnak, de még inkább hülyének néz bennünket az immáron évtizedek óta rendszert váltó, azt valamilyen általunk ismeretlen okból befejezni nem tudó, vagy inkább nem akaró, éppen regnáló politikai osztály. Már-már komikus, ahogyan egykori kommunisták, valamint azok érdek- és haszonelvű örökösei kétségbeesett igyekezettel kérik számon a nép által újabban csak „FIZESS!” epithethon ornansszal felruházott narancsos tömegpárt vezetőin annak az eredeti tőkefelhalmozásnak az apró mozzanatait, amit tizenkét esztendeig tartó regnálásuk alatt ők is elkövettek.
Igaz, ők kevésbé feltűnően, ám ugyanilyen mohón végezték ugyanezt az áldatlan tevékenységet. Náluk mindig csak utólag, az eseményeket követő jelentős késésekkel estek ki azok a bizonyos sokat emlegetett csontvázak a különböző páncélszekrényekből, most pedig legújabban külföldi bankokból.
Ugyanakkor kétségtelen tény, szorult helyzetben azért képes megemberelni magát még ez a szörnyű politikai garnitúra is, nem is értjük, hogy ezt a váratlan, semmiből előbukkanó kreativitást – politikai oldaltól függetlenül – miért nem az ország sorsának jobbítása érdekében használják olykor-olykor. Ha máshoz nem is, de legalább ékes, édes anyanyelvünk változatosságához, szókincsének bővítéséhez azért a maguk sajátos módján, mégis csak hozzájárulnak. Most például egy új szóösszetételt alkottak nagy vajúdás közepette az MSZP kreatív teamjében, ez az ún. „jóhiszemű hibázás”.
Az egyes ATV-n leszerepelő véleményformálók által csak „nyomtatványként” aposztrofált Magyar Nemzet hozta a sztorit. Az időzítés csupán technikai részletkérdés, minden bizonnyal bespájzoltak mindkét oldalon különböző terhelő adatokat tartalmazó, a másik oldal meghatározó figurái ellen bizonyítási eljárásokban felhasználható anyagokból. Valószínűleg most szóltak le, hogy elő lehet jönni a sztorival. No, mármost rögtön a legelején egy akaratlan, amolyan „és mégis mozog a Freud” típusú elszólással indult a dolog, amire talán nem sokan figyeltek fel a hálivúdi eksön múvikon szocializálódott tömegek soraiból, pedig nagyon beszédes ám!
Az Index „Örök B kategóriás a százmilliókkal lebukott Simon” című cikkéből idézünk:
„Amikor szombaton a Magyar Nemzetben megjelent egy minden konkrétumot nélkülöző beijesztő cikk „Bűnös százmilliók egy szocialistánál?” címmel, az MSZP-ben nagy találgatás kezdődött, vajon kire célozhatott a kormánypárti lap. Sok mindenkire gondoltak, de Simon Gáborra a legkevésbé.”
Az idézet utolsó mondata az, ami igazából aggodalomra ad okot. És nem csak az MSZP szavazóinak, hanem mindenkinek. Ugyanis az, hogy sok mindenkire gondoltak, sok mindenkire gondolhattak, két dolgot jelenthet. Gondolhatunk arra, hogy Simon Gáboron kívül még sokan mások is hasonló gyakorlatot folytatnak a szegfűmintás kvázi utódpárt soraiban, ami igen csak elkeserítő lehet az MSZP szavazóinak, hiszen óriási presztízsveszteség ez egy olyan pártnak, amelyik kőgazdag politikusokkal az élén (Simont is ott találtuk az éhségmenet legelején) üvöltve aggódja tele a honi médiát a kisemberek sorsáért aggódva.
Ha több ilyen ember is lehet a szocialista párt soraiban, már pedig a megkérdezett politikusok válaszából – „Sok mindenkire gondoltak, de Simon Gáborra a legkevésbé.” ” – valószínűsíthető, hogy több ilyen ember is lehet a párt soraiban, akikről ma még nem tudjuk, hol és milyen pénzekkel rendelkeznek oly módon, hogy arról nem számoltak el, ez azt jelenti, hogy a szocialista párt berkein belül ez a fajta – legyünk finomak, de nem megengedőek –, mondjuk úgy, pénzkezelési módszer bevett gyakorlatnak számít. Ez az, ami igazán aggodalomra adhat okot mindannyiunk számára, hiszen a köz pénzével való ilyetén bánásmód a köz érdekei helyett egészen biztosan mások érdekeit szolgálja!
Mindeközben – immáron a kampány jegyében – beindult a totális tematizálási háború. A „FIZESS!” Simon-ügyben addig üti a vasat, amíg meleg, ehhez kétség nem férhet. A másik oldal valamivel rosszabbul járt, hiszen posztkommunistámék egy jóval kevésbé érthető és védhető ügyet, Paksot gondolták sulykolásra érdemesnek. Úgy tűnik, a dolog veszett fejsze nyele. Darab ideig – amíg hasznot húztak belőle – ők is támogatták. De talán, ami így első ránézésre is feltűnő, a legnagyobb baj mégsem az, hogy elzárták a pénzcsapokat, pontosabban, most már mások ácsingóznak előttük, hanem az, hogy nem ők hozták tető alá a dolgot, nem az ő nevükhöz fűződik. Tudják, kicsit olyan ez, mint a bukott államszocializmus rendszere. Hirtelen, ami eddig jó volt, az rossz lett, ami ellen eddig foggal-körömmel, tűzzel-vassal küzdöttünk, innentől az lesz a kívánatos, és a dolog természetéből fakadóan, azok istenítik a leghangosabban az új rendszert, akik eddig mindenen és mindenkin átgázolva harcoltak ellene.
Ezért hiteltelen ez a mindkét oldalon szélhámos színházat játszó, a történelem fura fintoraként itt maradt politikusi garnitúra. Épp itt lenne már az ideje útilaput kötni a talpuk alá! Kocsit küldeni értük, amelyik beviszi őket a legközelebbi büntetés-végrehajtási intézetbe, ahol az ítélethozatalig hátralévő időt előzetes letartóztatásban töltenék, majd teljes vagyonelkobzás és a közügyektől való eltiltás mellett életfogytig élvezhetnék az előbb említett intézmények vendégszeretetét.
Immáron nem csak a nép egyszerű gyermeke – s ily forma vónék magam is – mondja azt, hogy az egymásból élő és rajtunk élősködő egykori KISZ-titkárokból verbuválódott bagázsnak a történelem süllyesztőjében lenne a helye, de legnagyobb meglepetésemre az ATV „Voks” című választási műsorában Havas Henrik is arról érdeklődött Moldova Györgynél, hogy most akkor hova is álljon az, akinek mindkét bandából elege lett.
Visszatérve Simon Gáborra és a 240 gurigára, amit jóhiszeműen elfelejtett feltüntetni. E sorok írója, olyan okokból kifolyólag, melyek részletezésétől e helyt most eltekint, darab ideje már ádáz csatározásokat folytat a magát nemzetinek nevező adóhivatallal és összes csatolt részeivel. Ahogy mondani szokás, csapataink harcban állnak. A Jó Isten és a könyvelő segítségével eddig egyelőre sikerült életben maradni. És hiába van most már elektronikus ügyintézés, hiába lobogtatod a központi rendszertől kapott többszörös ügyfélkapus visszaigazolásodat, nem elég! Változnak az idők, kit érdekel ma már a „Dokument jeszty”, mert hát ugye a szabál, az szabál! A szabályokat pedig mi alkotjuk meg, mi változtatjuk meg, ha kell, akár öt percenként! Ez a szép és csodálatos a jogállamban! Úgy formálhatjuk és alakítgathatjuk, ahogy csak akarjuk! A magunk kényére, kedvére, képére és hasonlatosságára!
Ezért olyan irritáló az ún. kisember számára, amikor hülyének, ostobának, vagy kiskorúnak nézik azok, akik luxusautóikból kiszállva azonnal teli torokból elkezdenek aggódni a sorsáért. A kétkezi munkából élőt vegzálják, meghurcolják, a való világtól teljesen elrugaszkodott bírság kilátásba helyezésével fenyegetik meg a legapróbb hibáért, mulasztásért bármiért, míg egyenlőbbéknél ugye…
A Simon-féle ún. „jóhiszemű hibázás”-ról egyik kedvenc filmem, a „Nekem 8” című vígjáték botcsinálta hősei, a jól szituált középosztálybeli amerikai Nick Beam – középmufti egy reklám cégnél – és újdonsült cimborája a feka– ó pardon, afro-amerikai – munkanélküli jutnak eszembe. Tim Robbins és Martin Lawrence formálja meg a két karaktert kitűnően, szórakoztató kikapcsolódást nyújtva a nézőnek. Az alkalmi duó egy félreértésnek köszönhetően zavarba ejtően hajaz egy a környéket rettegésben tartó körözés alatt álló útszéli rabló párosra. Ebből adódik aztán a különböző félreértések kínos sorozata. Véletlenül összefutnak az igazi rablópárossal, némi nézeteltérés alakul ki közöttük az adott területre eső erőszakos bűncselekmények elkövetési jogát illetően, s végül a vitás kérdéseket agresszív véleménycserével tisztázzák, melyből hőseink kerülnek ki győztesen. Ennek során afro-amerikai barátunk kezében elsül a pisztoly és a rablók helyett – természetesen véletlenül – alkalmi útitársát sebesíti meg a karján. No, hát ezen eseménysor után zajlik le az alábbi párbeszéd Nick autójában menekülés közben.
– Belém lőttél!
– Nagyon sajnálom.
– Te belém lőttél!
– Nagyon sajnálom.
– Aki meglő valakit, az sosem sajnálkozik. Az ilyesmi akkor szokás, ha rálépsz valaki lábára, vagy véletlenül eltöröd a szemüvegét, vagy fingasz egyet ebéd közben, de nem mondod, hogy „sajnálom”, ha meglősz valakit!
Jóhiszeműen hibáztam, amikor elfelejtettem feltüntetni, bocsika.
240 milliót? Negyedmilliárdot? Ilyen van?
Gyerekek, de hát ti akartátok ezt! Egész idáig ezen és ezért dolgoztatok! A FIZESS tevékenysége láttán pedig – tegyük hozzá rögtön, TÉVESEN!!! – ugyanennek, vagyis a jogállamnak a visszaállításáért rimánkodtok! Pedig a jogállam most is létezik, mindenek felettiségéhez kétség nem férhet! Apró hibaszázalékként jelenik meg csupán, hogy ennek a jogállamnak az alakítását, formálását, azaz a jogalkotást, a (falakon belüli kétharmados) többség híján kivették a kezetekből. Gyerekek, így jártatok!
Kétségkívül rendkívül kellemetlen az, amikor a saját fegyverét fordítják az embert ellen és le is győzik vele. De – ahogyan mondani szokás – ez bizony benne van a pakliban.
A dús képzeletű nép ajkán újabban csak Meseházyként aposztrofált, nemhogy egy ország, de egy párt vezetésére is teljesen alkalmatlan, hivatalból odahelyezett aparatcsik nem régiben gyütt meg a nagyvíz túloldaláról, a messzi Ámerikából. Ha a hagyomány állításának hinni szabad, megkapta az új instrukciókat, melyek arról szólnának, hogy a választás ugyan jogszerű lesz, de mégsem tiszta. Itt az újabb öngól! Még egyszer felhívom mindenki figyelmét arra az apró, ám nem elhanyagolható momentumra, hogy a kis hazánkban működő ún. jogállamban a jogszerűségen kívül minden más érdektelen! Így volt ez az elmúlt húszon akárhány esztendőben az Alkotmánybíróság vezényletével és felügyelete mellett, így lesz ez továbbra is mindaddig, amíg ez a garnitúra regnál. Mitől is lenne más? Hiszen mindkét csapatnak annyi köze van csupán a magyarsághoz, hogy képviselőik az anyanyelvünket használják, amikor kinyitják a szájukat, hogy hazudjanak valamit nekünk.
Ami viszont a FIZESS!-re is ugyanúgy vonatkozik, mint a MASZOP-ra, és amiről végre nekünk, választópolgároknak sem szabadna végzetes könnyelműséggel megfeledkeznünk!
Ne rendezkedjetek be! Ne dőljetek hátra a bársony fotöjökben! Nem vagytok leválthatatlanok!
Mindkét csapat kiebrudalásának szükségességét jelzi az, ahogyan, ami alapján törvénykeznek. Erkölcs, morál és etika helyett, vagyis értékek helyett érdekalapú, haszonelvű az ő törvénykezésük! Fordítva ülnek a lovon, és miközben lóvá tesznek bennünket, a társadalomra is észrevétlenül ráerőltetik ezt a mammonita, mindent kizárólag pénzben és profitban mérő embertelen, istentelen és lélektelen létezésmodellt. Sorsfordító módon náluk a jogon alapul minden más, miközben a jognak kellene isteni és természeti alapértékeken és igazságokon alapulnia. Persze egy olyan országban, ahol igazságot nem, csak jogot szolgáltatnak, ott ezen nincs is mit csodálkozni.
Ne hidd el egyetlen szavát sem olyan embereknek, akik a jogállamot hangoztatva kisemmiznek egy egész nemzetet, miközben semmibe veszik annak polgárait!
Még nem tudod, hova húzd be azt a bizonyos X-et? Még van időd mérlegelni, még van időd meghozni döntésed! De azt már most tudod, de azt már most tudjuk, kik azok, akikre semmilyen körülmények között sem adhatjuk a szavazatunkat!
Isten áldja Magyarországot!
1 öntudatos pécsi polgár
Nemzeti InternetFigyelő
Forrás:internetfigyelo.wordpress.com
Tovább a cikkre »
