Az ukrán tüzérség átlő Oroszországba, a Kreml kivár

Az ukrán tüzérség átlő Oroszországba, a Kreml kivár

Moszkva úgy látja, az idő neki dolgozik, és ha lassan is, de felőrli az ukrán ellenállást, és ha nincs más választása, akkor ilyen módon gyengíti meg Ukrajnát. Persze, ebben is van kockázat, mert a háború elhúzódása folyamatosan növeli az orosz célok elérésének árát – elemez Stier Gábor.

finacial times

Prioritásnak nevezte a határmenti orosz régiók ukrán lövetésének megakadályozását Vlagyimir Putyin orosz elnök egy szerdai tanácskozáson. Stier Gábornak, a moszkvater.com főszerkesztőjének tett föl kérdéseket a Gondola.

– Főszerkesztő úr, áttörés-e, fordulat-e, hogy immár az ukrán tüzérség lövi az orosz településeket?

– Nem, mert egy ideje már lövi. Csak erről nem ad olyan hangsúllyal hírt a fősodor média, mint az orosz támadásokról. Pedig az ukránok orosz területen a kritikus infrastruktúrát is lövik, amit ugyanez a sajtó háborús bűnnek nevez. Kijev ezekkel a támadásokkal egyébként csak óvatosságra intette a támogatóit. A Nyugat éppen ezért nem adott Ukrajnának nagy hatótávolságú rakétákat, mert el akarja kerülni a háború eszkalálódását. Azonban már ettől sem vagyunk messze. A következő fokozat az F-16-osok szállítása lehet, és ezután jöhetnek a nagy hatótávolságú rakéták. Ha idáig eljut a Nyugat, akkor tudhatjuk, hogy bármi áron térdre akarja kényszeríteni Oroszországot, és ennek érdekében a háború eszkalálásától sem riad vissza. Innen már csak egy fél lépés lenne a harmadik világháború, amelyet eddig a vezető hatalmak láthatóan el akartak kerülni. Egyébként pedig az ukrán tüzérség aktivitására a leghatásosabb orosz válasz az lenne, ha a készülő téli-tavaszi offenzíva keretében benyomulnának Szumi és Csernyigov megyékbe, támadnák Harkivot, és amennyiben sikerrel járnak, kitolnák nyugat felé a határt, így a jelenlegi orosz területek a hagyományos ukrán tüzérség lőtávolán kívül kerülnének.

– Kockázat-e Kijev részéről, hogy a Kreml esetleg úgy értelmezi, megtámadták Oroszországot, immár a különleges hadműveletet honvédő háborúvá kell minősíteni, és megtöbbszörözni a bevethető haderőt?

Hírdetés

– Hogy mit tekint Oroszország casus bellinek, az politikai döntés kérdése. Ilyen erővel egyébként a nyugati fegyverszállításokat és az ukrán katonák kiképzését is tekinthetnék annak, hogy az adott nyugati országok beléptek a háborúba. Moszkva azonban nem akar totális háborút, és inkább az az érdeke, hogy e provokációkat észlelve elfordítsa a fejét. Egyelőre legalábbis. Eljöhet azonban az a pillanat, amikor ez nem így lesz. Idáig a Kreml nem szeretne eljutni, mert az jó eséllyel egyben azt is jelentené, hogy rosszul áll a helyzet a frontokon, és általános mozgósítást kell elrendelni. Ennek nemcsak Ukrajna, hanem az orosz belpolitikai stabilitás szempontjából is van kockázata. Így Oroszország a lehetőségek határáig ragaszkodni fog a „különleges katonai műveletekhez”, és nem ül fel az ilyen provokációknak. Közben persze megteszi a szükséges lépéseket az ország megvédéséhez.

– Annak idején a Luftwaffe egyik gépe tévedésből dobott le Londonra egy bombát, Churchill erre válaszul néhány repülőgépet Berlin felé küldött, s valóban: egy berlini külvárosban leesett egy brit bomba. A führer erre hisztéria-kitöréssel nagyobb légierő bevetésére adott parancsot. Az ilyenfajta provokáció mennyire teszi próbára Moszkva idegeit?

– Mint már jeleztem, Moszkva nem ül fel a provokációknak, és egyelőre kötélből vannak az idegei. Nem kapkod, nem megy bele kockázatos és sok áldozatot követelő akciókba.

Stier Gábor – Ma7

Láthatjuk, hogy az sem hiszterizálta a Kremlt, hogy a háború nem egészen úgy alakul, ahogy azt eredetileg elképzelte. Moszkva úgy látja, az idő neki dolgozik, és ha lassan is, de felőrli az ukrán ellenállást, és ha nincs más választása, akkor ilyen módon gyengíti meg Ukrajnát. Persze, ebben is van kockázat, mert a háború elhúzódása folyamatosan növeli az orosz célok elérésének árát. Tudatosan nem a győzelem szót használtam, mert minél tovább tart ez az őrület, annál kevésbé lehet győzelemről beszélni. Természetesen van olyan hatalom, amelynek éppen ez a célja, Oroszország gyengítése, és a legkevésbé sem érdekli, hogy közben Ukrajna elpusztul.

Molnár Pál


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »