Radosław Zmitrovicz püspök, az Ukrajnai Római Katolikus Püspöki Konferencia családbizottságának elnöke nyilatkozott az ukrajnai római katolikus egyház családbizottsága által a német püspökökhöz írt testvéri figyelmeztető levélről.
Január 31-én a német katolikus egyház ünnepélyesen elkezdte zsinati útját, az első találkozóra azonban már tavaly december elején sor került: ekkor tartották a családügyi bizottság ülését. A bizottság következtetései és javaslatai eltérnek az Egyház tanításától a szexualitás, a homoszexualitás, a fogamzásgátlás és egyebek értelmezésében.
Az ukrajnai római katolikus egyház családbizottsága levelet intézett a német püspökkar családbizottságához, amelyben megfogalmazta ennek a helytelen útnak a kritikáját, és emlékeztette őket az Egyház tanítására.
Egy magyarázó jegyzetben Radosław Zmitrovicz püspök, az Ukrajnai Római Katolikus Püspöki Konferencia családbizottságának elnöke rámutat arra, hogy a német zsinati út nem egyeztethető össze az Egyház tanításával.
– Miért döntött úgy a családbizottság, hogy megírja ezt a levelet?
– Miután elolvastuk a családok lelkipásztori gondozásával foglalkozó német bizottság javaslatait, úgy éreztük, tennünk kell „valamit”. Mi a püspöki konferencia egyik bizottsága vagyunk, és szükségesnek látjuk, hogy reagáljunk. Hiszen híveink – testvéreink –, fiataljaink életéből tudjuk, mennyire végzetes és romboló minden ember számára, illetve az emberek közötti kapcsolatok számára az a gyakorlat, melyet a német bizottság javasol.
Ez egy bizottságtól bizottsághoz szóló levél. A bizottsági ülésünkön dolgoztuk ki ezt a levelet; bizottságunk házaspárokból és családpasztorációval foglalkozó papokból áll.
– Hogyan befolyásolja a német püspöki kar ügye híveinket?
– A médiákon keresztül most már minden eljut a mi ukrajnai híveinkhez is. Valójában a híveinktől érkező jelzések bátorítottak minket arra, hogy ezt a levelet megírjuk. Itt idézhetjük a levél egy részletét:
Az LMBT-szervezetek tömegesen folytatnak ideológiai támadást fiataljaink és gyermekeink ellen, azzal a céllal, hogy demoralizálják őket. Az említett szervezetek azonban többek között Németország püspökeinek „új nézeteivel” is igazolják és alátámasztják saját tevékenységüket és propagandájukat. Fájdalmas látnunk, hogy az LMBT-propaganda miként támaszkodik az Önök kijelentéseire a kereszténység elleni, illetve mindazok elleni harcban, akik az igaz antropológiát vallják, amely a Szentíráson és a természetjogon alapszik.
Egyes híveink, akik a homoszexualitás terhét és egyéb, a szexualitás terén szerzett sebeket hordoznak, miután megismerték az Önök bizottságának nyilatkozatait, úgy érzik, elhagyja őket erejük a tisztaságért folytatott küzdelemben.
Házastársak, akik szembeszállnak e világ fogamzásgátló mentalitásával, megnyílván az élet ajándékára, mély zavarodottságot éreznek, miután elolvasták az Önök fogamzásgátlással kapcsolatos véleményét.
Egyes híveinket más keresztények támadják, sőt azzal vádolják őket, hogy a Katolikus Egyház eltér a Krisztus által kinyilatkoztatott igazságtól. Egyes protestáns közösségek az Isten Igéjéhez való hűtlenség vádjával illetnek minket, pravoszláv testvéreink pedig a hagyományhoz való hűtlenséggel. S miért? Azért, mert az Önök álláspontját nem a német egyház privát tanításának, sőt privát útjának tekintik, hanem az egész Katolikus Egyház álláspontjának.
– Elegendő ez a levél?
– Nyilvánvalóan nem. Tudjuk, hogy ez elsősorban szellemi harc, és nagyon nagy jelentősége van az imának, illetve a bűnbánat egyéb formáinak. Nekünk is ugyanezek a kísértéseink. Ennek a levélnek a megírása nekünk magunknak is segít meglátni az igazságot, mely megszabadít.
Ahogy a német bizottság nyilvánosan bemutatta munkájának első eredményeit, úgy mi is bemutatjuk, mi hogyan értelmezzük a hitet és az erkölcsöt. Mi csak hűek akarunk maradni az isteni kinyilatkoztatáshoz, amelyet nem tudunk megváltoztatni, korlátozni vagy „enyhíteni”.
– Milyenfajta segítséget tud felkínálni a bizottság azoknak a híveinknek, akik szexuális problémákkal küzdenek?
– Hosszabb levelet készítünk elő azok számára, akik nehézségekkel küszködnek nemi identitásukkal és szexualitásuk megélésével kapcsolatban, illetve azok számára, akik a közvetlen környezetükben, közvetlen hozzátartozóiknál találkoznak ezzel a problémával, mint például a szülő a gyermekénél. Remélem, ez a levél hamarosan megjelenik.
A bizottság leveléhez amerikai szakértők által készített szakmai tudományos választ csatoltunk, melyet lefordítanak ukránra és felkerül a rodyna.org.ua oldalra, hogy segítséget nyújtson az érdeklődőknek.
– Nem lenne érdemes olyan személyeket felkészíteni, akik hozzáértéssel és hittel segítenének az ilyen helyzetekben?
– Természetesen. Azt tervezzük, hogy nyárig megszervezünk egy kétnapos workshopot azok számára, akik érdeklődnek ez iránt a probléma iránt. Ennek résztvevői szülők, egyházi személyek, pszichológusok és terapeuták lesznek. Ez lesz a kezdet.
– Visszatérve a németországi „zsinati út” első eredményeihez: mi az oka, hogy a német egyház egy részének ez az álláspontja?
– Nem tudok átfogó és pontos választ adni. Röviden: számomra úgy tűnik, hogy győzött az ősi és mindig aktuális kísértés: „minden néphez hasonlóvá válni” (vö. 1Sám 8,5 – a ford.). Hányszor tapasztalta mind az Ószövetség, mind az Újszövetség választott népe ezt a kísértést! A környezet befolyásolja a katolikusok egy részének gondolkodását Németországban és más erősen szekularizált országokban. A társadalom elvesztette igazi kapcsolatát Istennel. Ez azt jelenti, hogy megértik a munkát, a pihenést, az egészséget, a betegséget, a halált, a szeretetet, a szerelmet, a házasságot, a nemiséget, a nevelést… de másképp, mint ahogy azt az Evangélium hirdeti. A keresztény életértelmezés túl csodálatosnak, túl szépnek, irreálisnak és lehetetlennek tűnik ahhoz, hogy meg lehessen valósítani ebben a világban, amelyben élünk. Néhány katolikus megpróbálja a keresztény mentalitást hozzáigazítani annak a társadalomnak az alapelveihez, amelyben él.
Az első keresztények is olyan környezetben éltek, amely radikálisan eltérő és ellenséges volt doktrinális és erkölcsi szempontból, de bennük a feltámadt Krisztus ereje lakott. Nem egy megtérő tapasztalta meg magán a vágyak hatalmát, amikor azonban a keresztre feszített és feltámadt Krisztus lépett be az életébe, Aki szereti őt, megbocsátja bűneit és a saját Lelkét adja neki, a meghívott követte az Urat, elhagyván régi és boldogtalan életmódját. Olyan isteni meggyőződés élt benne, amely „megfertőzött másokat és lassan megváltoztatta a társadalmat”.
– Lehet-e példákat felhozni az Egyház történetéből arra, ami most Németországban és más nyugati országokban történik?
– Valamikor az ariánusok számára a Názáreti Jézus isteni mivoltának igazsága megemészthetetlennek tűnt… Úgy gondolták, hogy könnyebb lesz felvenni a kereszténységet, ha enyhítenek az Isten Fia megtestesülésének radikalizmusán. Most ez az erkölcsi szférát érinti, mindenekelőtt a szexualitás és a házastársi kapcsolat megélését. Egyesek úgy gondolják, hogy az erkölcsi követelmények „enyhítése” megkönnyíti az életet. A valóságban azonban ez a szeretet és az emberség megsértése és megrablása az emberben.
Mi hisszük, hogy lehetséges a boldogság, az örök élet, hogy az ember képes szeretni, megtapasztalni saját testiségét egy mély szerelmi kapcsolat felépítéséhez, és képes részt venni új emberi életek teremtésében, annak köszönhetően, hogy Isten emberré lett.
– Egyesek azt gondolják, hogy az Egyház mást sem tesz, csak tilt, nem enged meg valamit, nemet mond…
– Boldog és büszke vagyok, mert tudom, milyen csodálatos az Egyház tanítása az emberi szexualitás és nemiség értelmezésében és megélésében. Ez szintetikusan és mélyen kifejezést nyert a Szent II. János Pál által megfogalmazott test teológiájában és sok más dokumentumban, valamint az egész bibliai hagyományban. Emlékszem, milyen csodálat és lelkesedés fogott el, amikor a testiség és a szexualitás megélése katolikus, bibliai útjának mélységéről és szépségéről tanultam. És látom, hogy a bűntől megsebzett emberek mennyire vágynak a test teológiájának ezen fényére és szépségére.
A német bizottság az ellenkező irányt javasolja, mely elpusztítja az emberek életét. Az emberek így bezárulnak arra a szeretetre, amelyet Jézus Krisztus hozott nekünk. Ezen a szereteten kívül az ember nem képes boldognak lenni. Természetesen mindig vannak nehézségek, elesések, de az irány a fontos. Vagy mi magunk is azt az irányt követjük és másokat is arra vezetünk, hogy úgy tapasztalják meg a szexualitást, mint csodálatos ajándékot férfiak és nők számára, hogy agape-caritas kapcsolatot alkossanak, mely már Szentség, személyek közössége és egy új élet ajándéka. Vagy ellenkezőleg, egy olyan élet irányába tartunk, ahol az ember az erosz uralma alatt marad, vagyis Krisztus nélkül él. Egyedül, magányosan, saját egója és szenvedélyei uralma alatt.
– Az ukrajnai katolikusok továbbra is jelentős pénzügyi támogatást kapnak a német egyháztól. Nem tart-e Excellenciád attól, hogy a bizottság levele megnehezítheti a további támogatást, amelyre oly nagy szükségünk van?
– Igen, ez igaz, hogy kaptunk és továbbra is nagyon nagy támogatást kapunk a német katolikusoktól. Ezért kimondhatatlanul hálásak vagyunk. Ezt kifejeztük a levelünkben is. Ennek a pénzügyi támogatásnak köszönhetően sokat építettünk és építünk. Mindez ugyanakkor lelki segítség is. A kommunizmus idején nagy erőt adott sok német katolikus imája a keleten diszkriminált és üldözött testvérekért. (…)
Egy Egyház vagyunk, és mindenki azt osztja meg a másikkal, amije van. Levelünk a hit és a történelmi tapasztalatok megosztása. Mögöttünk és bennünk van a kommunista diktatúra szörnyű időiből származó tapasztalat. Látjuk, ahogy ma a marxista ideológia új formában teszi rabszolgává annyi európai ember gondolkodását, még az Egyházhoz tartozó emberekét is. Megértjük nyugaton élő testvéreink nehézségeit és kísértéseit. Mi nem vagyunk jobbak. Reméljük, hogy megértenek minket. Ezt a levelet a családpasztorációs bizottság tekintélyével írjuk.
Forrás és fotó: Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye
Eredeti forrás: rodyna.org.ua
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
