Az AgenSIR, az Olasz Püspöki Konferencia hírportálja tette közzé a Caritas-Spes Ukraine igazgatója, Vjacseszlav Grinevics atya felhívását, melyet április 19-én fogalmazott meg, miután visszatért a Csernyihiv melletti Szloboda és Lukasivka falvakban tett missziójából.
„Minden háborúban meg kell őrizni az emberség arcát. Amikor az embereknek már nincs mit enniük, és éhhalál fenyegeti őket, a háború a legembertelenebb oldalát fedi fel. Ekkor nemcsak a szívünket kell megnyitnunk, de kérnünk kell a politikai vezetőket és mindazokat, akiknek hatalmukban áll tenni valamit, hogy segítsenek biztonságos humanitárius folyosókat létrehozni és humanitárius segélyt bejuttatni a rászorulóknak” – fogalmazott felhívásában a Caritas-Spes igazgatója.
A Caritas-Spes munkatársai minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy a legtávolabbi településeket is elérjék és segítséget nyújtsanak. Vannak olyan falvak is, melyek olyan kicsik, hogy nem is szerepelnek minden térképen. Az ott lakók egy hónapig áram nélkül maradtak. A bombázások tönkretették az infrastruktúrát és romba döntötték a házakat.
„Az orosz megszállás alól felszabadított településeket porig rombolták – mondta Grinevics atya. – Ellopták az autókat. Kifosztották a házakat. Ezekben a falvakban szegény családok élnek. Az emberek szegénysége sem állította meg a katonákat, és rettenetesen válságos helyzetbe sodorták az itt élőket, időseket és gyerekeket. Ezekben a falvakban az ortodox templomot is a földdel tették egyenlővé. Ez bizonyítja, hogy a háború a szent helyek előtt sem hátrál meg.”
A lvivi (lembergi) logisztikai központba minden nap öt-hat teherautónyi segélyszállítmány érkezik Európából. Az ottani csapat szinte megállás nélkül dolgozik, hogy a legfontosabb dolgokat eljuttassák azokhoz, akik igazán szükséget szenvednek.
A Caritas-Spes igazgatója aggodalmát fejezte ki az orosz megszállás alatt lévő területek miatt. Az ország ezen részein, melyeket Grinevics atya biztonsági okokból nem kíván megnevezni, a Caritas-Spes vezetői és munkatársai továbbra is tevékenykednek. A gond az, hogy a karitatív szervezet nem tudja eljuttatni kívülről rakományait ezekre a területekre. Az oroszok nem engedik át az Ukrajnából érkező segélyszállítmányokat. A megszállás előtt összegyűjtött készletek pedig kezdenek kifogyni. A tartalékok szűkösek, és a Caritas-Spesnek nincs is már hozzáférése; a belépéshez szükséges biztonságot sem tudják garantálni.
„Csoportjaink a megszállás előtt érkezett segélyekkel gazdálkodnak – mondta az ukrán karitászigazgató. – Miután ezek elfogynak, gondban leszünk. Aggódunk a munkatársaink biztonsága miatt is, mert az oroszok bejönnek, kérdéseket tesznek fel, hogy hogyan történik a segélyek érkezése és szétosztása, de legfőképpen, hogy honnan küldték azokat. Arra kérik a munkatársainkat, hogy működjenek együtt az orosz katonákkal. Az embereink tehát rendkívül nehéz helyzetben vannak, súlyos pszichés nyomás alatt. Félnek. Nem tudják, mit tegyenek.”
A Caritas-Spes felhívása tehát minden emberhez szól, kérve, hogy „háborús időben is mentsék meg emberségünket. Lehetnek különbözőek a politikai nézeteink, állhatunk akár egymással szemben is ebben a háborúban, de mind egyazon Isten gyermekei vagyunk, és mindannyian megérdemeljük közös emberi méltóságunk tiszteletét”.
Fordította: Balláné Sárközi Jáhel
Forrás: AgenSIR
Fotó: Caritas-Spes Ukraine/Facebook
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
