Herszonban, a frontvonaltól négy kilométernyire fekvő ukrán városban a bazilita atyák a lakosság mellett maradnak. A Nagy Szent Vlagyimir-kolostor a háború sújtotta földön a remény, a civil és vallási ellenállás jelképévé vált.
„Jelenleg egyre feszültebb a helyzet Herszonban, mert az oroszok egyre erősebben támadják a várost. Már nemcsak katonai célpontokat vesznek célba, hanem a civil lakosság is jelentősen szenved. Ezért drámai a helyzet” – mondja Ignatius Moskaljuk, a Nagy Szent Vlagyimir bazilita kolostor rektora.
A bazilita atyák úgy döntöttek, hogy ott maradnak az ukrán városban, amely mindössze négy kilométerre fekszik a frontvonaltól; a kolostor alig hat kilométerre található innen. Jelenlétükkel az idők folyamán a „jóság erődítményévé” tették. Ma körülbelül 20–25 ezer ember él a városban; a háború előtt Herszon lakossága körülbelül 380 ezer fő volt. „Főleg az idősek maradtak, akiknek nincs lehetőségük elmenni – mondja el a szerzetes. – Az idősek mellett pedig ott kellett maradnia valakinek a családból, hogy gondoskodjon róluk. És vannak még a nagycsaládok, akiknek nem volt hová menniük.” Nagy probléma a munkahelyek hiánya a városban. Ez megnehezíti a fiatalok életét, akiknek munkára van szükségük, hogy eltartsák magukat és családjukat. Ez az egyik legnagyobb nehézség Herszonban.
A konfliktus kezdete előtt a kolostort napelemekkel szerelték fel, ez ma lehetővé teszi a szerzetesek számára, hogy kis mennyiségű saját villamos energiával rendelkezzenek. 2024-ben egy 98 méter mély kutat is fúrtak, amely biztosítja az alapvető vízkészletet. „Ma az egész városból érkeznek emberek a kolostorba, hogy tiszta artézi vizet vegyenek iváshoz.”
segélyeket fogadnak és osztanak szét mind a városban, mind a közeli vidéki területeken. Minden vasárnap meleg ételt készítenek körülbelül 150 ember számára. „Szeretném megköszönni olasz barátainknak – mondja Ignatius atya –, olaszoknak és Olaszországban élő ukránoknak, hogy támogatnak minket, lehetővé téve, hogy segítsünk Herszon lakosságának. Szívből köszönöm.”
Ez a kisfiú reményt jelent Ukrajna számára, mint minden gyermek, aki háború idején születik. Bár a helyzet kritikus, az élet megy tovább. És ez a remény jelképe lesz.”
Forrás: AgenSIR
Fotó: ugcc.ua
Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
