A szaléziak frissen megválasztott rendfőnöke, Fabio Attard első nyilvános látogatásának helyszíneként a torinói Ferrante Aporti fiatalkorúak börtönét választotta. Április 3-án, csütörtökön szalézi lelkésztársa, Silvano Oni kíséretében látogatta meg a főként külföldi fiatal rabokat.
„Szenvedély Jézus Krisztus iránt, elkötelezettség a fiatalok mellett. Hűségesen és prófétai módon megélni szalézi hivatásunkat” – ez a témája a szaléziak 29. egyetemes káptalanjának, amelyet február 16. és április 12. között a valdoccói anyaházban tartanak. Mintegy 220 káptalani tag van jelen 136 nemzet képviseletében. Március 25-én megválasztották az új rendfőnököt, Fabio Attardot, aki a remény szentévével és a 2025-ös strennával összhangban („Horgonyozzunk le a reményben és zarándokoljunk a fiatalokkal együtt”) úgy döntött, hogy először a fogvatartott fiatalokat látogatja meg.
„Itt született meg Don Bosco megelőző módszere – magyarázta Attard atya. – Torinóból, ahol a szalézi karizma megszületett, továbbra is szeretnénk kiállni azokért a fiatalokért, akik kevesebbet kaptak az élettől, mert – ahogy alapítónk is mondta – minden fiatalban, még a legszerencsétlenebbekben is ott van az a pont, ahol fogékonyak a jóra, és a nevelőnek az a legfontosabb feladata, hogy megtalálja ezt a pontot, a szívnek ezt az érzékeny húrját és elkezdje a céljai érdekében használni.”
Az ifjúság szentje – emlékeztet a rendfőnök – az Oratóriumi emlékiratokban elmeséli, hogyan értette meg – a 19. századi Torinóban, amelynek perifériái nagyon hasonlítanak napjaink világának perifériáihoz –, hogy reményt kell adni a legkiszolgáltatottabb és legszegényebb fiataloknak. „Ahogy elnéztem a 12–18 éves, egészséges, erős, értelmes fiúk seregét, és láttam őket tétlenül, tetvesen, testi-lelki nélkülözésre kárhoztatva, valóságos iszonyat vett erőt rajtam” – írta Don Bosco.
„Ki tudja – gondoltam –, ha ezeknek a fiúknak volna egy barátjuk odakint, aki törődne velük, segítene nekik, ünnepnapokon a vallásról beszélne nekik, akkor nem tudnák-e távol tartani magukat a romlástól, vagy legalábbis nem volnának-e kevesebben köztük, akik újra a börtönben kötnek ki? Elmondtam ezt a gondolatomat Don Caffassónak, majd az ő tanácsait és útmutatásait követve tanulmányozni kezdtem a megoldási lehetőségeket, az Úr kegyelmére bízva az eredményt, hisz nélküle minden emberi erőfeszítés hiábavaló.”
1855-ben volt a Generalában (a torinói fiatalkorúak börtönének akkori neve, ma Ferrante Aporti), Don Bosco meglátogatta a fogvatartott fiúkat. Délutánonként játszott és beszélgetett velük, az itteni tapasztalatai alapján alkotta meg a megelőző módszert, ahogyan az intézmény folyosóin neki szentelt emléktábla is emlékeztet erre.
Emiatt a Ferrante káplánjai azóta is szaléziak, akik Don Bosco nyomán – mint az összes szalézi oratóriumban világszerte – arra törekednek, hogy szeressék a fiatalokat: „Egy szeretetteljes pillantással és egy bátorító szóval többet lehet elérni, mint sok dorgálással” – írta a szent.
„Ferenc pápa azzal, hogy a Szent Péter-bazilika után a Rebibbia börtönben nyitotta meg a második szent kaput, megmutatta nekünk, hová kell reményt és vigasztalást vinnünk” – hangsúlyozta az új szalézi rendfőnök.
Forrás és fotó: Szaléziak.hu
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
