Az Otrhance-gerinc és a Klin: a Nyugati-Tátra két kevéssé ismert ékköve Vataščin Péter2026. 08. 17., h – 16:42 Pribilina (Pribylina) |
Meglepetést okozó, de színes sziklás szakasz, majd kiváló adottságú gyephavasok a mély völgyek ölelésében. A Nyugati-Tátra nem annyira ismert részei is tökéletes magashegyi élményt kínálnak annak, aki nyitott a felfedezésükre.
Azt már a Duna mentéhez közel eső szlovákiai és magyarországi hegységekben megszoktam, hogy egyenesen kötelező kutatni, fürkészni a nem annyira felkapott helyeket. A „slágerhelyek” ugyanis messze nem mutatják meg egy-egy táj igazi karakterét. Érdemes bejárni a félreeső jelzéseket, vagy ha nem esnek valamilyen tiltás alá, a turistajelzés nélküli területeket is.
A Nyugati-Tátra ismertségben több szempontból a szlovákiai magashegységek sereghajtójának tűnik. Persze csak részben, hiszen aki betette a lábát az itteni hegyek közé, az a jelek szerint visszajár, s nemcsak a lengyel túrázókról van szó, akikkel még a legfélreesőbb völgyben is össze tud találkozni az ember, hogy esetleg gyakorolja a „cześć” köszönőformula pontos kiejtését.
Szerelem első látásra
Még a Rohácsok kétszeri bejárásakor letten figyelmes a szomszédos Liptói-Tátra részét képező Otrhance nevű mellékgerincre. Mindkét alkalommal a reggeli órákban nézhettem végig rajta, ami a Tátrában azt jelenti, hogy a sötétkék és -zöld színeiben pompázott. Odüsszeuszt vonzhatták így a szirének, még ha őt nem is a színük, hanem a hangjuk ejtette rabul. Emellett elért hozzám néhány személyes beszámoló is, így csak idő kérdése volt, mikor kerítek sort egy újabb nyugat-tátrai körre, hogy teljesebb legyen a „hálózásom”.
Az Otrhance nevéhez méltóan „kiszakadt” a Nyugati-Tátra főgerincéből. Ez persze még nem jelentene semmi különöset, nincs ugyanis természetesebb, mint egy-egy mellékgerincek egy magashegységben. Ugyanakkor nagyon karakteres a megjelenése. A Baranec irányából azonnal megakadt rajta a szemem két évvel ezelőtt, s most, ahogy az autóból Liptóújvár (Liptovský Hrádok) felől előbukkant a Bystrá és Baranec tömbjeinek takarásából, szintén vonzóvá tette önálló lényét. Emellett úgy gondoltam, hogy a Otrhancet képező hat csúcs végigjárása után még egy további kétezrest, a Klint, esetleg a Bystrát is útbaejtem.
Otrhance
A túra közvetlenül az Úzka dolina bejáratánál található, kempinggel és hétvégi házakkal övezett parkolótól indul a kék jelzésen. A csaknem 2 kilométeres, szinte sík völgy után kezdődik a Baranec és Bystrá gigászi tömbrendszerei közt megbúvó Otrhance, amelyhez a sárga jelzésre kell váltanunk, amely a zöldtől elszakadva egy tisztást keresztezve vág neki a hegynek. De még hogy!
Jó 3 kilométer alatt 930 méter szintemelkedést kell legyűrnünk az első valódibb csúcsig a gerincen (Nižná Magura, 1920 m). Ez a szám garantálja, hogy lefoglaljuk magunkat a kaptatással a fenyőerdőben, majd a törpefenyősben.
Az erdőhatár fölött szembesültem azzal, hogy nem egyszerű gyephavasi túrára neveztem be. Már a törpefenyők között közepesen nehéz sziklás terep fogadott, így aki erre jön, annak érdemes erre előre felkészülnie. Nincsenek ugyan igazán kitett, „mászós” részek, de amíg az Ostredok (2050 m) és a Vyšná Magura (2095 m) megmászásával nem végzünk, marad a technikás, különben pedig igen változatos mozgást igénylő aljzat. Azt mondanám, ez az Otrhance legélvezetesebb szakasza, amihez a biztos lépések és alapvető állóképesség elegendőek.
A főcsúcs, a Jakubina (2194 m) alatt aztán könnyebbre vált a terep, itt már csak fel kell baktatnunk a magasságra, ahonnan tiszta idő esetén zavartalan körpanoráma tárul a szemünk elé – nem mintha addig nem volna ámulnivaló bármelyik égtáj irányába.
A gerinc innen a Hrubý vrch (2137 m) felé vezet, s ismét sziklás szakaszok szegélyezik. A Nižná Magura és a Hrubý vrch közötti bő 3 kilométer már csupán 371 szintemelkedést és 151 -csökkenést tartalmaz.
Hogyan tovább?
A Hrubý vrch az a pont, ahol döntenünk kell a folytatást illetően, bármilyen szempontot is veszünk alapul. Itt már gyakorlatilag a lengyel határon állunk, akár arra is keresztezni lehet a Nyugati-Tátrát két útvonalon észak felé, de nyugati irányban elindulhatunk a Rohácsok, a Baranec, keletre pedig a Klin irányába is. Aki pedig megelégszik az Otrance végigjárásával, az a zöld jelzést követve leereszkedhet a Jamnická dolinába, amely egyenesen visszavisz minket a kiindulópontra. Ez a variáns is egy teljesértékű magashegyi túra: 18 kilométer mellett 1400 méter szintet kell megtennünk. Nagyjából a következőképpen:
Magam az előttem járók példáját követve a Klin felé indultam meg a lengyel országhatáron fekvő elágazást követően a piros jelzésen, amely már a Nyugati-Tátra főgerincét követi. A másfél kilométeres és főleg a kezdetén szép lejtmenetes szakasz végét egy újabb (és épphogy csak) kétezres, a Končistá (2002 m) jelenti. A csúcs lapos felületét túlságosan elegyengették, ám ettől függetlenül szép kilátás nyílik innen a szelíd óriás Klinre, valamint a Jakubina impozáns keleti-északkeleti lejtőjére.
A Klin (2172 m) innen ugyan csak 1,3 kilométer, a mintegy 200 méteres felkaptatás majd leereszkedés róla azért próbára teszi a lábakat. Az erőbefektetés azonban kifizetődő, hiszen emlékezetes variálja a környékre nyíló kilátást a „szelíd óriáson”. Érdemes közben megfigyelni a főgerincből kiálló, vélhetően tektonika által megbillentett óriási kőzetlemezeket.
Aki már idáig eljött, s jó formában van, akár a Nyugati-Tátra főcsúcsára, a Bystrára (2248 m) is felmehet, ami minimum 24 kilométeres össztávot és 2000 szintet jelent. Magam a Klin után a Gáborova dolina segítségével ereszkedtem le a zöld jelzésen, hogy aztán a Klin alatti elágazásnál (Rácestie pod Klinom) a Račkova dolinát végigjárva érjek vissza a parkolóhoz. Ez tokkal-vonóval együtt csaknem 22 kilométer és mintegy 1700 méter szintkülönbség leküzdését jelentette 11-12 óra alatt:
Érdemes észben tartani
Ami a helyben való alvást illeti, kézenfekvőnek tűnik a hegyek lábánál ATK Račkova dolina kemping, közvetlenül a völgy bejáratánál. A barátságos árszabás mellé megnyugtatóan zegzugos területet kapunk, ahol még a patak mellett is sátorozhatunk – de szobát is kivehetünk, ha van szabad. Nagy előny az elhelyezkedés: nemcsak az Otrhance-gerinc, de közvetlenül a Baranec vagy a Bystrá csúcsára is innen indulhatunk el. Tehát igazi túragócpontról beszélünk. Ez az adottság ennyire „tisztán” a Tátrában szinte csak ennél a kempingnél van meg (a térkép alapján talán Tátralomnic környékén van példa hasonlóra). Mellette egy szinte ad hoc parkoló található, amelyhez sms-ben tudunk akár egész napos parkolójegyet is váltani. A kempinghez hasonlóan ezt is Pribilina község üzemelteti.
Tömegek jó eséllyel nem lesznek a cikkben leírt hegyszakaszon, mivel azok inkább a környék „fontosabb” hegyeit veszik célba. Ugyanakkor elhagyatottságra se számítsunk. A ritkábban-sűrűbben eloszló túrázók önmagukban bizonyítják: van miért idejönni.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
