Becsüljük meg az időt, amiben élünk, mert lehet, a 21. század, de inkább a történelem egyik legnagyobb átverését éljük meg éppen.
Emlékeznek még a nagy Smith-Rock showra? Amit az Oscar-díjátadó rendezője rendezett. Az egy ovisoknak szánt mese volt ahhoz képest, ami most következik. Rántsa le a leplet most, aki akarja, egy másik, világméretű produkcióról.
Igen, bizonyára kitalálták, az Orosz-Ukrán háborúról.
Van egyrészt az a lehetőség, hogy igaz, amit a két fél (a világ megvett/megvezetett médiája) állít:
– Egyik, hogy felszabadítaná az országát, mert a gaz ellenség megtámadta.
– A másik, hogy megmenti az ott élő testvéreit az őket ért atrocitásoktól.
Harmadik változat jelenleg nem kapható a hírpiacon.
Felvázolom mégis, hátha érdemes elgondolkodni rajta.
Mert mi van akkor, ha minden pontosan úgy történt – és történik most is –, ahogy eltervezték?
Mi van akkor, ha Putyin (Oroszország) mégsem félkegyelmű, Amerika meg pontosan annyira „támogatja” a háborút, hogy az történjen, ami?
Nos, akkor éppen egy Amerikai-orosz koprodukciós filmet nézünk, amelynek pozitív(?) főszereplője egy színész, egy ripacs, aki néha nyilvánosan a farkával (z)ongorázik, a gonosz pedig az (eszementnek beállított) orosz elnök. Mindenki más statiszta, vagy csak egyszerű zarándok, aki siet kezet, lábat vagy a főszereplő (z)ongorázáshoz használatos eszközét csókolni Kijevbe.
Hogy mi szól ez utóbbi mellett?
Rágjuk meg jól a következőket.
– Az orosz és amerikai hirszerzés, műholdak segítségével ma már nem csak azt képes beazonosítani, hogy ki és milyen irányban mozog egy területen (ez ment már 40-50 évvel ezelőtt is), hanem némi sarkítással azt is, mosott-e aznap fogat, vagy levágta-e a körmét. Ennek következtében egy-egy „friss” drón, rakétavető, akna és bármilyen más harci eszköz megjelenését, pozícióját a fronton miliméterre pontosan ismerik. (… és vélhetően az oda kihelyező katona alsónadrágjának színét is :O)
– Bár az oroszok ezt hivatalosan soha nem állították, mégsem cáfolták – pedig megtehették volna –, hogy villámháborút indítottak volna. Márpedig szinte az osszes katonai és politikai elemző veretes gondolatmenete ebből indul ki. De mi van akkor, ha csak fel szerették vona számolni a rájuk rothadó elavult technikát? Mi van akkor, ha „mindössze” forrásra és helyre volt szükség, hogy modern haditchnikával szereljék fel hadseregüket?
– Mi van akkor, ha szinte pontosan ugyanez a helyzet az Egyesült Államokkal?
– Mi van akkor, ha a szankciókat azért vezették (vezetik) be, hogy Oroszországnak (és a Pentagonnak) legyen elég pénzügyi forrása a háború folytatására, és például ezért történhetett meg, hogy az exportált olajukból, gázukból az oroszoknak néhány hónap alatt már annyi bevételük származott, mint 2021-ben egész évben?
– Mi van, ha Ukrajna egy olyan hely, amelyről a Pentagon csak álmodhatott volna eddig, hogy kiüríthesse az amerikai fegyverraktárakat és berúgja a berozsdásodott hadiipar motorját?
– Mi van akkor, ha már csak egy olyan terület van a Világon, ahol a lakossággal meg lehet fizettetni egy háború és a hozzá kötődő katonai fejlesztések árát, és ezt a területet nem Afganisztánnak, Iraknak, Iránnak, Szíriának, Líbiának… hívják, hanem Európának?
Lehet még sorolni a kérdéseket számolatlanul, feltehetjük azt is, miként lehetséges az, hogy egy demenciás vénember és egy fodrász- és smink-fétises öregasszony kapta a mellékszerepeket, de ne tegyük, mert egyértelmű.
Ha igaz az, amit a józan ész diktál a fenti kérdések nyomán, akkor mi, a tömeg, csak nézünk mint a moziban, mert élőben rendeztek nekünk egy háborút. Szurkolunk a jónak, vagy éppen a rossznak, látni véljük az igazságot, hallani és érteni a „szakértők” gondolatait, miközben Amerika az utolsó ukrán katonáig „harcol” az oroszok ellen, a szabadágért, amit a vak és idióta európai ember pénzel.
U.i.
Kósa Lajos a minap a HírTV-ben Gerhardt Máté szerkesztőnek azt találta mondani, hogy menjen ki a zöldségeshez, vegyen tőle háromszoros áron harmadannyi zöldséget, majd távozóban morfondírozzon azon, hogy milyen jól kiszúrt a zöldségessel.
Hogy ez hülyeség?
Hát nem! Az EU (és Amerika) éppen ezzel a mesével eteti a szellemi fogyatékossá züllesztett Európát.
Na ugye, hogy filmet nézünk!
Üdvözlet, KJ
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
