Kiemelkedően sikeresen szerepeltek a kassai Márai Sándor Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium és Alapiskola kórusai a szlovákiai gyermek- és ifjúsági kórusok országos versenyén, a Mládež spieva elnevezésű rangos megméretésen. A Csengettyű Gyermekkórus és a Leánykar egyaránt aranysávos besorolást kapott, illetve egy-egy különdíjat is elnyert, s az idén 55 éves Csengettyű lett a verseny abszolút győztese.
A kassai Márai Sándor Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium és Alapiskola négy énekkarral büszkélkedhet. Ezek a Csengettyű Gyermekkórus – amely közülük a leghosszabb múltra tekint vissza, 1969-ben alapította Homolya Éva tanárnő –, a Leánykar, a Kicsinyek Kórusa és az Ifjúsági Vegyeskar. Az énekkarok, amelyeket már több mint két évtizede közösen vezet Ferencei Andrea és Kekeňák Szilvia, rendszeresen részt vesznek versenyeken, itthon és külföldön egyaránt. Az utóbbi években jártak például Belgiumban, Hollandiában, Olaszországban, Franciaországban vagy Németországban.
Azt is fontosnak tartják, hogy hazai pályán is megmutatkozzanak. Rendszeres résztvevői a szlovákiai magyar gyermek- és ifjúsági kórusok országos fesztiváljának, a Csengő Énekszónak, illetve a Mládež spieva országos gyermek- és ifjúsági kórusversenynek. Az utóbbi 52. évfolyamát nemrég tartották Privigyén, ahová a kerületi válogatóról, rendhagyó módon, az iskola két kórusa, a Csengettyű és a Leánykar is továbbjutott. Nagy sikerrel szerepeltek, mindkét kórus aranysávot kapott és egy-egy különdíjat is elnyert, s a Csengettyű kategóriája abszolút győztese is lett.
– Lélekmelengető volt. Ez a sokéves munkánknak egy nagyon szépen megérett gyümölcse – teszi hozzá Ferencei Andrea, kiemelve, csak együtt, csapatként dolgozva lehet elérni és tartani ezt a színvonalat, s a munkához az iskola is megad minden segítséget.
Mint mondják, a versenyen elért eredményeknek a gyerekek is nagyon-nagyon örültek, felejthetetlen élményekkel lettek gazdagabbak, amelyekből még sokáig táplálkozhatnak, lelkesedést meríthetnek. De erre szükség is van, hisz sok energiát és szabadidőt áldoznak az éneklésre. Rengeteget gyakoroltak például az áprilisban megrendezett, Együtt száz című jubileumi koncertre, amelyen a Csengettyű 55., a Leánykar 35. és a Vegyeskar 10. születésnapját ünnepelték. Most a privigyei versenyről alig értek haza, s már folytatódtak is a próbák, ugyanis már a következő célok lebegnek a szemük előtt.
Reméljük, az októberi görögországi versenyen is olyan sikeresek lesznek, mint a napokban Privigyén! De nézzük, hogyan élték meg a legutóbbi versenyt maguk az énekesek. Majerčák Marína és Žatko Viktória már hét éve kórustagok, jelenleg mindhárom kórusban énekelnek.
– Nagyon szeretek énekelni, a kóruséneklés felszabadít és feltölt. Órákig tudnék beszélni arról, hogy mennyi mindent ad ez nekem és mennyire szeretem az énekkarainkat, a társaságot, a karnagyokat és azt, ahogyan vezetnek minket. A sok utazás és rengeteg sikerélmény sem hátránya a dolognak – mondja Marína, aki már második alkalommal vett részt a privigyei versenyen. – Nagyon élveztem. Az összes dalnál maximálisan koncentráltunk, szerintem érezhető volt, ahogyan mindenki „odatette” magát. Műsoraink mögött rengeteg munka van, ezért nagyon boldog vagyok, hogy ilyen sikert arattunk. Žatko Viktória azért szeret énekkarba járni, mert ez közelebb hozza a zenéhez.
Egyre több dolgot fedezek fel a kóruséneklésben, hogy milyen hangzásokat, harmóniákat vagyunk képesek közös erővel létrehozni, egy vagy több szólamban. A szólamok és a sok dallam egy egészet alkot, amihez mindenki hozzáteszi a magáét, és a próbákon való kemény munka eredménye mindig egy dal, amely elnyeri a közönség tetszését.
Ennek részese lenni felemelő, boldog érzés, örülök, hogy egy ilyen nagyszerű közösségnek a tagja lehetek, és hogy osztozhatok velük azon a rengeteg élményen, amelyben a fellépések során részünk van – mondja hozzátéve, minden fellépés vagy verseny egy ilyen élmény, mint például Privigyén is, ahol sokat tanultak, tapasztalatokat szereztek, de a kirándulás sem maradt el, meglátogatták a bajmóci állatkertet és a várkastélyt.
– Itt az idegenvezető néninek is énekeltünk, akinek a tapsa, bár nem volt olyan hangos, mint a nagyközönségé, de annyira szívből jött, hogy felért egy vastapssal.
Megjelent a Magyar7 2024/23. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
