Most, hogy Emmanuel Macron Vlagymir Putyin mellett állva hőbörgött egy sort az orosz propagandaújságírók miatt, ízlelgessük kicsit ezt a felvetést!
Azt ugyanis, hogy ezek az orosz bérfirkászok mindenbe beavatkoznak: megnyerik Trumpnak az elnökséget, kigolyózzák Angliát az EU-ból, felsrófolják a szélsőjobb (esetleg a szélsőbal – érdekektől, értékektől függően) ázsióját, beleköpnek mindenféle levesbe… Legalább is újabban ezt szajkózza a nyugati média, lelkesen újramondva mindazt, amit saját kudarcaival szembenézni nem tudó politikusaitól hallott.
Na, rendben, elég hihetetlennek tűnik, de tegyük föl, hogy az oroszoknak tényleg van egy jól képzett, nyelveket beszélő, a célországokban jól beágyazott, kapcsolatokkal bíró, népszerű portálokat így vagy úgy támogató hackerhadserege. (Mondjuk, mindjárt fölmerül a kérdés, hogy akkor az amerikaiaknak, akik nagyjából tízszer annyit költenek védelempolitikára, mint az oroszok, szóval, hogy nekik miért nincs, de ez a kérdés valahogy nem hallatszik soha sehonnan…) De ne erre menjünk, hanem arra, hogy a hackerhadsereg, ha már van, tényleg lehet olyan, mint a fegyvergyártás.
Most képzeljük el, hogy az oroszok rendszerve állítanak egy csomó hackert, egy teljes informatikai és dezinformatikai hadosztályt, majd ezek a szerencsétlenek, csak ülnek és várják a parancsot. Parancs meg sehol. Naná, hogy demoralizálódnak. Még akkor is, ha végignézik a tavasz valamennyi pillanatát, és Stirlitzhez hasonlóan rendelkeznek kellő türelemmel.
Szóval világos, ha vannak, be kell vetni őket. Hackeljék csak meg az amerikai elnökválasztást, meg a magyar aikidosportot! Mikor mi tűnik fontosnak.
Eddig eljutottunk. De figyeljünk csak! Azok, akik a lappangó orosz befolyás rákfenéjéről sikítoznak, a leghatározottabban tagadják a NGO-k létét, jelentőségét, befolyási igyekezetét. Pedig mindközönségesen tudjuk, hogy jelentősebb nagyvállalatok teljes osztályokat működtetnek azért, hogy korrumpáljanak politikusokat.
Én még évekkel ezelőtt ismerkedtem meg egy kissé titokzatos, vagy titokzatoskodó emberrel, akinek – mint az a megfelelő mennyiségű unikum után kiderült – az volt a munkája, hogy lobbizott vállalata érdekében. Ennek is civil kapcsolatokért felelős bonyolítója (hogy ezt a managerek által kiszorított jópofa magyar kifejezést visszacsempésszem ide) volt. Ő általában vállalatközi érdekeket képviselt. Ha a rivális olajtársaság benzinkutat akart nyitni az utcában, ő szervezett mindenféle civil tiltakozás, meg helyi környezetvédelmi mozgalmat, vagy ami eszébe jutott. Ezek aztán tüntettek, petícióztak, szórólapoztak, a polgármester nyakára jártak, addig, addig, míg a rivális benzinkútból semmi nem lett.
Történetei nyomán az volt az érzésem, kievés valódi civil kezdeményezés van az országban. A legtöbbjük álcivilekből áll, legtöbbjük mögött vállalati érdek bujkál. Még akkor is – és ez külön pikantériája a dolognak –, ha a tagok talán nem is sejtik, miféle érdek mozgatja mozgalmukat.
Részleteket persze nem tudok a dologról, de könnyen elképzelhető, hogy ismerősöm történetei óta végigsöpört a befolyásolás innovációja a multinacionális világon, s ma már a lobbitevékenység a korrupció mellett a civil szervezetek felkarolását, támogatását, sőt alapítását is jelenti. Ha lenne nagyvállalatom, nálam ezt jelentené. S ugyan mi az akadálya annak, hogy másoknál is ezt jelentse?
Az azonban elképzelhető, hogy a dolog iszonyú nehéz, drága, és rendkívül kockázatos. Csekély a megtérülése, nagy a belebukás veszélye. Mindenféle veszélyes mutációk adódhatnak, kicsúszhat a vezetés a kezdeményezők kezéből, ellenkező irányt vehet a mozgalom. Ha valamiért, hát ezért nem alkalmazzák a nagyvállalatok. (Meg az amerikaiak.)
Vagy megeshet, ez a veszély rendkívül kicsi és jelentéktelen az elérhető nyereséghez képest. De akkor nyilván a globális tőke is használja az efféle álcivil mozgalmakat. Az ugyanis nehezen elképzelhető, hogy ami megéri az oroszoknak, az nem kifizetődő a multinacionális tőkének. (Meg az amerikaiaknak.)
És, hát akkor persze jó lenne tudni, milyen szerveződés mögött, milyen érdek áll.
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
