Oroszország négy nappal ezelőtt előterjesztett két megállapodási javaslatot, amellyel a NATO-hoz és az USA-hoz fűződő viszonyát rendezné. Moszkva gyakorlatilag felvázolta azokat a vörös vonalakat, amelyek nélkül nem garantálható a béke. A javaslat benyújtásával kapcsolatban az orosz helyettes külügyminiszter pedig nagyon éles, fenyegető hangnemben nyilatkozott Oroszország katonai igényeiről és képességeiről, Kubai rakétaválságot és négy perc alatt Amerikát elérő rakétákat emlegetett. Mindenki találgatja, hogy mit akarnak ezzel az oroszok. Annyi biztos, nagyot téved, ha valaki úgy gondolja, hogy a NATO keleti bővítésének korlátozásán kívül nincs az oroszoknak húsba vágó követelése.
A 2020-as, elcsalt fehérorosz elnökválasztások után kirobbant belpolitikai válságnak köszönhetően végérvényesen magához láncolta Belorussziát, így az Észak-európai-síkság stratégiai kapuját Oroszország belterületei felé már biztosította. Ukrajna azonban továbbra is nyílt sebként tátong Moszkvától délnyugatra.
Ukrajna NATO-tagságának veszélye abban rejlik, hogy az ország keleti határai mindössze 480 kilométerre vannak az orosz fővárostól. Soha ilyen közel nem került korábban nyugati rivális haderő Moszkvához, és ez nagyon súlyos stratégiai fejtörést okoz a Kreml-nek. Kirobbant egy kvázi polgárháború Ukrajnában 2014-ben, amelynek célja, hogy Ukrajna ne csatlakozhasson az NATO-hoz – mert hadban álló ország nem léphet be a szövetségbe.
Oroszország jelenleg százezer katonát állomásoztat Ukrajna határainál, és az utóbbi hetekben egyre keményebb retorikát ütött meg az USA-val szemben. A fenyegetés túlzás, a figyelmeztetés viszont túl enyhe jelző lenne az orosz retorikára. Majd néhány nappal ezelőtt átadták azokat a megállapodástervezeteket, amelyek mellett Oroszország garantálhatónak véli a békét.
Vissza a hidegháborús időkhöz
Sokan vélik úgy, hogy a legkeményebb követelése az oroszoknak az, hogy a NATO nem bővül tovább kelet felé, és ez elfogadható feltételnek is tűnhet. Csakhogy ennél jóval többet akarnak:
Követelik például a NATO haderők visszavonását az 1997-es pozíciójukhoz, magyarul: ne legyen NATO-haderő egyetlen volt szovjet tagköztársaságban sem, tehát Szlovákiába és Magyarországon sem.
Ami pedig még ennél is beszédesebb, az a tervezet 5 cikkelye:
“A felek tartózkodnak fegyveres erőik és fegyverzetük bevetésétől, beleértve a nemzetközi szervezetek, katonai szövetségek vagy koalíciók kereteit is, azokon a területeken, ahol az ilyen műveleteket a másik saját nemzetbiztonságára nézve fenyegetésnek tekinthet, kivéve a felek saját nemzeti területét”
A Geopolitical Futures ezt úgy értelmezi: az oroszok korlátozni akarják az amerikai csapatok bevetését a NATO-országokban. Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy Lengyelország saját hadseregét bővítheti, de nem lehetnének jelen amerikai egységek, mert azt már Moszkva úgy értelmezheti, mint fenyegetést. Ez azért eléggé kikezdené a szövetség létének alapjait is. Ez ugyanis azt jelentené, hogy az egyes országoknak maguk lennének kénytelenek szembenézni az orosz hadsereggel, miközben az európai országok katonai képességei erősen korlátozottak.
A dolog érdekessége, hogy ha Oroszország újra beépítené (katonai beavatkozás nélkül) politikai rendszerébe a posztszovjet országokat, akkor ő már mentesülne az 5-ös cikkely alól. És nem lehet kétségünk afelől, hogy ha Moszkva esélyt lát régi kiterjedése visszaszerzésére, akkor mindent meg is fog tenni a sikerért. nem véletlenül beszélt Putyin arról, hogy a Szovjetunió szétesése a “történelmi Oroszország” szétesését jelentette, amely során elvesztette területe 40 százalékát.
A megállapodástervezet ezen része miatt sokan úgy vélik, hogy érdemi egyezségre aligha kerül sor. Persze, az is lehetséges, hogy Moszkva eleve sokat kér azért, hogy a tárgyalások során legyen miből engedni. Az ötös cikkely és a hidegháborús pozíciók visszaállítása viszont épp olyan dilemmát okozna Washington számára, mint Ukrajna Moszkva számára: a német gazdasági erő találkozna az orosz nyersanyagokkal, létrehozva egy olyan eurázsiai hatalmat, ami még Kínánál is hangsúlyosabban vonná kétségbe Amerika világuralmát.
Két tűz között
Az amerikaiak ugyanakkor Európa hozzáállásától is félnek, azon belül is főleg Németországtól. A német gazdaságnak nem érdeke egy háború, de az elrettentés politikája sem. A német gazdaság szeretne hozzáférni az orosz nyersanyagok tárházához, de Nyugat-Európa retteg attól, milyen erőt adna ez a németeknek, Közép-Kelet-Európa pedig attól, hogy mit jelent ez majd az oroszok olvasatában. Németország rosszallóan tekint az őt Oroszországtól elválasztó Lengyelország oroszellenességére. Örülne, ha az általa vezetett Európának lenne ütközőzónája Fehéroroszország és Ukrajna képében, de nem bármi áron és végképp nem az amerikai katonai dominancia európai megjelenése árán.
Ezért van az, hogy ma az EU mindenáron ott akar lenni az oroszokkal zajló tárgyalásokon – bár maga az EU nem kapott semmilyen javaslatot, ráadásul külpolitikai szempontból minimális súllyal rendelkezik.
Az biztos, hogy jelenlegi formájában az oroszok javaslata mind a NATO mind az USA számára elfogadhatatlan kell, hogy legyen. Olyan engedményeket tartalmaz, amelyek nem egyensúlyt, hanem visszavonulást jelentenek az oroszok javára. Közép-Európa megint két tűz közé szorulhat, Berlinnek és Moszkvának pedig ugyanúgy nem áll érdekében egy prosperáló és erős alkupozícióval rendelkező Közép-Európa.
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
