Dániel politológus szeretne lenni. Jelenleg egyetemre jár, de ha végzett, akkor saját műsort szeretne, egyedi koncepcióval, mert meggyőződése, hogy a magyarok nem hülyék – még a vidékiek sem –, csak most rájuk hozták ezt a migránsos frászt, és ettől kicsit összezavarodtak. De sebaj, ő majd rendet tesz a fejekben, és ehhez kezdetben elég neki egy laptop meg egy elv-társ barátnő, mindez egy szűkös erzsébetvárosi albérlettel kiegészítve.
Mivel nemrég költözött össze a barátnőjével, Emmával, kénytelenek voltak lemondani az egyiptomi nyaralásról – elsősorban a lakásfelújítás miatt –, helyette megteszi Erdély is, úgy voltak vele, hogy az élet hosszú, lesz még bőven idejük „normális” helyekre is eljutni.
Székelyföldön úgy fogadta őket Kálmán bácsi és a neje, Gizella, mintha a saját gyerekeik tértek volna vissza valamilyen távoli vendéglátós robotolásból, de ez nem meglepő, hiszen az idős székely házaspár mindenkit így fogadott, főleg azokat, akik édes magyar anyanyelvükön érdeklődtek náluk szállás iránt.
A faluturizmus előnye, hogy a hivatalos műmosolyokkal tűzdelt vendég-vendéglátó szerepkörök bejáratása mellett, itt lehetőség van igazi emberi kapcsolatokat teremteni. Nem volt ez másképp Kálmán bácsiéknál sem, ahol a második feles szilvapálinka után Dániel már kezdte nagyon otthon érezni magát – ami nem feltétlenül rossz jel a fogadós számára –, más kérdés, hogy a zamatos szilvalé is csak azt képes kihozni az emberből, ami benne van.
Kálmán bácsi, az egykori építészmérnökből lett vendéglátós gyorsan legurított még egy felest, amolyan feszültségoldásként, mielőtt válaszolt.
Közben a házigazda újratöltötte a poharakat. Dániel viszont képtelen volt elfogadni a döntetlen állását, ezért ravaszul témát váltott.
Dániel gúnyosan felszisszen.
Az öreg bár nem nézte jó szemmel, hogy a saját házában lett bácsiból tata, de ezt a negyedik kör feles számlájára írta.
Közben érkezik a női szakasz, Dániel barátnője, Emma, és Kálmán felesége, Gizi néni, akik együtt töltötték a délutánt. Helyet foglalnak a férfiak mellett. Emma legalább annyira lelkes, mint őszinte.
Gizi néni értetlenül néz a lányra.
Kálmán bácsinak a fiatal lányhoz is van néhány szava.
Emmánál gyorsan elfogy a cérna.
Kálmán bácsi jogosnak érezte a lány reakcióját. Igen, túllépett egy határt, és az most nem mentség számára, hogy egyébként Dániel kezdte a kölcsönös fejmosást. Nehezen viselte az ilyen vendégeket, akik inkább medvét akarnak itt látni, nem a régi magyar határ máig fájó vonalát, miközben pusztítják a jobbaknak szánt házi „tüzes-vizet”, és napi negyvenezer szót pazarolnak arra, hogy körbeírják, mekkora „spermabank” ez az Orbán, a kedves, de korlátolt házigazdával együtt.
Gizi néni hamarosan feltálalta a vacsorát, és ez sebtében meghozta a nap eddigi egyetlen konszenzusát, mert még Dániel is kénytelen volt elismerni, hogy ez a kolbászos tört paszuly akár Erdély nagykövete is lehetne.
A háziasszony szerényen megköszönte a bókot, boldogan mosolygott, ilyenkor bánta a legkevésbé, hogy a főiskola helyett ezt a „lealacsonyító” életmódot választotta. Csak Dánielt és Emmát sajnálta, mert tévhitben élnek, ezért annyira boldogtalanok, és ezért látnak ellenséget a székelyekben, a vidékiekben, a kétharmadban, Magyarországban. Pedig tudniuk kell, hogy az ő Kálmánja csak jót akar nekik – még akkor is, ha néha kicsit nyersen fogalmaz –, hiszen félti őket a saját pusztításuktól, és attól, hogy majd Budapestet is meg kell egyszer osztaniuk másokkal, mint ahogy ők lettek kénytelenek megosztani Erdélyt a románokkal.
Ambrus Csaba – www.polgarportal.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
