Az operett csillogó világában él

Az operett csillogó világában él

Kálmán Yvonne: „Igazából azokat a helyeket szeretem, ahol már régóta és gyakran játsszák édesapám műveit…”

Három gyermeke született harminc évvel fiatalabb orosz feleségétől Kálmán Imrének, a világhírű magyar operettszerzőnek. 
Bécsben, 1928-ban ismerkedett meg a színésznő Vera Mahinszkajával, aki előbb egy fiú-, majd két lánygyermekkel ajándékozta meg. Kálmán Yvonne harmadik gyermekként jött a világra, és bár igazi világpolgár, a szíve mélyén ma is magyarnak vallja magát. 

Az operett mint magyar műfaj nemzetközi térhódítását ugyanúgy életre szóló feladatának tekinti, mint édesapja zenei munkásságának további népszerűsítését. Tesz is, utazik is sokat a világban. Bár állandó lakhelyét több évtizeddel ezelőtt Amerikából Mexikóba helyezte át, júniustól novemberig Európában tartózkodik. A legtöbbet Münchenben, Bécsben és Budapesten, de az elmúlt tíz nap alatt Prágában, Pozsonyban és Moszkvában is megfordult, mondja remek lelki és egészségi állapotát megvillantva. Életkedve, vitalitása egyszerűen lenyűgöző. Kivételes ember: nem engedi, hogy megtörje az idő. Fiatalos megjelenésével mindenkire kellemes hatással van, agya vág, mint a borotva, humora egy pillanatra sem hagyja el, gesztusai finomak, jobb csuklóján olykorolykor mégis megcsörren vagy tíztizenöt míves karperec. Öt nyelven beszél, mondja, de figyelmeztet: oroszul nem tudna társalogni velem. Pedig ez lenne az anyanyelve. Édesapja nyelvét azonban még mindig jól használja, bár a szókincse már nem a régi, s ezt ő maga is sajnálattal veszi tudomásul. 

Örültem volna, ha oroszul csevegünk egy kicsit, de rögtön leintett. Miért? 

A mama egyáltalán nem szorgalmazta, hogy megtanuljunk oroszul. Sőt! Azt akarta, hogy maradjon meg ez afféle titkos nyelvnek közte és az édesanyja, vagyis az én nagymamám között. Hogy senki ne értse őket. Mi a házban németül beszéltünk. 

Édesapját mindig olyan magányos embernek festi le. Valóban az volt? 

Nem volt nyitott, mint az anyám. Nem nagyon bízott senkiben. 

Kálmán Imre és Vera Mahinszkaja között nagy volt a szerelem? 

Nagy. Főleg apám részéről. Anyám elsősorban önmagát szerette. Amikor meghalt az apám, azt mondta, túl fiatal voltam és túl ostoba, amikor hozzámentem. Ezzel együtt mégis istennő volt. A szépségével, a kisugárzásával, a megjelenésével mindenkit elbűvölt. Bájos, színes, varázslatos, ugyanakkor nagyon erős karakter volt. Nem ismert lehetetlent. Mindig győzni akart, az élet minden területén. Egyedül a halál felett nem tudott diadalmaskodni. Zürichben történt… nagyon rossz idő volt, egészen mostoha… megfázott, súlyos influenzával kezelték. Kórházba került, túladagolták gyógyszerrel és infúzióval, nem bírta el a szíve. Egyébként mindig makkegészséges volt. Imádta az életet. 

Palásthy György Kálmán Imrefilmjét, Az élet muzsikáját, gondolom, látta annak idején. 

Ó, persze. Elsőre nem tetszett, később aztán megszerettem. Édesanyám mondta ki az igent a rendezőnek, hogy Eszenyi Enikő játssza őt a filmben. Megnézte egy előadásban, és önmagát látta benne. Számomra az egész olyan látomásszerű ma is. Mintha valóban az én fiatal édesanyám szerepelne a filmben. Helyes volt, vékony és szeszélyes. Bár Enikő egy kicsit vidámabbnak mutatja őt. Huszti Pétert nehezebb feladat elé állította a szerep. Apám mélyen gondolkodó ember volt. A filmből ez nem mindig érezhető. 

Ahogy nézem és hallgatom önt, egyfolytában Darvas Lili arca lebeg előttem. Elsősorban a hanglejtése miatt, de még hasonlít is rá. 

Érdekes! Anyám nagyon jó barátnője volt. 

Amikor Moszkvában jár, az oroszoknak nem okoz némi csalódást, hogy nem beszéli a nyelvüket? 

Biztosan örülnének, ha beszélném, de csak pár szót tudok oroszul. Szoros baráti viszonyban vagyok viszont Anna Netrebkóval, a világhírű orosz operaénekesnővel, aki csodásan énekli a Csárdáskirálynőt. 

Ön is a zenével jegyezte el magát? 

Nem. Nekem szállodám van Mexikóban. Először egy galériában dolgoztam, de nem nagyon szerettem, mert sokat kellett várni, hogy betérjenek az emberek. Én meg nagyon szeretek társalogni. 

Hogy vetette a sorsa Mexikóba? 

Sok évig éltem Los Angelesben, de ott mindig hőség van. Mexikóban más a klíma. Ott csak júniustól novemberig van meleg. Előbb lett ott egy birtokom, semmi nélkül, aztán építtettem rá egy házat, amely mindig nagyobb és nagyobb lett. Ma már tizenkét szoba van benne. Amerikában már nincs lakásom. Ha ott vagyok, a barátnőmnél vendégeskedem. 
 

Két testvére közül él még valamelyik? 

Sajnos egyik sem. 

És a férje? 

Ő is elment már. 

Kalandos élete volt a Kálmán családnak. Bécsből, miután Ausztriában is megkezdődtek a zsidóüldözések, édesapja előbb Zürichbe,utánaPárizsbautazott,majdaz Egyesült Államokba költöztek. Ön hároméves volt, amikor Genovában hajóra szálltak, és megérkeztek New Yorkba, ahonnan aztán tovább is utaztak Hollywoodba. Vannak még emlékei erről a nagy útról? 

Az égvilágon semmi. Fényképekről tudom, mi történt. 1938-ban volt a bemutatója a Josephine császárnőnek Zürichben. Apám azért utazhatott, mert magyar állampolgár volt. A nácik már mindenütt hallattak magukról. Érezni lehetett a levegőben, hogy valami rossz készülődik. Valami nagyon rossz. Apám eldöntötte, hogy Párizson keresztül Genovába utazik a család. Akkoriban én franciául tanultam, apám viszont nem beszélte azt a nyelvet, ezért a babysitter is jött velünk. Hitler szerette apám zenéjét, üzent is neki, hogy menjünk vissza Németországba, nem lesz bántódásunk. De apám nem hitt senkinek. Megvette a hajójegyeket Genovában, és elindultunk a nagy útra. Nem akart tiszteletbeli árja lenni. New Yorkból azért mentünk aztán tovább Los Angelesbe, mert a Metro Goldwin Mayer Stúdió megvette apám három művét, így Amerikában is sikeres zeneszerző lett. A Broadwayn azóta is folyamatosan játsszák az alkotásait. De el kell, hogy mondjam azt is: nagyon kellemetlen volt a családnak, hogy Amerika hadban állt Magyarországgal. Itthon nem volt korrekt Kálmán Imre zenéjét játszani, noha apámnak semmi köze nem volt a háborúhoz. 

Tizenhat éves volt, amikor Párizsban meghalt az édesapja. Ott tudott lenni a közelében? 

Svájcból érkeztem a hetvenegyedik születésnapjára. Meg is ünnepeltük szépen, és nem sokkal később meghalt. Én a szakácsnőnkkel épp a piacon voltam, halat vettünk neki ebédre, mert nagyon szerette. Mire hazaértünk, már nem élt. A reggeli után még minden rendben ment. Nem is sejtettük, hogy baj lesz. A szíve mondta fel a szolgálatot. Gyenge volt. 

Gazdag életművet hagyott az utókorra Kálmán Imre. Nagy sikerű alkotásait, a Csárdáskirálynőt, a Marica grófnőt, A bajadért, A cirkuszhercegnőt, A cigányprímást, A chicagói hercegnőt, A montmartre-i ibolyát és a többit számos országban játsszák ma is. Nem hiszem, hogy van kapu a világon, amely ne nyílna meg ön előtt. 

Nincs ajtó, amelyet ne tudnék kinyitni. Még akkor is, ha nehezen megy. A legszebb ajándék, amit az élettől kaptam, hogy Kálmán Imre lánya vagyok. De nem pusztán azért, mert óriási művész volt, hanem mert csodás, jó ember is. Minden hangjegy, amelyet leírt, a szívéből jött. 

Ki az a zeneszerző, akit az édesapja mellett nagyon szeret? 

Puccini. Főleg Anna Netrebko előadásában. 

Édesapja magyar volt, édesanyja orosz, ön Mexikóban él, de Berlinben, Bécsben, Budapesten, Los Angelesben is otthon érezheti magát. A szíve mélyén milyen nemzetiségűnek érzi magát? Vagy egyszerűen csak azt mondja: világpolgár vagyok? 

Nagyon nehéz kérdés ez. Én is gyakran felteszem magamnak. De nincsjobbválaszom,csakaz,hogyén – én vagyok. 

Van még olyan földrész, ahová szeretné eljuttatni Kálmán Imre muzsikáját? 

Ausztrália volt ilyen, de már ott is ismerik édesapám alkotásait. Még élt a férjem, vele voltam Sydneyben. Nagyon szép helyen laktunk. Az ablakban állva csodáltuk az operaház kagylóformájú épületét. Kicsinek láttam, de gyönyörűnek. Imádkoztam, hogy Istenem, kérlek, tedd lehetővé, hogy ott is játszanak Kálmán Imre-operettet. És a jóisten mindig meghallgatja a kérésemet. Azóta apámháromalkotásáttűztékműsorra. 

Csak úgy a hasamra ütve kérdeznék egy metropoliszt, hogy ott vajon megszólalt-e már Kálmán Imre muzsikája. Fokváros. 

Jót kérdezett. Az is megvolt. De igazából azokat a helyeket szeretem, ahol már régóta és gyakran játsszák édesapám műveit. Oda szívesen járok. A Marica grófnőt az ausztriai Mörbischben, a Fertő-tó hatalmas vízi színpadán összesen 122 ezer néző látta idén. Ez öröm. Óriási boldogság. A Csárdáskirálynőnek nemrég volt a bemutatója Bécsben, a Volksoperben. Az is nagyon szép előadás. 

Anna Netrebko, napjaink leghíresebb operadívája miképpen nyilatkozott a Csárdáskirálynőről, miután koncertszerűen énekelte el a szerepet? 

Imádja. Balzsam a lelkének. 

Kálmán Imre azt mondta, minden operettjére úgy tekint, mint a gyermekére. 

Gyönyörű melódiákat adott a világnak, de van bennük humor is, meg… hogy is mondják? … csattanó! Engem élni segítenek. Igaz, hogy néha megkönnyezem őket, de nevetni is tudok rajtuk sokat. Látja, ilyen vagyok. Én a boldogságtól is sírni tudok. 


Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »