A Szlovákiai Magyar Írók Társasága a Szlovákiai Magyar Könyvtárosok Egyesületével közösen 2022. december 16-án tartotta irodalom- és olvasásnépszerűsítő szimpóziumát. A 2017 óta megszervezett eseménynek a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galéria (Vermes Villa) adott otthont, a konferanszié Nagy Erika volt.
Nyitóbeszédében Hodossy Gyula, a SZMÍT elnöke elmondta, hogy magának az irodalomnak a helye, helyzete, megítélése sok sebből vérző történet.
„A jó hír az, hogy nagyon sokan írnak, az is jó hír, hogy nagyon sok irodalmi lap van és sok könyv is megjelenik. A probléma ott van, hogy a minőségi irodalom valahogy nehezen jut el az olvasóhoz.
Az irodalmi lapok belterjessé váltak, 30 év alatt a könyvesboltok nagy része megszűnt, a könyvterjesztés gyakorlatilag nem létezik. Vannak szerzők, akik képesek magukat nagyon ügyesen menedzselni, azonban sokan alkatilag alkalmatlanok erre, és ezen nincs mit csodálkozni, hiszen egy írónak, költőnek nem is ez lenne a feladata, hanem az írás. Azt is el kell mondani, hogy a közvélekedéssel ellentétben sokan olvasnak, és nem igaz az, hogy az irodalomra nincs szükség.
Nagyon sikeres könyvbemutatók és szerzői estek vannak, amelyekre eljön 30 ember és elfogy 22 könyv.
Akik ott megveszik a könyveket, azok megvennék a könyvesboltban is azokat a kiadványokat, ha lennének. Azonban a vásárlók leszoktak arról, hogy a könyvesboltban szépirodalmat vagy tudományos irodalmat keressenek, ugyanis a könyvesboltok szinte teljesen átálltak a bestseller forgalmazásra, albumok árusítására, az ezoterikára és esetleg a gyermekkönyvekre. A többi teljesen kiszorult. Azért kell találkoznunk és beszélgetnünk, hogy ha ez a helyzet, és ez évről évre rosszabb lesz, akkor mit lehet tenni? Mert vannak eszközök és lehetőségek, amelyekről bizonyára itt ma lesz szó”, dobta fel a „labdát” az előadóknak a SZMÍT elnöke.
Fábry Zoltán új megközelítésben
Sipos Forgon Szilvia, a Fórum Kisebbségkutató Intézet levéltárosa Egy levéltár rejtett kincsei – A digitális források élményközpontú használata az irodalom népszerűsítésében címmel adott elő, melyben szó esett a Szlovákiai Magyar Levéltárban feldolgozott írói hagyatékokról is. Sipos Forgon szerint az irodalom népszerűsítése állandó kihívás.
Korunk digitális világában az információszerzés alapjaiban változott meg, így az új kihívások mellett új lehetőségek is felmerülnek,
ami az irodalom népszerűsítését illeti, a levéltáros szerint ezek közé tartoznak a digitális gyűjtemények: az Országos Széchényi Könyvtár digitális adatbázisa (oszk.hu, mek.hu), a Petőfi Irodalmi Múzeum által működtetett Digitális Irodalmi Akadémia (pim.hu), a levéltári források digitális adatbázisa, az Arcanum (arcanum.hu), a vizuális tartalmak adatbázisa, a Magyar Nemzeti Digitális Archívum, a MaNDA (mandadb.hu) vagy a Fortepan magángyűjtemény (fortepan.hu). Felvidéki magyar viszonylatban a Fórum Intézet gyűjteménye, a Szlovákiai Magyar Adatbank (adatbank.sk, digitalisemlekezet.eu) említhető meg.
Ezekben a gyűjteményekben hatalmas autentikus forrás halmozódik fel, melyeket az előadó szerint az irodalom és az olvasás népszerűsítésére is fel lehet használni, mind a sima tanórák, mind a digitális oktatás során.
A Fórum Intézet évek óta dolgozik a könyvtár és a levéltár adatainak digitalizálásán, illetve azok internetes megjelenítésén. A hagyatékok, ezen belül a kéziratok, jegyzetek, fotók, levelezések mellett számos háttérinformációt tartalmaznak, amelyek alkalmasint érdekesebbé, emberközelibbé tehetik az adott író személyét és az ő műveit, ecsetelte Sipos Forgon.
A hagyatékot az intézmény munkatársai adott, egységes kritériumok alapján rendszerezik, osztályozzák, majd katalogizálják. Ezután ezek az adatok megjelennek a belső elektronikus rendszerben, és a teljes hagyatékok később az internetre is felkerülnek, ott is kutathatók. Például Fábry Zoltán és Turczel Lajos teljes hagyatéka már online is kutatható.
Fábry Zoltán hagyatéka a végrendelet alapján először a Csemadok tulajdona lett, majd onnan a Fórum Intézet levéltárába került megőrzésre. A hagyaték feldolgozására az elmúlt két évben került sor, 12 ezer lapnyi kéziratról, közel 3500 lapnyi jegyzetről, 1000 lapnyi újságkivágásról van szó, az író szellemi és anyagi hagyatéka további 3600 lapot tesz ki. A magánjellegű dokumentumok 656 lapnyi írásos anyagot, 1231 darab fotót, 5540 darab levelet és 1200 egyéb küldeményt tartalmaznak.
A kéziratos hagyatékok rendezése során az egyik legizgalmasabb munkafolyamat a levéltáros szerint a levelezések feldolgozása volt, mert ennek során kirajzolódik egy kapcsolati hálózat.
Köztudott, hogy Fábry kiterjedt levelezést folytatott, a címzettek között olyan személyeket találunk, mint Illyés Gyula, Németh László, Kassák Lajos, József Attila, Keresztury Dezső, Radnótiné Gyarmati Fanni, Czine Mihály és persze a szlovenszói pályatársak illetve a (cseh)szlovákiai magyar irodalom későbbi képviselői. A Vádlott megszólal című könyvének kéziratában a magyarokat igazságtalanul ért üldöztetésekre hívja fel a figyelmet, de a hagyatékban megtalálható a „hontalanság évei” alatt írt naplója is.
Fábry precíz levelezési naplót is vezetett és érdekes lehet esetében a személyes megközelítés is.
Az irodalom népszerűsítése kapcsán elterjedt az a vélemény, hogy az irodalom talán kevés arra, hogy népszerűsítse önmagát, mert az értékes irodalmat is el lehet felejteni.
Ezért mostanában elterjedt az írók, költők szerelmeiről, rejtelmeiről, bizarr ügyeiről szóló könyvek megjelenése. Talán Nyáry Krisztián könyvei a legismertebbek ebben a vonatkozásban. Lehet, hogy valakik számára ez a megközelítés bulváros, mindenesetre hatásos, mert emberibbnek, esendőbbnek mutatja be a klasszikusokat. Akár Fábry népszerűsítésében is alkalmazható lehet ez a megközelítés.
Fábry a stószi mikrokörnyezetben nagyon pezsgő és kommunikatív életet élt. Azt gondolhatnánk, hogy Fábry megszállottan az írásnak szentelte életét és egyáltalán nem érdekelték a nők, holott nagyon is.
Nagyon sok barátnője volt, közülük sokukkal egészen haláláig levelezett. Rengeteg pikáns fotó található a hagyatékban, amit például az egyik pozsonyi barátnője küldött, aki gyógymasszőr volt. Volt egy periódus Fábry életében, amikor egyszerre három nővel tartott kapcsolatot. Ez a példa is azt mutatja, hogy a poros levéltári dobozok mélyéről is nagyon érdekes digitális tartalmak jöhetnek létre”, vázolta fel Fábry életének és munkásságának egy esetleges alternatív megközelítési lehetőségét az előadó.
Népszerűsíteni az olvasást újszerűen
Danajka Kontár Piroska a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-Európai Tanulmányok Karán végzett magyar nyelv és irodalom-társadalomismeret szakon. Immár kilencedik éve tanít a Hidaskürti Magán Kereskedelmi és Szolgáltatóipari Szakközépiskolában. Rendszeresen készíti fel a diákjait különböző versenyekre. Beavatás az olvasásnépszerűsítés titkaiba című előadásában arról mesélt, hogy hidaskürti tanítványai nyerték tavaly az egri Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtár által meghirdetett A Nagy Könyves Beavatás című internetes olvasásnépszerűsítő versenyt. Ebben az évben junior, tini és felnőtt kategória is volt, sőt, családok is benevezhettek a megmérettetésre, melynek célja kreatív módon és ötletesen népszerűsíteni az olvasást.
A verseny alapkoncepciója a fiatalok által viszonylag ismert és kedvelt könyv, Veronica Roth A beavatott című kötete köré épül, melynek filmváltozata is népszerű. Ebben a könyvben 16 éves fiataloknak 5 kategóriából kell választani maguknak egyet, ami majd egész életükben befolyásolja őket.
A verseny is így épül fel, mivel öt hónapon keresztül hat csoportból választhatnak a csapattagok könyveket. A csoportok fantázianevei: barátságosak, bátrak, csoport nélküliek, elfajzottak, műveltek és őszinték. Minden egyes csoport a megnevezéséhez illő kortárs, ifjúsági és klasszikus regényeket tartalmazott, amelyek közül a csapatok kiválaszthattak egyet-egyet. Egy-egy csoportban rengeteg könyv volt, így a választás is nehéznek bizonyult. A csapattagoknak ezért rengeteg könyvismertetőt kellett elolvasniuk és meg kellett indokolniuk, hogy miért az adott könyvre esett a választásuk. Ehhez természetesen érvelni is meg kellett tanulniuk”, mesélte az előadó.
Egy hét állt rendelkezésére a csapatoknak a válogatáshoz, ezután kapták meg a kreatív feladatokat, amelyeket egy hónap alatt el kellett készíteniük.
A tapasztalataikat a helyszínen a hidaskürti Sorok között olvasók nevű csapat tagjai, Tuman Lili Anna, Mészáros Renáta és Szabó Anikó mesélték el. A feladatok sok kreatív munkából (például kisfilm vagy montázs) álltak, de a csapat tagjai egymást is ösztönözték, buzdították. Mivel az olvasási élmény egy játékos csapatmunkává duzzadt, így a csapat tagjai nemcsak újabb élményekkel gazdagodhattak, hanem játékosan sajátították el a kollektív feladatmegoldás fortélyait és ma már az olvasásra is másként tekintenek. A csapattagok mindenkit arra buzdítanak, hogy kapcsolódjanak be következő évad fordulóiba, mert számukra a verseny már akkor is egy jó játék és örömforrás volt, amikor még nem tudták, hogy ők nyerik meg a kategóriájuk fődíját.
Nehéz helyzetben is támasz lehet a könyv
Besnyei Júlia a pozsonyi Dunai utcai Magyar Tannyelvű Gimnáziumben végezte tanulmányait, jelenleg a Szenczi Molnár Albert Gimnázium és Szakközépiskola diákja óvópedagógia és nevelő szakon. Harmadik éve tagja a nagyabonyi óvoda kollektívájának mint szülői asszisztens. Feladata a hátrányos helyzetű roma családokkal való együttműködés, jó kapcsolat kialakítása, a rendszeres óvodalátogatásra való ösztönzés és iskolaérettségre való nevelés. Előadásának címe A mese és az olvasás szeretete roma szemmel/szívvel volt.
Az asszisztens egy programot vezet, melynek célja az olvasás szeretetére való nevelés a hátrányos helyzetű családokban, valamint a téma köré szervezett nyári táborokban szerzett tapasztalatok alapján.
Júlia a harmadik évfolyamot kezdte el a nagyabonyi óvodában mint szülői asszisztens. Napi négy órában az óvó néni asszisztense, mondhatni jobbkeze, a nap másik négy órájában pedig mint egyfajta szociális munkás, kint dolgozik a „terepen”. Munkája fő részében a hátrányos helyzetű roma származású gyerekekkel foglalkozik, rendszeres iskola- és óvodalátogatásra ösztökéli őket, valamint az iskolaérettségre készíti fel a gyermekeket az otthoni, „biztonságos” környezetben. Így került testközelbe ezekkel a családokkal, bepillantást nyert mindennapjaikba, rálátása lett az élethelyzeteikre és szembesült a több generáción átívelő problémáikkal is. Júlia kifejtette, hogy anyai ágon az ő ereiben is csörgedezik roma vér, amire nagyon büszke, és a munkája során is hangoztatja ezt. Éppen emiatt valamilyen szinten
mindig is a szívügyének számított a roma közösségek, a roma nemzet sorsa. Kereste, kutatta a lehetőségeket, hogy miként tudna segítő kezet nyújtani,
hogyan tudna példával elöl járni és helyes útmutatást adni a felnövekvő nemzedéknek. Meglepetésére igen nagy érdeklődés övezte a témát, és nemcsak a roma családok, a roma gyerekek, hanem a magyar családok is csatlakoztak a kezdeményezéshez.
Éreztem, hogy a mi kis közösségünk elkezd összekovácsolódni. Ennek a sikernek kapcsán felbátorodva mertem egy újabb szintre emelni a velük kapcsolatos elvárásaimat.
Mióta az eszemet tudom, a gyerekek, az olvasás és az írás szerelmese voltam, így arra gondoltam, hogy miért ne lehetne a kettőt összehozni, miért ne lehetne a kultúrát, az irodalmat, a meseolvasást belecsempészni a roma családok hétköznapjaiba? Sajnálattal vettem tudomásul, hogy vannak olyan háztartások, ahol nem lelhető fel a könyv.
Nem azért, mert nincs rá kereslet vagy igény, hanem nincs olyan anyagi háttér, amelyből megteremtődhet az, hogy a gyerek olvasson. Próbáltam ezeket a családokat rávezetni az olvasás fontosságára és úgy gondolom, ez sikerült: a mindennapjuk részévé vált az olvasás. Megszerették az olvasást, a gyerekek imádtak Meseországba járni, fantáziájuk szárnyalt, amikor illusztrálták a meséket. Kézműves foglalkozások is épültek a mesék köré, egy-egy szereplő bőrébe is belebújhattak a dramatizáció során, és éreztem, hogy ez az érdeklődés az irodalom felé még mindig fokozható. Ekkor egy nagyon kedves kolléganőmmel közösen megálmodtuk egy rajzversenynek az ötletét.
Ennek az ötletét a meseolvasás népszerűsítése és az április 8-i Nemzetközi Roma Nap adta.
Amikor ezen a napon a magyar és a roma gyerekek boldogan énekelték együtt a roma himnuszt, az nagyon felemelő érzés volt, gondolom, nemcsak számomra. A program tehát messze felülmúlta várakozásainkat. 56 pályamű érkezett, ezeket sikeresen kiállítottuk a nagyabonyi kultúrházban egy rendhagyó kultúrműsor keretében. Ez számomra megint egy pozitív lökést adott, és egy másik kolléganővel közösen kitaláltuk azt, hogy megálmodunk magunknak egy saját könyvtárat. A falu polgármesterasszonya jóvoltából kaptunk is egy kuckót, ahová el tudtuk helyezni a könyveket és ahová a gyerekek befészkelhetik magukat.
Különböző adományok útján rengeteg szebbnél szebb könyvet kaptunk és két héten belül bele is vethettünk magunkat az újabb kalandokba.
Nem volt annál szebb dolog, mikor láttuk azt, hogy szülő és gyermek együtt olvas és együtt alkot. Olyan gyermek, aki addig még soha nem fogott a kezébe könyvet és olyan szülő, akinek magával a szókapcsolatok, a betűk összeolvasásával is gondjai voltak. Szinte tanítani kellett a felnőtteket olvasni, de azt látni, hogy mennyi időt és energiát fektetnek bele és a szabadidejüket nem sajnálva igenis áldoznak arra, ami nekik a gyerekkorban nem adatott meg, az nagyon felemelő érzés. Ezen felül még megszerveztem a családok kvízversenyét, ami arról szólt, hogy egy hét folyamán kikölcsönzött könyvből való történetekhez kérdéseket tettem fel, és a legtöbb helyes választ adott családot könyvvel jutalmaztam.
Olyan könyvvel, amit az illetőnek nem kell kölcsönöznie, nem kell visszahoznia, otthon fölteheti a polcra és bármikor leveheti, amikor szeretne belőle olvasni.
Ez az év tényleg csodás volt, hiszen a terveimet messzemenőleg sikerült túlszárnyalnunk. A legutolsó projekt egy nyári tábor volt, mert tudjuk, hogy ha egy könyv megvásárlása is nehézséget okoz ezeknek a családoknak, akkor egy nyári tábort miből engedhetnének meg maguknak? Szerencsére sok szponzort, ismerőst, családtagot, idegent megszólítva találtunk magunk mellé olyan jóakaratú embereket, akik idejüket, pénzüket nem sajnálva teljes mellszélességgel odatették magukat ehhez a kezdeményezéshez.
A programok között volt könyvtárlátogatás, papírszínház, színházi előadás stb. Büszkén mondhatom, hogy a gyerekeknek adtunk egy olyan tartalmas nyarat, aminek a lehetőségét ezek a szülők saját erőből biztosan nem lettek volna képesek megteremteni.
Természetesen a jövő tekintetében is vannak terveim. Vannak a közösségben olyan roma gyerekek, akik sajnos sem az államnyelvet, sem a magyart nem beszélik. Fontosnak érzem, hogy nekik is megteremtődjön a lehetőség az olvasásra. Tervben van egy többnyelvű mesekönyv elkészítése, amelynek oldalain roma, magyar és szlovák szöveg is lenne”,
mesélte élményeit és terveit az asszisztens.
Akik könyv- és egyéb adományokkal hozzá szeretnének járulni Besnyei Júlia projektjeihez, azok a [email protected] e-mail címen vehetik fel a kapcsolatot az előadóval.
Kell az irodalom népszerűsítése
A következő előadó Póda Erzsébet újságíró és író volt. Tanulmányait a Comenius Egyetem újságíró szakán végezte. Több felvidéki médiában dolgozott szerkesztő-riporterként és főszerkesztőként. Te mit olvastál? című előadásában az olvasás és az irodalom népszerűsítésének a kérdéskörét vázolta fel az író-olvasó találkozókon szerzett tapasztalatokra építve. Megtudhattuk tőle, hogy először nem is igazán értette, miért kell az olvasást és az irodalmat népszerűsíteni, hiszen a családjában általános, természetes dolognak számított az olvasás, könyvek között nőtt fel. Ahogy teltek az évtizedek, arra jött rá, hogy nem is igazán az olvasási kedv csökkent, hanem az olvasási szokások változtak meg.
Budapesten, a Magyar Írószövetség tisztújító ülésén hangzott el pár napja az egyik író kolléga szájából, hogy minden vészhír ellenére a karácsonyfa alá második leggyakoribb ajándékként még mindig a könyv kerül, és ez önmagáért beszél. Ennek hallatán azt gondolhatnánk, hátradőlhetünk, hiszen nincs akkora baj, pedig ez nem így van, mert nem mindegy hogy mit és hogyan olvasnak”,
szögezte le Póda.
Az előadó kiemelte az író-olvasó találkozók jelentőségét, mert hiába van kevesebb ezekből manapság, igenis igény van ezekre a beszélgetésekre, igény van arra, hogy az író meséljen az alkotási folyamatról.
Az egyik dunaszerdahelyi alapiskola tanító nénije felhívott és megkérdezte tőlem, hogy lenne-e kedvem meglátogatni a harmadik és negyedik osztályos tanulókat? Ugyanis szeretné velük megismertetni a régióban élő és alkotó irodalmárokat. Örömmel mondtam igent, s egyben izgultam is, hiszen a gyerekek figyelmét nehéz megragadni, mert rendkívül őszinte és hálás közönség.
A tanító néni azonban megoldotta a problémámat, ugyanis nagyon leleményes volt, a gyerekekkel modern és kreatív módon álltak a dolgokhoz. Rövid előadást tartottak a könyvről, tehát a tanító néni megismertette velük a kötetet, foglalkoztak a benne szereplő mesékkel. A gyerekek felolvasták kedvenc jelenetüket, sőt, az iskolaújság videósa az egészet riportként kamerával rögzítette.
A bemutató fergeteges hangulatúra sikeredett, hiába csöngettek ki, a kisdiákok tovább kérdezgettek, tovább mesélték a saját élményeiket.
Nem fáradtak el, nem unatkoztak az óra végére, hanem teljesen feldobódtak. Látszott a szemükben a csillogás, hogy ezt a napot nem fogják elfelejteni, és biztos, hogy a könyv mindig ott marad a kezük ügyében. Ezek az események az íróember számára, aki nem öncélúan, hanem a közönség számára ír, lélekemelőek”,
summázta az előadó.
A szimpózium végén átadták a könyvtárosok munkáját elismerő okleveleket, melyet idén Németh Eleonóra és posztumusz Mészáros Marianna kaptak meg.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
