Nem is olyan nagyon régen beszélgettem egy kedves ismerősömmel, akivel a szokásos politizálás mellett előkerült természetesen a rasszkérdés is, Magyarországra levetítve. Miután alaposan végigrágtuk, amit ilyenkor végig kell (a cigányság rohamos szaporodása, a fehér népesség egyidejű csökkenése, elvándorlás magyarországi régiókon belül stb.), szóba került a kormány bevándorláspolitikája is.
Aki kicsit visszatekeri az időt egészen 2015-ig, az emlékezhet rá, hogy az első nagy "menekült"hullám idején a kormánynak fogalma sem volt arról, mégis hogyan kellene kezelni a kialakult helyzetet. Emlékszem, ez volt az az időszak, amikor a sínek mentén és vonatokon bliccelve még Tatabányáig is elmásztak az idegen hódítók mindenféle jelentősebb ellenállás nélkül, a kormányzat pedig – számomra érthetetlen módon – hosszú várakozás után döntött csak az ország megvédése mellett. Összehasonlítás gyanánt, ha szintén emlékszünk rá, Toroczkai László már jóval a Fidesz előtt javasolta a határkerítés megépítését, ösztönből cselekedett, ahogy azt ilyenkor kell.
Mindezt a rövid időutazást azért tartottam szükségesnek megemlíteni, mert szóba került az is, vajon a bevándorlás-ellenesség miben merül ki a kormánypártnál. Legfőképpen arra célzok, hogy kik azok, akiket mégis beengednek, ezt ki ellenőrzi, illetőleg milyen kritériumok alapján jöhet be egy harmadik világbeli egyén Magyarországra. Olyan kérdések ezek, melyeket kevésbé feszegetnek, és inkább csak arról hallunk a propagandában, hogy "kiket fordítottak vissza, vagy kaptak el". Félreértés ne essék, sokszor remek munkát végeznek nemzetünk (sajnálatos módon alulfizetett) rendőrei, a sikerekről pedig mindig be is kell számolni, így elsősorban a kormánypártok és a politikai vezetés felé intézném azt a megjegyzést, hogy enyhén szólva is visszatetsző, hogy mialatt "büszke bevándorlás-ellenes" ország vagyunk, a fővárosban szomáliai félemberek erőszakolnak magyar lányokat. A "férfi" oltalmazott státuszban tartózkodik Magyarországon, s jelentsen ez bármit, amint a mellékelt ábra mutatja, nincs igazán szüksége oltalmazásra.
Visszatérve a cikk elején említett beszélgetésre, ugyanez az ismerősöm mondta, hogy aggasztónak találja, milyen ütemben növekszik Budapest néger "lakossága", hiszen szemmel láthatóan több van belőlük, mint akár 10 évvel ezelőtt. Én ugyan már jóval ritkábban járok Budapestre, de még nekem is feltűnt ez az aggasztó tendencia. S, amíg Nyugat-Európában aligha lenne ez meglepetés, de egy hivatalosan is "bevándorlás-ellenes" országban azért enyhén szólva is komikus, pontosabban fogalmazva inkább elkeserítő. Az "oltalmazott" státusszal, vagy akármilyen mondvacsinált jogi kibúvóval tehát mégiscsak meg lehet kerülni azt a bizonyos kerítést, s ha ez sikerült, az illető már rá is vetheti magát a prédának tekintett városokra.
Mindezek ellenére valamit viszont muszáj leszögezni, természetesen véletlenül sem azért, hogy a szomáliai félembert védelmezzük. A néger viselkedésén igazából nincs mit magyarázni, azt tette, amit az ő kezdetleges társadalmában tenni szoktak, ő maga bizonyította be ország-világnak, hogy amit a liberálisok állítanak róluk, az szemenszedett hazugság. A büntetés kiszabása innentől a magyar állam feladata, és ezredszerre is nyomatékosíthatjuk, hogy semmi közük az európai civilizációhoz, ezért egyetlen megoldás, ha rövid úton visszatakarodnak oda, ahonnan jöttek. De mi a helyzet a 25 éves, minden bizonnyal fehér, budapesti lánnyal? Neki milyen magyarázata, vagy mentsége van arra, hogy rasszának tiszteletét semmibe véve összeismerkedik egy szórakozóhelyen a szomáliai "alkalmi barátjával", majd eztán még haza is indul vele? Mégis mire számított? Eltöltenek együtt egy romantikus estét? Minden bizonnyal szegény leányzó is az "előítéletektől mentes rasszizmus-ellenesek" klubjába tartozott. habár számos nyugati példa alapján nem vagyok biztos benne, hogy ez innentől kezdve másképp lesz. Esetleg jöhetnek majd a szánalmas magyarázatok, hogy biztos csak "ő nem volt elég megértő", vagy bizonyára "durván utasította vissza a szomáliait". Jobb esetben viszont revideálja eddigi véleményét, és leszámol a saját fejében pusztító liberalizmussal.
Végül pedig megjegyezném, hogy öröm az ürömben, de rendőreink hamar kézre is kerítették az erőszakoskodó négert. Ezúton is köszönet nekik!
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
