A kiskövesdi származású Máté Zsuzsanna az elmúlt hónapban sorozatban játszotta a mérkőzéseket az FTC női vízilabdacsapatában. A zöld-fehérek játékosát klubcsapatáról és a válogatottról kérdeztük.
A Ferencváros női vízilabdacsapata sűrű heteken van túl. Az Euroliga-selejtezőjében lejátszott öt meccs után jött egy hazai bajnoki rangadó a Dunaújváros, majd két meccs a kupában az UVSE ellen, végül három találkozó az Euroliga-csoportkörében. A mérleg egy történelmi továbbjutás, egy győztes rangadó és néhány fájó vereség.
Az Euroliga selejtezőjében egy-egy olasz, spanyol, francia, holland és máltai csapat várt önökre Rómában. Érezték, hogy itt meglehet az első három hely valamelyike, vagyis a továbbjutás?
Tudtuk, hogy a spanyol és az olasz csapat erősebb, mint a másik három, így benne volt, hogy továbbjutunk. Én személy szerint szerettem volna elcsípni legalább egy második helyet, de a harmadiknak is nagyon örültünk.
Az FTC történetében először jutottak a legjobb tizenhat közé. A Mediterrani és a Roma elleni első negyedekre viszont nem lehettek a legbüszkébbek. Előbbin 6:1-es, utóbbin 4:1-es hátrányba kerültek az elején. Ezen a két játékrészen múlt, hogy nem tudtak előrébb végezni a selejtezőben?
Mindkét csapat verhető, de szinte mindig van egy rossz negyedünk és itt mindkétszer az első volt az. Persze utána visszahoztuk magunkat a meccsbe, de ez sokkal több energiát vett el, mint normál esetben, így nagyon elfáradtunk a végére. Ezért két vereség lett belőle. Ha gyorsabban felvettük volna ezt a nemzetközi ritmust, másképp is alakulhatott volna.
A Lille ellen úgy nyertek, hogy öt gólt szerzett, valamint a holland és a máltai ellenfél sem okozott komoly gondot.
Nagyon érdekes volt, mert megtudtuk, hogy csupán két francia játékos van a keretükben, a többiek mind légiósok. Nagyon jó csapatnak tartom az övékét. Ami a gólokat illeti, jókor kaptam a passzokat, jól mozogtam el és a lányok ezt jól vették észre. Csapatmunka volt, hiszen ha ezek nem történnek meg, akkor nem én lövöm be, hanem másra jön ki a befejezés. Összességében nagyon sokat tanultunk a selejtezőben magunkról és én a saját játékomról is. Sok hasznos tapasztalatot szereztünk és nagyon örültünk, hogy ott vagyunk Európa tizenhat legjobb csapata között.
Ezek az élmények már segíthettek legyőzni a bajnokságban az egyik legnagyobb magyar riválisnak számító Dunaújvárost? Ráadásul az utolsó másodpercekben éppen ön szerezte a győztes gólt.
Biztosan. Az Euroliga egy kicsit más szint és az ottani lendületet tovább tudtuk vinni magunkkal a következő meccsre.
Legközelebb a mezőny legjobbja, az UVSE várt a csapatra a Magyar Kupa negyeddöntőjében, ahol már nem sikerült folytatni ezt a sorozatot.
A céljaink között az volt, hogy előrébb jussunk a korábbiaknál a kupában, így meg kellett verni azt, aki jött. Most az UVSE jutott nekünk. Sajnos nem sikerült legyőzni őket, így ezt a tervünket nem tudjuk megvalósítani.
Ellenben önnek jól ment a játék, volt három gólja az első negyeddöntőben.
Nehéz ilyenkor, hiszen ez így, mondhatni, nem ér semmit: nem vigasztal, hogy gólokat lőttem. Jobban örülök ha győzünk, és szerzek négy labdát, blokkolok kettőt, még ha én nem is találok be. Persze a szüleim örülnek a góloknak, de én boldogabb lennék, ha a hétvégén játszhatnék a Magyar Kupa négyes döntőjében. Összességében nem gondolom, hogy nyolcgólnyi különbség van a két csapat között.
Az Euroliga csoportjában két spanyol együttes mellett a Dunaújváros lett a harmadik ellenfél.
Már a sorsoláskor tudtuk, hogy nem mi vagyunk a favoritok. Az újvárosiakkal mindig ki-ki meccset játszunk, a Sabadell és a Mataro pedig nagyon erősített erre az évre. Az előbbi ráadásul hazai pályán játszott. Mi a saját játékunkat akartuk játszani és ezzel rombolni az ő elképzelésüket. Voltak szakaszok, mikor ez nagyon jól ment, de volt, amikor az ő akaratuk érvényesült. A Mataro elleni második meccs kapcsán viszont ki merem jelenteni, hogy egyáltalán nincs kilenc gól a két csapat között. Nagyon bosszant még mindig, hogy nem magunkhoz méltón vízilabdáztunk és ilyen eredménnyel zártunk. Meg kell tanulnunk folyamatosan magas szinten játszani. Nagyon hullamzó ugyanis a teljesítményünk, de fontos, hogy a rosszabb napokon is olyan legyen az alapjátékunk, ami nem eredményez ilyen különbségeket. Ezek után nehéz is volt felpörögni a DFVE ellen, ahol szintén az ellenfél győzött.
A csapat edzője az olimpiai bajnok Gerendás György lett erre a szezonra. Egy interjúban elmondta, hogy érzi felőle a bizalmat. Ennek köszönhető, hogy idén több gólt lő és jobban megy a játék?
Mikor a Fradiba igazoltam, Gyuri bával volt egy beszélgetésünk. Visszaemlékezett arra, mikor 2012/2013-ban Egerben a lányával együtt játszottam. Azt mondta, szeretné viszontlátni azt a kislányt, aki ott lelkesen, hatalmas elánnal vízilabdázott. Ez nagyon megragadt bennem. Most is elmondom, nagyon jó érzés, hogy érzem a bizalmat az edző részéről. Emellett a bajnokság előtt elkezdtem egy új edzésprogramot Juhász Fannival, az erőnléti edzőnkkel, valamint követek egy étrendet, amelyet Dr. Fritz Péter, a Ferencváros táplálkozási tanácsadója állított össze. Az eredmény önmagáért beszél, hiszen jelentősen csökkent a testsúlyom. Ennek köszönhetően jobban érzem magam a vízben és jobban bírom a meccseket is.
Az olimpia előtt az utolsó keretszűkítésnél került ki a Tokióba utazó csapatból. Hogyan lehet ezt feldolgozni?
Ezt az érzést senkinek sem kívánom. Ezt csak olyan ember értheti meg, aki átesett ezen. Az első fél órában nem tudtam eldönteni, hogy mire lenne szükségem. Végül kikapcsoltam a telefonom, hazamentem vidékre a családomhoz, majd elmentünk a párommal Rómába kirándulni. Előtte nem is tudom megmondani, mikor voltam utoljára nyaralni. Voltak így is rossz pillanatok, amikor csak a sírás segített, de idővel elkezdtek gyógyulni a sebek.
Milyen gyakran tud hazajárni?
Nyáron voltam otthon és remélem, hogy karácsonykor is haza tudok menni.
Zárjuk kellemesebb témával: a Fradi TV megmérte a lövőerejüket és az élen végzett a csapattársai közt.
Mikor néztük a fiúk eredményeit és láttuk, hogy Vámos Mártonnak hatalmas bombái vannak vagy Varga Dénes is mekkorákat tud lőni, már nagyon kíváncsiak lettünk, hogy mi mire leszünk képesek. Persze a kis gól is és egy távoli bomba is csak egyet ér, így vicces játékként egy jó pillanatként gondolok rá, ahol nagyon jól éreztük magunkat a lányokkal.
Az FTC-ben szereplő sportolók sokszor beszélnek az úgynevezett Fradi-családról és az ottani légkörről. Valóban ilyen jó közösség van a klubnál?
Igen, abszolút. Mikor az első hetemet töltöttem a Ferencvárosnál, csak kapkodtam a fejem, hogy mindenki köszön mindenkinek, mindig kapok egy-két jó szót, megállítanak akár a biztonsági őrök és máris mondják, hogy majd jönnek ki a meccsre és szurkolnak nekünk. Nagyon kedves és aranyos a hangulat. Én nagyon szeretem ezt a kis, vagyis inkább nagy Fradi-családot.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
