A Hetvenkét Tanítvány Mozgalom Pedagógus Műhelyének magcsoportja és hozzájuk csatlakozva más iskolafenntartók, intézmények képviselői együtt utaztak az oktatás világának jubileumi találkozójára és zarándoklatára, amit október 27. és november 1. között tartottak Rómában.
A delegáció tagja volt Rubovszky Rita, a Ciszterci Iskolai Főhatóság főigazgatója, a Hetvenkét Tanítvány Mozgalom elnöke; Juhász-Laczik Albin OSB, a Pannonhalmi Bencés Gimnázium igazgatója; Horváth Bálint Pál, a budapesti Piarista Gimnázium igazgatója; valamint Puskás Balázs, a Váci Egyházmegyében működő Szent Mihály Intézményfenntartófőigazgatója; Zsódi Viktor SchP piarista tartományfőnök; Valaczka András, a Piarista Rend Magyar Tartománya Pasztorális-Pedagógiai Titkárságának vezetője; továbbá Bodó Márton, a Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány közoktatási referense és Valaczka Ágnes, a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium tanára.
A nevelés világának jubileumi találkozója egy nemzetközi kongresszussal kezdődött, amelynek sokatmondó címet adtak a szervezők: Nevelési konstellációk – megállapodás a jövővel. A találkozó egyben a Gravissimum educationis kezdetű szentszéki nyilatkozat megjelenésésének 60. évfordulójára is reflektált.
Az Auditorium Conciliazione konferenciatermében október 30-án José Tolentino de Mendonça bíboros, a Kultúra és Nevelés Dikasztériumának prefektusa nyitotta meg az ülésszakot.
A több mint tucatnyi kiemelkedő előadás közül különösen érdekesek voltak a következők: Filomeno Lopes közgazdász, politikai aktivista hangsúlyozta, hogy Afrikát mennyire megfosztották önnön történetéről, s hogy identitásukhoz milyen sokat adott Ferenc pápa támogatása. Sürgette az afrikai identitás és gondolkodás újjáépítését, mert a gyarmati örökség és a kulturális utánzás válságba sodorta a muntu (ember) létét. A jövő kulcsa az előadó szerint egy új, pán-afrikai nevelési és kulturális szerződés, amely az önálló gondolkodást, a kreativitást és a tudományos fejlődést helyezi középpontba. A kultúra nem statikus hagyaték, hanem folyamatosan újrateremtendő feladat, amelynek célja, hogy az afrikai ember képes legyen a modern világban is önazonosan élni.
Maria Mar Sánchez Izuel nővér, a madridi Colegio Nazaret-Oporto igazgatója a Nevelés változó kulturális környezetben címmel tartott előadást. Többek között arra hívta fel a figyelmet, hogy a nevelés nem csupán tudásátadás, hanem találkozás és párbeszéd tere, ahol a közösségek együtt fedeznek fel új jelentéseket. A katolikus iskola feladata, hogy „a határon legyen” – olyan hely legyen, amely hidat épít, vigaszt nyújt és új reményt rajzol az emberiség számára.
Francesco Torralba egyetemi tanár, filozófus, teológus hangsúlyozta, hogy az oktatás alapvető célja az önismeret, a keresztény nevelés végső értelme pedig az önátadás, vagyis hogy az ember saját tehetségét és értékeit a világ szolgálatába állítsa. A nevelés három alappillére a képesség, a vágy és a remény: a képesség teszi lehetővé a tanulást, a vágy adja az energiát, a remény pedig fenntartja a kitartást. A remény az a belső erő, amely még a kudarcokon át is életben tartja a nevelés szeretetből fakadó dinamizmusát, és hitet ad abban, hogy a tanító munkája egyszer majd termést hoz.
James F. Keenan SJ erkölcsteológus, a Boston College professzorának előadása az oktatáshoz kapcsolódó előadásokat saját gondolatmenetével átfogó spirituális kontextusba helyezte, amikor a tanári hivatást a sebezhetőség kegyelme felől közelítette meg, és többek között így fogalmazott: „Isten sebezhetőnek mutatja magát nekünk: a teremtés aktusával Isten megteremt, majd hagyja, hogy legyen a fény, legyen az élet, legyen a természet, legyen az állati élet, legyen az emberi élet. Ez egy olyan Isten, aki megenged dolgokat és kockázatot vállal; egy Isten, aki nyitott a teremtésre. Mária válaszában az angyali üdvözletre – „Legyen nekem a te szavad szerint” – egy másik sebezhető kockázat jelenik meg: az isteni kezdeményezés iránti fogékonyság. Mária esetében a teremtés sebezhetősége kiterjed az inkarnációra is.
Ez implicit módon azt feltételezi, hogy ha Isten sebezhető, akkor mi, akik Isten képmására vagyunk teremtve, szintén sebezhetőek vagyunk. Amikor elolvassuk az irgalmas szamaritánus példázatát, hajlamosak vagyunk a sebesült embert tekinteni sebezhetőnek, holott valójában a szamaritánus az, aki sebezhető a sebesült ember állapotával szemben. A sebezhetőségnek ez a megfordítása a példabeszéd alapvető fordulatát követi – a felebarát azonosításának megváltozását. A történet elején, amikor a „Ki az én felebarátom?” kérdésre keressük a választ, úgy gondoljuk, hogy a válasz a rászoruló sebesült. A példázat végére azonban egyetértünk az írástudóval: a felebarát az, aki irgalmat tanúsít. Leginkább a szamaritánus az, aki sebezhető módon meghatódik, és reagál a felebarátjára. Eleve kötődöm hozzád – olyan módon, amelyet nem tudok teljes mértékben előre jelezni vagy irányítani. A sebezhetőség azt jelenti, hogy ontológiailag eleve kötődünk másokhoz. Ez a természetünk; ez a feltétele annak, hogy reagálhassunk, hogy erkölcsösek lehessünk. Judith Butler filozófus így ír: „Te hívsz engem, és én válaszolok. De ha válaszolok, az csak azért van, mert eleve válaszképes voltam; vagyis ez a fogékonyság és sebezhetőség alkot engem a legmélyebb szinten, és ott van – mondhatnánk – minden tudatos döntés előtt, hogy válaszoljak-e a hívásra.”
Október 31-én az oktatás világának jubileuma alkalmából a Szentatya is találkozott a tizenötezer tanárral, professzorral és más oktatóval a Szent Péter téren. A tanár és a diák közötti szereteten és törődésen alapuló emberi kapcsolat az oktatási folyamat kulcsfontosságú eleme – hangsúlyozta XIV. Leó pápa –, s ez különösen fontos egy olyan korban, amikor oly sok diák tapasztalja meg az emberi törékenységet.
Az oktatás – mondta a pápa – egy út, „amelyen tanítók és tanulók együtt haladnak”. Hozzátette: „A nevelőknél is – akik gyakran fáradtak és túl vannak terhelve adminisztratív feladatokkal – valós a veszélye annak, hogy elfeledkeznek arról, amit Szent John Henry Newman így foglalt össze: cor ad cor loquitur (a szív a szívhez szól), és amire Szent Ágoston is figyelmeztetett: »Ne kifelé tekints! Térj vissza önmagadba! Az igazság benned lakik« (De vera religione, 39, 72).” XIV. Leó pápa – aki maga is tanárként dolgozott korábban – hozzátette: „Nem hunyhatunk szemet e szótlan segélykérések fölött, sőt, igyekeznünk kell feltárni ezek mélyebb okait.”
November 1-jén, a Szent Péter téren bemutatott szentmisén a pápa Szent John Henry Newmant egyháztanítóvá az oktatás védőszentévé nyilvánította.
A Hetvenkét Tanítvány Mozgalom Pedagógus Műhelyének delegációja a Miniszterelnökség támogatásával jutott el a jubileumi év oktatással kapcsolatos eseményeire. A négynapos program során a szervezett programokon túl a résztvevő iskolafenntartók képviselői és tanárok megosztották tapasztalataikat egymással, és keresték a válaszokat a magyarországi katolikus oktatás kihívásaira.
Szerző: Valaczka András
A Leó pápa beszédéből vett részleteket Tőzsér Endre SP fordította.
Fotó: Rubovszky Rita, Puskás Balázs, Zsódi Viktor
Forrás: Hetvenkét Tanítvány Mozgalom Pedagógus Műhelye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
