Ha olyan országba utazunk, amely kívül esik az eurozónán, akkor biztosítanunk kell, hogy legyen helyi fizetőeszközünk. A legjobb megoldás, ha a helyszínen szerezzük be az ott használt fizetőeszközt, ám nem mindegy, milyen árfolyamon.
Sokan ugyanis meg akarnak gazdagodni a naiv és gyanútlan turistákból, akik az első lehetőséget kihasználva vesznek helyi fizetőeszközt.
Nem is kell messzire mennünk, elég, ha csak Magyarországra, Csehországba vagy éppen Horvátországba utazunk, mindenhol elengedhetetlen, hogy vegyünk helyi valutát. De ha távolabb, vagy tengerparti nyaralás a cél, akkor is elengedhetetlen a pénzváltás. Az alábbi aranyszabályokat betartva azonban biztos lehet benne, hogy mindig a legjobb árfolyamon tud váltani, és elkerüli a turistacsapdákat jelentő szélhámos pénzváltókat és a valutaüzéreket.
1. Hol váltsunk?
Bár sok valutát hazánkban is be lehet szerezni, ám a tapasztalataink azt mutatják, hogy mindig a helyszínen kapjuk a legjobb árfolyamot. Néhány pénznem kivételt képez, ezeket akár már Szlovákiában is beszerezhetjük, hiszen kedvező áron kínálják – ezek pedig a nagyobb valuták, mint az amerikai dollár, a svájci frank, de ide tartozik a cseh korona is. Néhány határ menti pénzváltóban a magyar forintot is kedvező áron kínálják.
2. Árfolyam
A legfontosabb, hogy milyen árfolyamon kínálják a helyi pénzt. Erre a legegyszerűbb megoldás, hogy az interneten, az xe.com oldalon megnézzük, mennyi az aktuális középárfolyam, és már tudjuk is, hogy mi a kedvező, és mi a kedvezőtlen árfolyam. Például, a cikk írásának pillanatában az euró-forint középárfolyama 315,584 volt. Azaz, ha a pénzváltóban 314-315 forintot adnak egy euróért, akkor az nagyon jó árfolyam, ha 300-at, akkor érdemesebb keresni egy másikat, ha pedig 300 alatti az árfolyam, akkor jobb messziről elkerülni a helyet. Ha nincs nálunk internet, és nem tudjuk azonnal ellenőrizni az aktuális középárfolyamot, akkor egy módszer segít megítélni, hogy kedvező-e a pénzváltó által kínált árfolyam: vessük össze az eladási és a vételi árfolyamot. Ha a kettő között minimális a különbség, akkor jó helyen járunk, ha több mint 2 százalék, akkor keressünk egy másik helyet. Két példa: a forint eladási árfolyama 315,50, a vétel 317,50. A különbség még egy százalék sincs – jó helyen járunk. Egy másik helyen ugyanekkor egy euróért csak 215 forintot adnak, egy euróért pedig 330 forintot kérnek. Hatalmas a különbség, kerülni kell az ilyen pofátlan pénzváltókat (pedig ebből a váltóból elég sok van Budapesten).
3. Hol ne váltsunk?
A turisták által látogatott helyeken, városokban nagyon sok pénzváltó működik, így csak az árfolyamot kell megnézni, illetve azt, hogy van-e kezelési költség (olyat keressünk, ahol nincs), és már tudjuk is, hogy jó váltónál járunk-e, vagy sem. Általános szabály, hogy a nagyon turistás helyeken – pályaudvarok, repülőterek, főbb látnivalók és környéke – ne váltsunk, ott nagyon rossz árfolyamon kínálják a helyi valutát. Igaz, találkoztunk már olyan repülőtérrel is, ahol nagyon kedvező volt az árfolyam, szóval vannak kivételek – érdemes az árfolyam-összehasonlító- képletet használni. Kerüljük azokat a helyeket, ahol sok árfolyam van (egy pénznemre három, négy is), ezek ugyanis az átlagos összegig (például 500 euróig) nagyon rossz árfolyamot kínálnak, ám e fölött már kedvező(bb), igaz, ezzel hirdetik magukat, nagy betűkkel, aztán a turista meglepődik, hogy a számolt összeg töredékét kapta az eurójáért.
4. Euró? Dollár?
Mindenhol elfogadják az eurót, így ha távolabbra is utazunk (Európán kívül), akkor sem kell dollárt váltani, az árfolyamokban nincs különbség. Van ugyan néhány ország, ahol az amerikai dollár a helyi „hivatalos” fizetőeszköz (pl. Kambodzsa), oda érdemes ilyet vinni. Néhány helyen előfordul, hogy a nagyobb címletekért kedvezőbb árfolyamot kínálnak (pl. Thaiföldön és az ázsiai régióban), és olyan is, ahol csak a ropogós bankókat fogadják el, egy kis hiba, repedés, és már adják is vissza. Ha euróval utazunk, mindig az újabb, felújított bankókat vigyük, mert előfordulhat, hogy a korábbi bankjegyeket nem fogadják el.
5. Készpénzfelvétel
Előfordulhat, hogy nem viszünk magunkkal eurót, így a helyszínen kénytelenek vagyunk a helyi bankautomatából pénzt felvenni. Ha erre kényszerülünk, akkor igyekezzünk egy összegben felvenni a szükséges mennyiséget, mivel a bankok általában tranzakcióként számolják fel a kezelési költséget (2–5 euró), így azt csak egyszer kell kifizetni. Ha pénzt veszünk fel, akkor mindig a helyi pénznemben kérjük az elszámolást, ne euróban, mert az sokkal kedvezőtlenebb árfolyam. Vannak olyan bankok, amelyek a hálózatukba tartozó bankautomatákból kezelésiköltség-mentes pénzfelvételt tesznek lehetővé, ezt indulás előtt ellenőrizzük.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
