Egyre rémisztőbbé válik a természettudományos alapismeretek hiánya politikuskörökben. A matematikai ismereteké is.
Mondjuk a szociológia, a kultúrantropológia, a pszichológia és pszichiátriai ismereteké is, de azokat viszonylag hatékonyan lehet pótolni üvöltözéssel és a hülyeségek mantraszerű ismételgetésével. Pedig nem bonyolult, ha nincs Paks II, akkor vagy nem lesz elég áram, vagy nagyon-nagyon drága lesz.
1980 környékére jósolták annak idején a működő, energiatermelő fúziós erőművet és a kilencvenes évekre a fúziós ipari áramtermelést. Most úgy látszik a tudományos és technikai problémák fényében, hogy ez még legalább negyven év (ha egyáltalán). Érdekes, de mindig pont negyven évre vagyunk a működő fúziós reaktortól.
Az áramtárolásban jelenleg semmi esély nincs olyan áttörésre, amely ipari méretű, a lakossági és ipari fogyasztáshoz mérhető tárolási eszközök gyártását tenné lehetővé. Kilátás sincs ilyesmire, bármit is olvasnak évente háromszor a haragoszöldek az Index tudományos rovatában. Jelzem az áram előállításában is ugyanazokat a körülményes és rossz hatásfokú alapvető módszereket használjuk, mint 100 éve.
A technológia fejlődés iránya és üteme nem jósolható meg, viszont bizonyos szükségleti nagyságrendek igen.
Az LMP politikai elitje persze tényleg hisz abban, amit mond. A hit szép dolog, de a valósághoz sajnálatos módon nagyon kevés köze van. Ugyanez az idealistának tűnő politikai elit persze azt pontosan tudja, hogy Paks kérdésében nem lesz népszavazás, mert nem lehet, jogilag kizárt. Pusztán azért jöttek elő vele, mert mostanában mindenki rágerjedt a népszavazásra, a Momentum váratlan sikerét akarják megismételni. Ez olyan, mint a diszkóláz a nyolcvanas években.
Az a baj ezekkel a zöldekkel, hogy azt elfelejtik megmondani az embereknek, hogyha a zöldek elvei megvalósulnak, az emberek által használt elektromos eszközök nyolcvan százalékát nem lehet majd máskor használni, csak szeles vagy napos időben.
Normális ember nyilván nem rajong az atomerőművekért, csakhogy a modern civilizáció minden vívmányának van nem szándékolt, közép-hosszú távon tragikus következménye, amelyeket a virtuális valóságunkban nem veszünk figyelembe. Egyelőre.
Az atomenergia-ipar, pont azért, mert katasztrófa okozó képessége óriási, gyakorlatilag technológiailag 100 százalékosan biztos erőműveket képes építeni. Hülyebiztosat (lásd Csernobil) nem, ez nagyon nagy tanulság, illetve kataklizma biztosat sem. A japánok erőműve is teljesen megfelelő volt, mint atomerőmű, az elhelyezésében hibáztak, illetve a harmadlagos biztonsági berendezések külső védelme volt nem megfelelő. Ezekből tanulni kell.
De az atomerőműveknek csak akkor van alternatívája, ha a jelenlegi életmódunkat drasztikusan megváltoztatjuk.
És ezt a kedves lakosság nem a zöldektől fogja megtudni, hanem akkor, amikor megmutatják neki a tekerős rádiót.
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
