Az Izraelben élő örmények tiltakoznak Azerbajdzsán izraeli felfegyverzése ellen

Az Izraelben élő örmények tiltakoznak Azerbajdzsán izraeli felfegyverzése ellen

A most zajló örmény-azeri háború során már több ízben is tüntettek az Izraelben élő örmény keresztények, amiért a zsidó állam fegyverekkel látja el az azerbajdzsáni hadsereget. A megmozdulások egyik helyszíne Haifa városa, ahol Izrael Állam kikiáltása előtt több mint hatezer örmény keresztény élt. A Haifához közeli Sejh Burék örmény faluban 1981-ig több száz, a török népirtás elől Palesztinába menekült örmény keresztény paraszt élt. Sejh Burék falu örmény parasztjai nem menekültek el a zsidó állam 1948-as kikiáltásakor, a palesztinokhoz hasonlóan őket nem is űzték el a honfoglaló zsidók, hanem lassan ellehetetlenítették őket, elvették az életterüket, majd végül, 1981-ben kitelepítették őket.

Az 1915-ben még létező Oszmán Birodalom egyes részein a törökök népirtást vittek véghez a keresztény örmények körében. A népirtás túlélői közül 1920-ban néhány százan az akkor még szintén török hódoltság alatti, de biztonságosabb Palesztinába menekültek. (Az 1920-as menekültek nem tévesztendők össze a Szentföldön, pontosabban Jeruzsálem Óvárosának örmény negyedében, illetve Haifa és Jaffa városában jóval régebben megtelepedett keresztény örmény közösséggel – H. J.). A menekültek jelentős részét befogadták, magukba olvasztották a Szentföld egyes városaiban már régebben megtelepedett örmény közösségek.

A „Kis Örményországnak” is nevezett (a mai Észak-Szíria és Törökország határvidéke) Adana város melletti egyik kis falvából Palesztinába érkezett örmény menekültek egy csoportja a Szentföldön is szerette volna folytatni a földműves életformát. Egy Antun Hámudá nevű, keresztény palesztin földbirtokos az ’Átlit város közeli Sejh Burék muszlim „szent” síremléke közelében földet adott bérbe az örmény parasztoknak.

A menekültek létrehozták a muszlim sejk mauzóleumáról elnevezett Sejh Burék vagy Buréjik települést, ahol fölépítették az otthonaikat, gazdasági épületeiket. Az örmények szorgalmasan művelték a bérbe vett földjeiket, tenyésztették a haszonállataikat. A keresztény palesztin földbirtokos több százezer nemzettársához hasonlóan 1948-ban a gyilkolászó zsidó terrorszervezetek (Pálmáh, Irgun, Hágána stb.) elől Libanonba menekült, s földjeit pedig a berendezkedő zsidó állam kiosztotta a környező kibucoknak. Az örmény parasztok ezután, mint a földbirtokkal megajándékozott kibucok részes földbérlőiként folytatták a megélhetésüket biztosító földművelést, míg többen a közeli Nevé Jám kibuc konzervgyárában vállaltak munkát, illetve az örmény asszonyok zsidók házait takarították a szomszédos ’Átlit városban (a zsidók ugyanis, akárcsak a diaszpórában, az ősatyák országában is inkább gojokkal, jelen esetben örmény keresztényekkel és palesztinokkal végeztették a fárasztó takarítást – H. J.)

Sejh Burék települést a zsidó állam nem kapcsolta be a villanyhálózatba, a hatóság nem volt hajlandó kiépíteni a falu vízvezeték- és a szennyvízcsatorna-rendszerét. Keresztény mivoltuk tudatában az örmények kínosan ügyeltek arra, hogy semmiképpen ne avatkozzanak be az egyre nagyobb lendülettel hont foglaló cionisták és az őslakos muszlim palesztinok viszálykodásába, ám ezzel a településük területét minél előbb megszerezni kívánó zsidók kegyeire nem tettek szert. Az izraeli hatóságok építési engedélyt sem adtak az örményeknek új házak építésére. A faluban uralkodó áldatlan állapotok miatt 1948 után egyre több örmény fiatal távozott a településről.

A Tel-Aviv–Haifa régi országútról leágazó, a faluba vezető utat a hatóságok lezárták, s az örmények ezek után csak nagyobb kerülővel, földúton közelíthették meg az otthonaikat. Végül már bérlőként sem művelhették a földeket, s a haszonállataikat az utak menti füves területeken voltak kénytelenek legeltetni, a megélhetésükhöz szükséges kultúrnövényeket a házaik melletti kiskertekben termesztették.

Hírdetés

Így aztán a zsidók elérték céljukat: 1981-ben az örmény falu utolsó lakói is elhagyták, pontosabban kiköltöztették, kitelepítették őket Sejh Burék településről, s az elhagyott épületeket jó zsidó szokás szerint – amint ezt korábban az elüldözött palesztin falvak esetében is tették – fölrobbantották, ledózerolták azzal az egyértelmű szándékkal, hogy lakóik egyáltalán ne tudjanak visszatérni. Az örmények a faluból beköltöztek Haifa városába, csatlakoztak a már régebben ott élő örmény közösséghez, vagy kivándoroltak a nagyvilágba. Csakhogy az elüldözött örmények még jó ideig visszavitték a halottaikat eltemetni a falu temetőjében, de végül a zsidók ezt is megtiltották nekik.

Jeruzsálemben már a Kr. u. IV. század végén éltek örmény keresztények, s akkortól kezdve a közösség napjainkig megszakítás nélkül létezik az Óváros örmény negyedében. Az örmény patriarchátust Jeruzsálemben a keresztesek szentföldi uralma idején, 1311-ben alapították itt, az Óvárosban. A jeruzsálemi örmény közösséget egészen a XX. századig jórészt csak szerzetesek és az ő szükségleteiket ellátó világi családok alkották. A törökök által elkövetett népirtást (1915) követően mintegy 20 ezer örmény menekült Jeruzsálem örmény negyedébe.

Az 1948-as zsidó államalapításig egész Palesztinában több mint 25 ezer örmény keresztényt élt, így Jeruzsálemben, Haifában, Betlehemben, Jaffában és a fentebb részletesebben tárgyalt Sejh Burék örmény faluban. Az 1948-49-es első arab-zsidó háború után a legtöbb örmény az Izrael kikiáltása után is arab kézen maradt Jeruzsálem óvárosi örmény negyedbe menekült a zsidók által elfoglalt palesztinai falvakból, városokból… (Pedig az örmények nem palesztinok, s mégis jobbnak tartották azt, hogy elmeneküljenek a honfoglaló zsidók elől – H. J.) A zsidó állam 1948-as kikiáltását megelőzően Haifában mintegy 6 ezer örmény keresztény élt. Az első arab-zsidó háborút megelőzően, 1947. október 29-én több száz jeruzsálemi, haifai és jaffai örmény keresztény gyűlt egybe és szorongott a haifai Szent Illés örmény templom udvarán, s várakozott, hogy befusson egy szovjet hajó, és kimentse őket Örményországba.

Az Izrael által 1967-ben megszállt, majd 1980-ban bekebelezett kelet-jeruzsálemi örmény negyedben manapság mintegy 1500 örmény él, s összesen 1000 Haifában, Názáretben, Akkában, Jaffában, Betlehemben és Petáh-Tikvában.

Haifában a Homenetmen örmény ifjúsági klub a haifai örménység egyik közösségi helye, míg a másik a Sáhák Novákimján Dijájr atya irányította örmény templom. Haifában manapság közel hatvan örmény keresztény család él, egy részük a Sejh Burék faluban a zsidók által ellehetetlenítéssel elűzöttek és azok leszármazottai. De élnek a városban olyan zsidó-örmény vegyes házasságú családok is, amelyek a Szovjetunió felbomlása után Örményországból érkeztek Izraelbe.

Sáhák Novákimján Dijájr atya is Örményországból érkezett 14 éves korában, 2001-ben. A jeruzsálemi örmény negyedben teológiát tanult, utána a jeruzsálemi Szent Sír-bazilikában szolgált, majd 2012-től mostanáig a haifai örmény közösség lelkésze, aki a most zajló örmény-azeri háború idején eddig már többször is hívei élén tiltakozott az ellen, hogy Izrael fegyvert szállít a népét gyilkoló Azerbajdzsánnak.

Hering József – Kuruc.info

Felhasznált irodalom:

https://hetq.am/en/article/122606
https://armenpress.am/eng/news/artshakh/
https://he.wikipedia.org/wiki/%D7%A9%D7%99%D7%99%D7%97%27_%D7%91%D7%A8%D7%90%D7%A7
https://amiramorenbikes.com/2019_1129_haifa_armenin/


Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »