Az ivóvíz az egyik legalaposabban ellenőrzött élelmiszerünk Nyerges Csaba2024. 01. 29., h – 18:08 Dunaszerdahely |
A vezetékes ivóvíz, a csapvíz gyakran vizsgált, biztonságosan fogyasztható élelmiszer a térségünkben, mégsem becsüljük meg. Az emberiség ma már nemcsak klímaválsággal, hanem súlyos ivóvízválsággal is kénytelen szembenézni. Ezért sem mindegy, hogyan sáfárkodunk Európa egyik legnagyobb ivóvízbázisával, ami éppen itt, a Csallóköz alatt terül el, és felbecsülhetetlen értékünk.
Az utóbbi időben élesedtek a viták arról, hogy csapvizet vagy palackozott vizet fogyasszunk-e, különösen egy friss tanulmány tükrében. A kutatók szerint ugyanis akár több százezernyi nanoműanyag-részecske is lehet egyetlen flakon műanyag palackos vízben, és a részecskék idővel felhalmozódhatnak a szervezetünkben. Mit kell tudni a vezetékes vízről? Ihatunk-e nyugodtan a csapról? A Nyugat-szlovákiai Vízügyi Társaság Rt. Szlovákia csaknem egyötödét látja el vezetékes vízzel. Tizenegy üzemegysége közül a dunaszerdahelyiben jártunk, és a vízmű vezetőivel jártuk körül a témát.
25 mutatóra vizsgálják
„Egy palackozott vizet általában csak akkor vizsgálnak alaposan, mielőtt a kút megkapja a működési engedélyt. Attól kezdve szúrópróbaszerűen ellenőrzik. Ehhez képest a vezetékes vizet folyamatosan, sok ponton vizsgáljuk. Amikor felszivattyúzzuk a kútból, amikor elindítjuk a víztoronyba, amikor lejut a toronyból, ugyanígy a hálózat bizonyos pontjainál is. A legérzékenyebb közösségeknél, óvodáknál, egészségügyi intézményeknél még fokozottabb figyelemmel vizsgáljuk a vezetékes vizet. Ha pedig zavarossá válik, netán csőtörés történik, az egész szakaszt ellenőrizzük. A víz itt a Csallóközben valóban a legellenőrzöttebb élelmiszerek közé tartozik. Huszonöt mutatóra, például mikrobiológiára, ásványi anyagokra, pH-ra, nitrát-, nitrit-, ammónium-, vas-, mangántartalomra, teljes oxigénigényre egyaránt vizsgáljuk a csapvizet” – avat a részletekbe Mits Ildikó, a vízművek dunaszerdahelyi részlegének laborvezetője.
A dunaszerdahelyi üzemegységnek az a sajátosága, hogy nagy és kis kutakat, illetve hosszú távú vezetékeket egyaránt üzemeltet. Dunaszerdahelyen hét kútból nyerik a vizet, Kisudvarnokon további háromból. A kutak váltott üzemben működnek, egy közös tartályban gyűlik az ivóvíz, onnan szivattyúzzák fel a víztoronyba, ahonnan gravitációs úton jut el a háztartásokig. A szerdahelyi víz elmegy egészen Vásárútig, Nyárasdig, Eperjesig, de Bős vagy Szarva például saját kútból szolgálja ki az ügyfeleit.
Bősnél nem kell kezelni
Minden esetben vízzáró réteg alól szivattyúzzák fel az ivóvizet, és tisztítják a megfelelő technológiai lépésekkel. Olyan jó minőségű a vízbázis, hogy azt lehet mondani, ahogyan feljön, szinte úgy ihatjuk is a vizet. A megelőzés érdekében, hiszen adott esetben összetett csőhálózatokon, hosszú vezetékekben folyik végig a víz, enyhe fertőtlenítésen, klórozáson eshet át, de a higiéniai határértékeket a vízmű minden esetben, szigorúan betartja. Néhány helyen szűrni kell mangánra és vasra is, ugyanakkor Bős környezetében például a legtöbbször semmiféle kezelésre nincsen szükség. A csallóközi víz ásványianyag-tartalma nem túlságosan magas, 300- 500 mg literenként, főleg kalcium- és magnéziumsók alkotják. Ennek köszönhető, hogy kellemes íze van.
„A csapvizünk valóban nagyon jó, én csak ezt tudom meginni. A palackozott víz hosszabb-rövidebb ideig áll a fogyasztás előtt, a nap is tűzheti és műanyag részecskék válhatnak le a palackról. A friss, vezetékes vizet pedig egyszerűen megnyithatjuk otthon a csapból. Nem kell csomagolóanyagot használni hozzá, nem kell törődni a műanyaghulladék újrahasznosításával. Ráadásul a palackozott víz 500-szor (!) drágább a Csallóközben, mint a csapvíz, miközben az általunk biztosított ivóvíz is nagyon jó minőségű” – hangsúlyozza Sebő László, a Nyugat-szlovákiai Vízügyi Társaság Rt. dunaszerdahelyi üzemegységének igazgatója. Egy kísérletet is említ, ami azt mutatja, hogy a víz nemcsak az élet forrása és éltető eleme, hanem bizonyos szempontból akár élő szervezetnek is tekinthetnénk. Hazai szakemberek egy csoportja ezt azzal magyarázza, hogy a víznek nemcsak öntisztító, hanem „emlékezőképessége” is lehet. Elvégeztek ugyanis egy kísérletet. Egy adott mennyiségű ivóvízbe szennyezőanyagot tettek, és mérték, mennyi idő alatt megy végbe az öntisztulási folyamat. Később, amikor ugyanebbe a vízbe azonos mennyiségű, ugyanolyan típusú szennyezőanyagot helyeztek, az öntisztulási folyamat már kevesebb ideig tartott.
Mi marad a szennyvízben?
A Föld vízkészletének mindössze 2,5 százaléka édesvíz, és ennek is 98 százaléka felszín alatti víz. Hat emberből aligha egynek jut tiszta ivóvíz. Ezért is nagyon fontos a védelme. A Csallóköz alatti vízbázis Európa egyik leghatalmasabb ivóvízkészletét adja. Felbecsülhetetlen természeti kincs birtokában vagyunk tehát, de ezt sajnos kevesen tudatosítják. Ahhoz képest, hogy mekkora értéknek tartjuk, a vízbázist védő jogi szabályozás még mindig lehetne sokkal szigorúbb. A bő fél évszázaddal ezelőtti Slovnaft-katasztrófa óta hoztak ugyan törvényeket, legutoljára a lex Csallóközt, ugyanakkor a térség negyedrészén még mindig nincs kiépült csatornahálózat. Hozzátehetjük, ahol van is, ott sem tudnak minden káros anyagot kiszűrni a szennyvízből, és nincs is erre előírás. „A gyógyszermaradékokra, hormonokra, vegyszermaradékokra például jelenleg nem kell szűrnünk a szennyvizet, hiszen a tisztított szennyvizet a világ egyes részeivel ellentétben nem fordítjuk vissza a vezetékes vízellátásba. Az előírt tisztítási fokot az is meghatározza, hogy milyen felszíni vízbe kerül vissza a tisztított szennyvíz. Egy patakba tisztább vizet kell engedni, mint például egy bő vízhozamú folyóba. A Duna öntisztító képessége óriási. Kétségtelen ugyanakkor, sokféle vegyi anyagot enged át a rendszer. Egyrészt nagyon drága lenne a teljes körű szűrés, másrészt törvényi szabályozás sem írja ezt elő” – mutat rá Lelkes György, a dunaszerdahelyi szennyvíztelep vezetője.
Időzített bombák
„A szennyvíztisztításnak vannak előírt paraméterei, de a bemeneti oldal teljesen kontrollálatlan. Mindenki annyi gyógyszert szed be, amennyit csak akar, amit nem szed be, azt meg lehúzza a vécén. A túlzott, mértéktelen gyógyszer-, antibiotikum-fogyasztásnak, vegyszerhasználatnak végül a vízi szervezetek ihatják meg a levét, és ez időzített bombát jelenthet az ökoszisztémára. De a fő problémát ma még az okozza, hogy az emberek az alapvető játékszabályokat sem tartják be. Azt sem tudjuk elérni, hogy ne dobjanak, öntsenek a vécébe olyan dolgokat, amiket nem lenne szabad. Például használt olajat, vegyszer- vagy cefremaradékot, festéket, egyszer használatos pelenkát. Nem nőttünk fel még ahhoz, hogy ott tarthatnánk, mi is legyen a gyógyszermaradékokkal. Alapvető gondok vannak már a fogyasztói tudatossággal is” – mondja Mits Ildikó.
„És akkor a mértéktelen vízpazarlásról még nem is beszéltünk. Sokan sajnos azt sem tudják, hogy honnan jön a csapvíz és hova kerül a szennyvíz. Természetesnek veszik, hogy korlátlanul, örök időkig folyik a víz a vezetékből, és majd csak akkor kezdenek rádöbbenni, hogy valamit önmaguk is másként csinálhattak volna, amikor tartálykocsiknál kell sorban állni a vízért” – teszi hozzá Lelkes György.
Az itt élőkön múlik!
A kérdés ugyanis az, mikor jutunk el addig a pontig, amikor az ember okozta szennyezés megjelenik az ivóvízbázisban. A szakemberek szerint elvileg, általánosságban még nem tartunk ott. A gond ugyanakkor az, hogy hiányosak az ismereteink, nem tudjuk pontosan, hogy egy-egy építőipari nagyberuházás, toronyházépítés például milyen hatással van a talajszerkezetre, a vízzáró rétegre. Nem tudjuk, milyen időzített bombák robbanhatnak még a múltból, amilyen például vereknyei lerakat, ami ma is akut problémát jelent, hiszen hatvannál is többféle veszélyes anyag szivárog most is a talajba. Nem tudjuk, hogyan került egyes helyeken pár éve atrazin az ivóvízkútba. Ennek a már jóval korábban bevont növényvédő szernek sem ott lett volna a helye…
Vagyis a cikk elején feltett kérdésünkre, hogy ihatunk-e a nyugodtan a csapból, a válasz ma egyértelműen igen. Az, hogy mikortól kell egyre költségesebben, egyre többféle káros anyagra szűrni, illetve egyáltalán meddig lesz iható a csapvizünk, elsősorban az itt élőkön múlik. Mindenkin, aki hatással van a környezetére. A Csallóköz alatti, világméretben is jelentős ivóvízbázist elherdálni, elszennyezni mindenesetre megbocsáthatatlan bűn lenne. Az utánunk következő generációk biztosan nem adnának feloldozást.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
