Itt adom közre Emil Ihsan-Alexander Torabi írását Irvine-ből, USA, mely megszívlelendő mély igazságokat közöl.
Emil Ihsan-Alexander Torabi
Egyedülálló korszakban élünk, melyben az Iszlám lelkületével küzdünk. Egy olyan háború ez, melyben szó szerint definiálnunk kell, mit jelent az Iszlám és mit jelent muszlimnak lenni.
Sok jel arra mutat, hogy a Sötétség Korszakában vagyunk. Az Iszlám nevében olyan dolgok történnek, melyeket nehezen képzelhettek volna el a korábbi tisztalelkű nemzedékek.
A média olyan eseményekre fókuszál és ontja ránk azokat, melyek teljességgel ellentétesek a Muszlim lét elveivel.
Allah Prófétája (BR) erről a korról ezt jövendölte:
„Egyszer eljön a nap, mikor az Iszlámból csak a neve marad. Majd recitálják a Koránt, de az torkaiknál nem hatol lejjebb. Magukat muszlimnak fogják nevezni, de ők lesznek az Iszlámtól a legtávolabb.”
A Próféta (BR) szavai több szinten is hihetetlen mélyen szólnak. Jelezte, hogy jön egy kor, amikor az Iszlám értése elvész, felszínessé válik, a lényeg pedig fedve marad. Azt is jelzik a szavak, hogy az elfedett jelentéssel együtt az Iszlám lényege titokká lesz.
A Próféta (BR) jövendölése szerint a Koránt úgy recitálják, hogy annak értelme nem hatol tovább a recitálók torkainál, tehát nem költözik be a szívekbe. Ezzel a vallás a fejek szintjén lokalizálódik egy ego bázisú, számító, lelkiismeret nélküli eszközként. Amennyiben a hitet az ego bitorolja, az az eredeti küldetés céljának antitézisévé válik. Ekkor nem válik a hit egy egésszé, mely gyógyító erő. Darabokra szedik és szilánkokban, fragmentumokban a rombolást fogja szolgálni. Ahelyett, hogy életet, biztonságot, békét és prosperitást hozna, félelem, fájdalom és szenvedés forrásává lesz. Világosság helyett egy olyan eszme jelenik meg vallás címszó alatt, ami mentes a spiritualitástól és sötétséget hoz.
A Próféta (BR) hozzáteszi: Magukat muszlimnak fogják nevezni, de ők lesznek az Iszlámtól a legtávolabb.
Valaha az Iszlám egyet jelentett a kiválósággal, kifinomultsággal, tudományok művelésével, fejlődéssel, az emberi kultúra hajtóerejével. Ezzel szemben szívet szorongató látni, milyen messze került az Umma (Muzulmánok világközössége) globális tudatossága és csúszik tovább, ki a világosságból, szépségből, tökéletességből, kiválóságból, el attól, amit az Iszlám jelent.
Azt mondják, hogy a hajnalt sötétség előzi meg.
Néha el kell veszítenünk azt, amit tudunk, értünk és felfogunk. Nincs más választásunk, mint az Iszlámot körülvevő káoszból tovább kell mennünk annak igazsága és valósága felé, annak irányába, amit e nemes létet biztosító igaz út nyújt.
Kezdetben az Iszlám egy spirituális ösvény volt, ami elsődlegesen a lélek fejlesztésére és az emberek Teremtővel való kapcsolatának létesítésére fókuszált. Ez az ösvény egyfajta öntisztítást, a személy jellemének tökéletesítését adta annak minden részletével, tettével, lélegzetével és szándékával.
A vonalak mentén elveszett a spirituális tartalom, az út az Élethez. Félrecsúszott a fókusz és a tisztalelkűség, erény, nem lett több egyszerű formánál. A forma ugyan fontos, de csak akkor, ha annak tartalma is van. Ha a tartalom hiányzik, akkor mit ér önmagában az üres forma?
Visszavárjuk az Iszlám lelkületét. Várjuk, hogy az költözzön vissza az Igaz Iszlámba. Csak úgy maradhatunk fent, ha az Iszlámot betölti a békesség, derű, csönd, nyugalom, erő, állhatatosság és együttérzés.
Hogy kerülhetünk közelebb a Mindenható Allahhoz? Csak akkor, ha az Ő jegyeit és kvalitásait képviseljük. Csak akkor kerülünk közel az Isteni léthez, ha megtisztítjuk magunkat az ego tudattól, ezzel nem marad más bennünk, csak az Isten által teremtett kvalitás és tulajdonság.
Orientalista.hu – Mihálffy Balázs
Forrás:orientalista.hu
Tovább a cikkre »
