Évente számos ismeretlen holttest ügyében indítanak eljárást a hatóságok. Sok esetben a rendelkezésre álló adatok alapján nem lehet kétséget kizáróan kideríteni, ki is volt az illető. Cikkünkben utánajártunk, hogy mi történik az ismeretlen személyazonosságú holttestekkel a megtalálás pillanatától addig, amíg végső nyugalomra helyezik őket.
A német hatóságok emberölés gyanúja miatt folytatnak eljárást a tavaly nyáron Németországban, az Elba folyó partján holtan talált ismeretlen személyazonosságú férfi ügyében, írja a rendőrség. Az ismeretlen férfi életkora 45 és 60 év közé tehető, bal karján „Michaela” feliratú tetoválás olvasható, jobb keze gyűrűsujján „Michaela” vésetű aranygyűrűt viselt. Az izotópos vizsgálatok szerint valószínűleg Dél-Kelet Európában élt körülbelül 35 éves koráig, majd Németországba költözött. Azaz akár magyar is lehet.
Nyomtalanul eltűnők
A férfi bűncselekmény áldozata lett, holttestét egy fémládában találták meg, melyet feltehetően egy hídról dobtak a folyóba. Hogy valaha kiderül-e a személyazonossága, az egyelőre talány. Mindenesetre a tetoválás sokat segíthet. A statisztikák szerint Magyarországon évente átlagosan hetven-nyolcvan ismeretlen holttest esetében indít eljárást a rendőrség, és az elhunytaknak körülbelül a felét sikerül azonosítani. Az ismeretlen személyazonosságú holttestek között sok az egykori hajléktalan. Mivel irataik általában nincsenek, a kapcsolatrendszerük leépült, a ruháikat többnyire segélyszervezetektől kapják, nincs olyan jellegzetességük, amely alapján könnyen azonosítani lehetne őket. Ráadásul az életvitelük következtében a külsejük általában olyan mértékben megváltozik, hogy sokszor még a közeli rokonaik, egykori baráti körük sem ismerik fel őket. Családjuk, annak tudatában, hogy rokonuk hajléktalanként él sok esetben nem is keresteti őket.
Persze vannak olyanok is, akiket hazavárnak. Ilyenkor a családtagok éveken, sőt, évtizedeken át reménykednek benne, hogy eltűnt hozzátartozójuk előkerül. A bizonytalanságnál még akkor is jobb a bizonyosság, ha a rokon nincs is életben. A gyászhoz mindenkinek joga van, szakértők szerint a gyászmunka csak akkor tud elindulni, ha az egyén szembesül a valósággal.
Ujjlenyomat és pacemaker
Az ismeretlen holttestek azonosítása a rendkívüli halálesetek körébe tartozik. A rendőrök ez alapján járnak el, ha például a holttest állapota miatt nem egyértelmű a személyazonosság, vagy ha nem állnak rendelkezésre személyazonosító iratok, illetve ha azok valódiságával kapcsolatban kétség merült fel.
Ha a rendőrségre bejelentés érkezik, hogy valahol ismeretlen személyazonosságú holttestre bukkantak, akkor először is halottszemlét végeznek. Ilyenkor a holttest arcáról, majd az egész testről fényképfelvételeket készítenek, különös tekintettel a testen lévő műtéti hegekre, tetoválásokra, az egyedi azonosításra alkalmas elváltozásokra. Ujjlenyomatot is vesznek, valamint gondoskodnak a fogstátusz, a vércsoport és a csontrendszeri sajátosságok megállapításáról, és DNS-elemzésre alkalmas minta vételéről is. Rögzítik a holttesten és annak környezetében fellelhető ruházatot és a személyes tárgyakat. Egy lapunk által megkérdezett szakértő véleménye szerint gyakori probléma, hogy nem a megfelelő alapossággal rögzítik a holttest jellemzőit, így a későbbiekben hiába adja ki a körözést a rendőrség, gyakorlatilag abból lehetetlen azonosítást végezni. És tényleg, ha megnézzük a rendőrség honlapját, kiderül, hogy az azonosításra váró, ismeretlen holttesteknek sokszor még a nemét és a vélhető életkorát sem tüntetik fel.
A halottszemlét az igazságügyi boncolás követi. Ki gondolná, hogy az ismeretlen személyazonosságú holttestek azonosítása esetén milyen sokat segíthet egy pacemaker. A szívritmus-szabályozó készülék ugyanis sorszámmal rendelkezik, amely alapján a személy azonosítható lesz. Még jobb, ha a hatóságoknak van elképzelése arról, hogy ki az elhunyt, mert ilyenkor fogászati leletek alapján is lehet azonosítani a holttestet. Ha pedig sikerül megtalálni az elhunyt hozzátartozóját, akkor lehetőség van összehasonlító DNS vizsgálatra is.
Ez az eljárás azonban nagyon időigényes, akár több évig is eltarthat, és rendkívül költséges, úgyhogy ezt csak abban az esetben szokták alkalmazni, ha más módon – például felismertetéssel – nem lehet egyértelműen megerősíteni a személyazonosságot. Néhány éve például egy budapesti lakástulajdonos lomtalanítás közben rátalált hónapokkal korábban elhunyt brit állampolgárságú albérlőjének a holttestére, a test mumifikálódott állapota miatt nem sikerült egyértelműen megállapítani a személyazonosságát. Az elhunyt Egyesült Királyságban élő testvéreit kellett megkérni, hogy utazzanak Magyarországra a DNS alapján történő személyazonosság-megerősítés miatt. Ez meg is történt, az elhunyt személyazonosságát sikerült megerősíteni, földi maradványait hamvasztás után a Dunában szórták szét.
Amikor az „elhunyt” hazajön
Amennyiben az elhunyt kilétéről nem sikerül információt szerezni, akkor először ujj- és tenyérlenyomat, valamint a körözési nyilvántartásban alapján próbálnak a nyomára bukkanni. Ha felmerül, hogy az ismeretlen holttest azonos lehet a rendszerben talált személlyel, akkor a személyi adat- és lakcím nyilvántartóban meg lehet tekinteni az illető igazolványképét, és ezt összehasonlítani a helyszíni halottszemle képeivel. Ha a nyilvántartásban nem bukkannak a keresett személy nyomára, akkor az egészségügyi és szociális intézményekre is kiterjesztik az adatgyűjtést. Hajléktalanok esetében a hajléktalanszállók és a segélyszervezetek munkatársai is sokat segíthetnek az azonosításban. Ha friss műtéti nyom található az elhunyt testén, akkor kórházakban is érdeklődnek, bár ennek leginkább akkor van jelentősége, amikor olyan műtét nyoma van az elhunyton, amit csak egy bizonyos, vagy korlátozott számú egészségügyi intézményben hajtanak végre.
A hatóságok számára nagy kihívást jelent, amikor csecsemő tetemére bukkannak. Az újszülött ugyanis nem rendelkezik személyazonosító adatokkal, nyilvántartásokban nem szerepel. Ráadásul általában azok az anyák, akik gyermeküket magára hagyják, már a terhesség tényét is titkolják. Ezek az esetek sokszor megoldatlanok maradnak.
Az ismeretlen holttest iratborítójára az N.N. megjelölés kerül, amely a latin „nomen nescio” kifejezésből származó rövidítés, jelentése: a nevét nem tudom. A személyazonosság kiderítésére harminc nap áll rendelkezésre, amit egyszer meg lehet hosszabbítani. Utána azonban a holttestet el kell temetni. Ha nem sikerült megtalálni a hozzátartozókat, akkor a temetésről a haláleset bekövetkezésének helye szerint illetékes szerv köteles gondoskodni. Az eljárás során elkészítik a név nélküli holttest halotti anyakönyvi kivonatát, amelybe a személyes adatok helyére a test sajátosságai, jellemzői kerülnek. Az ismeretlen holttesteket tilos hamvasztani, mivel úgy a későbbiekben szükséges esetleges azonosítási eljárás meghiúsulhatna. A köztemetés költségeit az önkormányzat állja.
És, hogy még az alapos hatósági vizsgálat mellett is felmerülhetnek ellentmondások, arra jó példa az az eset, amikor az egyik fővárosi kórházban elhunyt személynek – az igazolványai alapján – értesítették a testvérét, aki azonban nem vállalta, hogy azonosítja a holttestet. Mivel a papírok hitelesnek tűntek, a holttestet elhamvasztották és családi sírba temették. Néhány nap múlva azonban a temetést intéző testvérhez becsengetett az „elhunyt”. Mint kiderült, személyazonosító iratait korábban ellopták, ám ő maga soha nem állt körözés alatt, csak külön az okmányok, más körülmény pedig nem indokolta az iratok ellenőrzését, így a személyazonosság sem kérdőjeleződött meg az eljárás során. Végül a tévesen azonosított elhunytat exhumálni kellett, a hamvakat pedig köztemetéssel helyezték végső nyugalomra.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
