Átlag 10 Kolumbusz-filmből 9-ben benne van egy olyan jelenet, hogy a buta, gonosz spanyol katolikus főpapok nem engedték a tudós Kolumbuszt hajózni, mert az utazása csapás lett volna a katolicizmusra, mely szerint a Föld lapos.
A valóságban semmi ilyesmi nem volt, sőt éppenhogy a főpapoknak volt igazuk, nem Kolumbusznak a nevezetes vitában, mely nem a Föld laposságáról szólt (akkor már 1500 éve konszenzus volt, hogy a Föld gömbölyű), hanem arról, milyen messze van India nyugat felé hajózva, s elérhető-e.
A vitában tehát Kolumbusz súlyosan tévedett, a valós távolság alig felét becsülve, míg az egyházi vezetők a tényleges adatot állították, kb. 15 ezer km-t tippelve, ami nem volt bejárható a korabeli hajókkal, egyszerűen félúton elfogyott volna a hajó vízkészlete.
Viszont felmerül a kérdés: akkor mégis hogyan tudott elindulni Kolumbusz. Hiszen bár gazdag ember volt, ez a vagyon ahhoz semmiképpen se volt elegendő, hogy egy ilyen hatalmas expedíciót megszervezzen. Ezen kívül tapasztalt hajósokra volt szüksége, márpedig tapasztalt hajós nem indult volna el öngyilkos misszióra.
Közismert, hogy az olasz nemzetiségű Kolumbusz először Portugáliában próbált segítséget találni tervéhez, hogy nyugat felé hajózva eljut Indiába.
Kolumbusz 26 évesen költözött Portugáliába, ott egy kereskedelmi hajózással foglalkozó cégnél dolgozott, maga is több hajóúton vett részt. Ekkor hallott először az akkor elterjedt, de a tudomány által elvetett elméletekről, hogy nyugatra, a XIV. században felfedezett Azori-szigeken túl léteznek még további szigetek. Ezeket Kolumbusz az India vagy Japán partjai előtt fekvő szigeteknek gondolta, innentől egyetlen célja egy expedíció szervezése lett.
Kolumbusz 28 évesen megházasodott. Apósa Madeira felfedezője és első kormányzója volt, aki komoly gazdasági és politikai kapcsolatokkal rendelkezett. Az após először összehozta Kolumbuszt portugáliai zsidó bankárokkal, hogy finanszírozzák meg az expedíciót (a zsidók csak 1496-ban lettek kiutasítva Portugáliából), majd a portugál király udvarába is bejuttatta ugyanezzel a céllal – mindkét akció sikertelen lett, mind a zsidók, mind a király konzultáltak tudósokkal, akik megállapították: Kolumbusz elképzelései tévesek.
1485-ben meghal Kolumbusz felesége, ő maga ekkor dönt, hogy Spanyolországba költözik.
Először itt is elutasítást kapott, a téma szakértői egyhangúan mondták: 15 ezer km a valós távolság Ázsiáig, s nem 7-8 ezer, amennyit Kolumbusz számol. Végül két pap ismerős segített Kolumbusznak, akik ismerték a spanyol királynő gyóntatóját.
Kolumbusz végül azzal győzte meg a papot, hogy előadta neki egy Alonso Sánchez nevű huelvai hajós történetét, aki – saját elmondása szerint – 1484-ben hatalmas viharba keveredett a Kanári-szigetekről Madeirára haladva, a vihar elsodorta őket nyugatra, 4 hétig sodródtak, majd partra értek egy ismeretlen szigeten, ahol rézbőrű emberek éltek. Sánchezék rövid időt töltöttek a helyiek között, megjavították a hajójukat, vízkészletet pakoltak, majd visszatértek. Azt is megosztotta Sánchez Kolumbusszal, hogy visszafelé északra kellett haladniuk először, mert csak ott fújnak a szelek nyugat-keleti irányban.
A gyóntatópap mélyen megdöbbent, s hitt az elbeszélésnek. Végülis így sikerült meggyőzni a királynőt, majd a királyt is.
A történet máig nem bizonyított. Ami viszont sajátos:
- Kolumbusz eleve egy adott irányban ment, a megadott sziget felé (ez a mai Hispaniola-sziget), s kicsivel tévesztette el, nagyjából 400 km-rel északabbra haladt,
- a szelek tényleg így fújnak, a délebbi útvonalon a szélirány kelet-nyugat, míg kicsit északabbra a fordítottja (ez ma is érezhető: a jellemzően északi útvonal mentén haladó repülőkkel kicsit gyorsabb az út Amerikából Euópába, mint fordítva, saját tapasztalat: Madrid-Havanna az 9 óra, míg Havanna-Madrid csak 8 óra).
Alonso Sánchez emléke megmaradt, Huelvában még szobra is van.
Huelva központjában a park róla van elnevezve, benne áll a szobra is:
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
