Ha csak egy kicsit is nyitott füllel jár-kel az ember, akaratlanul is hallja, mi foglalkoztatja a legjobban a lakosságot. Az infláció témája elől nincs menekvés, ott van velünk a családban, a munkahelyi beszélgetésekben, elkísér a tömegközlekedésben, és biztos vagyok benne, hogy a kiskocsmákban is ez viszi a prímet.
Valahol meg is lepődtünk, hogy ilyen magas infláció is létezik, az elmúlt évtizedben hozzászoktunk, hogy nem romlik annyira a pénz. Ezért nehéz hozzászokni ahhoz, hogy a szlovákiai infláció márciusban az első előrejelzések szerint már megközelítette a 10 százalékot. A Szlovák Nemzeti Bank elemzői szerint az inflációs hatások a következő évben is jócskán fennmaradnak, és a pesszimista jóslatok szerint a hazai infláció az év második felében akár a 14 százalékot is elérheti.
A pénzromlás réme ma szinte minden területen leselkedik, és az ember nem győzi kapkodni a fejét, hogy ma éppen mi lett drágább. Nem sokat javít a közhangulaton, hogy a központi bankok szerint az eredetileg átmeneti infláció makacsul tartósnak bizonyul, és az azt leginkább gerjesztő faktorok kívül esnek a központi bankok és kormányok beavatkozási lehetőségein. Gyors megoldások nincsenek, Csehországban a jegybanki alapkamat dinamikus emelése sem tudta lassítani az inflációt. Az eurozóna törékeny gazdasági helyzete miatt a gyors kamatemelés szóba sem jöhet, ezért itt a magas infláció letörése több évig is eltarthat.
Rendkívül fontos ezért a drágulás társadalmi hatásainak tompítása, hiszen a leginkább veszélyeztetett csoportok csak a kormányoktól várhatnak segítséget. Sok kritika éri ez ügyben a szlovák kormányt, hiszen más európai kormányokhoz képest eddig kevés segítséget tudott felmutatni. Míg máshol áfacsökkentések vagy pénzügyi támogatások kerültek az asztalra, addig nálunk a kormány valójában csak a villamos energia árának fixálását tudja eddig felmutatni. Hosszas egyeztetés után végre úton van már a gazdaságilag veszélyeztetett társadalmi csoportok pénzügyi támogatása, de még néhány hónapig eltart, amíg ez a pénz ténylegesen megérkezik a címzettekhez. Elmondható, hogy a szlovák kormánynak sikerült jól definiálnia a legjobban rászorulókat, kritizálni kell viszont a lassúságát.
Természetesen nagyobb segítséget is el lehet képzelni, de minden támogatásnak költségvetési ára van. Már a bejelentett támogatások is 133 millió euró többletforrást igényelnek, és minden további ötlet költségvetési igényei több száz millió eurót tennének ki. Két év koronavírus-járvány után a szlovák költségvetés forrásai korlátozottak, ezért minden többletkiadás a költségvetési hiány további mélyülését jelenti.
Az ellenzéki pártok természetesen nagylelkű pénzügyi támogatásokat javasolnak, de nem szabad elfelejteni, hogy éppen ezek a pártok voltak azok, amelyek nem használták ki eléggé a jó éveket az állami költségvetés konszolidálására. Jó esetben a szlovák államadósság akár 10 százalékponttal is alacsonyabb lehetett volna 2019 végén, ez pedig jócskán növelte volna az új kormány mozgásterét a világjárvány és most, a magas infláció idején is.
A kormánynak azonban mindenképpen gondolkoznia kell a további támogatási lehetőségeken, hiszen az ismertetett egyszeri juttatások csak ideiglenes segítséget jelentenek a küszködő családoknak. Előbb vagy utóbb komolyan meg kell fontolni az áfa részleges csökkentését és a nyugdíjak előrehozott valorizációját is. Kitartóan magas infláció mellett a lakosság egyre nagyobb része fog szűkölködni, és ennek gazdasági és politikai ára is lesz a kormány számára.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
