A Legfőbb (Férfi) Szerzeteselöljárók Uniójának (USG) 2025. november 26. és 28. között tartott 104. közgyűlésének témája az ima megélése a digitális korban volt. A tanácskozásról Zsódi Viktor piarista tartományfőnök, a Férfi Szerzeteselöljárók Konferenciájának elnöke számolt be blogján. Az alábbiakban ebből közlünk részleteket.
A közgyűlés résztvevői a spiritualitás, a közösségi élet és a lelkipásztori szolgálat metszéspontjait vizsgálták egy alapjaiban átalakuló világban.
November 26-án XIV. Leó fogadta a részvevőket. A Szentatya nemcsak pápaként, hanem a szerzetesi vezetésben jártas, tapasztalt emberként is szólt hallgatóságához. Leó pápa beszéde és az elöljárók kérdéseire adott válaszai IDE kattintva olvashatók magyarul.
A közgyűlés második napja Arturo Sosa jezsuita generális bevezetőjével indult. A résztvevők először meghallgatták különböző szerzetesi hagyományok tanúságtételeit, majd személyes meditációt követően a „Lélekben való beszélgetés” módszerével osztották meg felismeréseiket.
Fabio Attard SDB előadása a szalézi spiritualitás eleven és releváns voltát mutatta be. Rámutatott, hogy
A szalézi lelkipásztori javaslat négy, egymással szorosan összefüggő dimenzióra épül: hitre nevelés, kultúrafejlesztés, a csoporttapasztalat és a hivatás dimenziója. Don Bosco preventív rendszerének három alapelve ma is útmutatóként szolgál, különösen egy olyan korban, amelyet a széttöredezettség és a bizonytalanság jellemez.
Attard előadását egy provokatív gondolattal zárta:
Carlo Casalone SJ előadása a lelkipásztori alkalmazásoktól egy alapvetőbb vizsgálat felé mozdította el a beszélgetést, azt elemezve, hogyan formálja át a technológia – különösen a mesterséges intelligencia (MI) – az emberi tudatot, az önértelmezést és a spiritualitást. A digitális forradalom egy új környezetet hozott létre, az „infoszférát”, amely nem csupán eszközök összessége, hanem egy mentális, kulturális és spirituális ökoszisztéma, amely befolyásolja gondolkodásunkat és vágyainkat.
Casalone központi érve a tudás két formájának megkülönböztetésén alapult. Mesterséges tudás: az MI kiválóan kezeli a kognitív tartalmakat, az absztrakt modelleket, az elemzést és a dedukciót. Emberi tapasztalat: ez magában foglalja az esetleges eseményeket, az egyedi kapcsolatokat, a testiséget és a Lélek működését – mindazt, amit egy algoritmus soha nem képes megragadni.
Casalone a digitális kor számos kulcsfontosságú antropológiai kockázatát azonosította. A bizalom eróziója: a technológia csökkenti a másokra való ráutaltság szükségességét. A figyelem és a memória elvesztése: a folyamatos értesítések kognitív széttöredezettséghez és szorongáshoz vezetnek. A felelősség delegálása: a döntések gépekre bízásával csökken a személyes felelősségvállalás és a morális mérlegelés képessége.
Casalone válasza – az ima mint a megtestesült tapasztalatba való visszahorgonyzás – teológiailag megalapozott, ám felveti a kérdést, hogy a személyes kegyességi gyakorlat önmagában képes-e ellensúlyozni azokat a társadalmi és kognitív struktúrákat, amelyeket az infoszféra globális szinten átformál.
Emellett Casalone egy súlyos teológiai veszélyre is figyelmeztetett: fennáll a kockázata, hogy a mesterséges intelligencia Istent helyettesítő bálvánnyá válik, egy ember alkotta entitássá, amely a hatékonyságot ígéri a transzcendencia helyett.
A technológia csak akkor szolgálja az embert, ha az ember tudatos és felelős marad a világhoz és Istenhez fűződő kapcsolatában.
A 104. közgyűlés megbeszélései egyértelműen rávilágítottak arra az egyetértésre, amely a különböző szerzetesi hagyományokat képviselő előadók között fennállt. A központi felismerés az autentikus, megtestesült emberi jelenlét és kapcsolat megkérdőjelezhetetlen értéke volt, amely a digitális elidegenedés leghatékonyabb ellenszere. A közgyűlés egyöntetűen megerősítette, hogy a megszentelt élet prófétai küldetése ma az emberi kapcsolatok mélységének és hitelességének őrzése.
Forrás: zsodiviktor.substack.com
Fotó: Vatican Media
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
