Felénk a karácsony szinte elképzelhetetlen mézeskalács nélkül. Az omlós, édes finomságnak már a készítése is egyenlő az ünnepi hangulattal, hiszen eszméletlenül intenzív illatokkal jár.
Szinte az egész világon ismerik, nem helyspecifikus, mégis mindenhol kicsit más. De mióta létezik, miért éppen mézeskalácsból készült a Jancsi és Juliskából ismert boszorkány háza, és mi köze van Pozsonynak hozzá?
Mióta készítünk mézeskalácsot?
Valószínűleg nagyon régóta, bár nem olyan formában, mint ahogy most kerül ki a sütőkből. A méz ugyanis az első természetes édesítőszer, amit az emberiség felfedezett magának. Egyértelmű volt, hogy őseink a kalácsaikba belekeverve is kipróbálják: a legelső mézeskalács valószínűleg egyfajta mézből, lisztből és vízből kevert kása volt, melyet forró kövön szárítottak ki.
A modern mézes
A mai formájában ismert mézeskalács elterjedésében nagy szerepet játszhattak a németek. Egy 11. századi nürnbergi feljegyzésben említik először a mézeskalácsot. Ekkoriban gyakori lehetett, hogy híres emberek, főként uralkodók, császárok arcképei díszelegtek a kalácsokon. A német mézeskalácssütők voltak azok, akik elkezdtek sajátos formákat és külön kemencét használni a mézeskalácsok készítéséhez. Egyébként hatalmas konkurenciaharc volt a szakmában. A nürnbergi városi tanács korai rendelete alapján minden mézeskalácsos mester csakis a saját maga által faragott formát használhatta, ami egyáltalán nem hasonlíthatott mások mintájára. Így próbálták levédetni a különféle mintákat. Nekik köszönhetjük, hogy az édesség ebben a „mindenféle” formában hódította meg Európát.
És mikor került hozzánk? Anton Špiesz történész kutatásai szerint az első pozsonyi mézeskalácscéh 1681-ben jött létre. Működése pedig az egész országra kiterjedt.
Mesés mézi
Minden bizonnyal valamennyien ismerjük Jancsi és Juliska meséjét, és a benne szereplő mézeskalács házat. Sokkoló, de a mesének némi valóságalapja is lehet. A feltételezés szerint a boszorkány valójában egy mézeskalács-készítő hölgy volt. Egy riválisa úgy szerette volna megszerezni a titkos receptjét, hogy feleségül veszi, de a hölgy kikosarazta, a rivális pedig bosszúból feljelentette boszorkányság vádjával (olyanokat állított róla, hogy azokat, akik betérnek hozzá, előbb felhizlalja, majd megeszi… egész ismerős, ugye?). A bíróság nem találta bűnösnek a mézeskalács-készítő hölgyet, így a férfi zaklatni kezdte őt. A mézeskalácsos „boszorkány” közben vett egy erdei házat, amelyben egy sikeres sütödét alakított ki. Mindenki imádta a készítményeit, ez pedig nem tetszett a konkurens férfinak, szóval fogta magát és a húgával együtt elmentek az erdei házába. A történet vége az, hogy a hölgyet megölték, és az egyik, még meleg kemencébe dobták. Brutális.
Ha már mesékről van szó, muszáj megemlítenünk Shrek barátját, Mézit is, akinek a gombjai gumicukorból vannak. Ti ismeritek a Nagylepényt? Tudjátok, Kerek erdő közepén!
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
