Az ikon és (utó)kora – Gondolatok a Senna minisorozatról

Az ikon és (utó)kora – Gondolatok a Senna minisorozatról

A Forma-1 rohamosan növekvő népszerűségének köszönhetően egyre több motorsport témájú fikciós vagy dokumentumalkotás készül. A legújabb versenyző a Drive to Survive-val és a Schumacher dokuval már sikert arató Netflixen tűnt fel, éppen hőse halálának harmincadik évfordulójához igazítva.

Az Ayrton Sennáról szóló hatrészes minisorozat szinte minden szempontból a teljességre törekszik. De sikerül-e beelőznie Asif Kapadia máig mércének tekintett 2010-es dokumentumfilmjét?

Terjedelemben biztosan: az összesen hatórányi játékidő első pillantásra bőségesnek tűnik, olyannyira, hogy egy rövid bevezető után egyből Senna gyerekkorába repít minket a forgatókönyv. A brazil–angol koprodukcióban készült sorozat nem spórol a részletekkel: bekukkanthatunk az apuka családi vállalkozásába, nyomon követhetjük az elszánt fiú első gokartos próbálkozásait, és természetesen szóba kerül a nagy dilemma is: maradni Brazíliában, vagy elköltözni Angliába, a Forma-1 (akkori) centrumába? Az eleinte lassú tempóban, majd a versenyjelenetek érkezésével egyre gyorsuló ritmusban pergő epizódok különleges hangulatot teremtenek, s a korai formaautós éveket bemutató rész az egyik legnagyobb értéke a sorozatnak. Hisz mindig izgalmas egy olyan hőst megjeleníteni, aki láthatóan még csak az útja elején jár, miközben mi már a későbbi világhódítása tudatában figyeljük őt.

Senna (Gabriel Leone) jóravaló, naiv srác, akinek egyetlen vágya van az életben: mindenkit legyőzni a versenypályán. A tehetségében kissé bizonytalan, de szilárdan hisz a befektetett munkában (erről meg is tudhatunk néhány kulisszatitkot), és fájlalja, hogy a hűvös angolok lenézik őt a hevességéért. Felesége eleinte biztatja (majd rejtélyes módon eltűnik a színről), angol haverjai évődve zrikálják (mindig épp akkor, amikor hősünknek egy kis vidámságra van szüksége), a karrierjét végigkísérő riporter (Kaya Scodelario) – egyébként kitalált személy – pedig több kulcspillanatban diktafonnal a kézben kérdezi az ifjú versenyzőt, hogy az kifejezhesse érzelmeit. Kicsit tudálékos, kicsit mesterkélt ez az aprólékosság, ám nagyobb gond, hogy Sennához még ezek által sem kerülünk közelebb. Még az utolsó részre is ugyanaz a jóravaló, naiv srác marad, aki csak nyerni akar. Hogy közben ikon, bálvány, nemzeti hős lett? Persze, mindig utalnak erre a cselekmény során, de a kezdetben felvázolt jellemrajz mozdulatlan marad. Ez a sorozat első komolyabb hibája, amelyen könnyen lehetett volna segíteni az újságíró-rezonőr alakjának átgondolásával és a párbeszédek csiszolásával.

Mert a látvány egyébként lenyűgöző. Leszámítva azt a lusta bakit, hogy Senna korai karrierjének versenyjeleneteit láthatólag mind ugyanazon a pályán forgatták, a korabeli autók, overálok, sisakok megvalósítása kivételes. Szinte érezni a nyolcvanas éveket: bömbölnek a diszkóslágerek, terjeng a benzinszag, leng a trapéznadrág, csillog a flitter, és ízléstelenül fényűző partikkal forog tova a száguldó cirkusz. A sorozat bemutatja Senna nőkhöz fűződő ellentmondásos viszonyát, ám ezen a területen is megelégszik a hősszerelmes-klisékkel és a légyott utáni könnyes szemekkel, aggódással. Ami pedig Senna Forma-1-es pályafutását illeti, a hosszúnak tűnő játékidő mintha hirtelen megrövidülne: egész versenyszezonok és komplett bajnoki rivalizálások maradnak ki a cselekményből, épp csak felvillantva néhány emlékezetes momentumot. Különös és váratlan szűkszavúság ez az első két rész izgalmasan építkező dramaturgiájához képest.

Hírdetés

A sorozat továbbá adós marad hőse halálának részletesebb magyarázatával is. Nem kívánom, hogy az alkotók ezen a ponton dokumentarista üzemmódra váltsanak, de a körülmények és a következmények rövid bemutatása jót tett volna a finálénak, amely így viszont felszínes könnyzacskó-durrogtatásba fullad. Érthető persze a sorozat szándéka: szeretné megmutatni, hogy Senna életében ikon volt, halálában pedig mítosszá lett. Megalapozott jellemrajz híján azonban mindez nem több üres frázisnál: itt tolong a lábunk alatt a mindent megszépítő utókor.

Vicente Amorim, Julia Rezende, Marcelo Siqueira: Senna minisorozat, Netflix, 6×60 perc, 2024.

Szerző: Paksa Balázs

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2025. január 26-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »