Az igazi találkozásban megérintődve változás születhet – Romakonferencia az Apor Vilmos Főiskolán

Az igazi találkozásban megérintődve változás születhet – Romakonferencia az Apor Vilmos Főiskolán

13. alkalommal rendezett konferenciát A Katolikus Egyház civil szervezeteinek és szerzetesrendjeinek tevékenysége a cigányság felzárkóztatása érdekében címmel az Apor Vilmos Katolikus Főiskola. Március 21-én Vácott nagy számú hallgatóság követte a közös gondolkodásra hívó előadásokat.

Az Apor Vilmos Katolikus Főiskola az egyik azon két felsőoktatási intézmény közül Magyarországon, amely annyira fontosnak tartotta a magyar cigányság helyzetével való foglalkozást, hogy a romológiát a képzésébe is beépítette. Minden hallgató – nappali és levelező tagozatos – egy féléven át foglalkozik a kérdéskörrel, mely idő alatt ismereteket kap a cigányság kultúrájáról, történetéről, és felkészülhet a gyakorlatra, a pedagógusként, szociális szakemberként megélt találkozásra, kapcsolatra. A téma kiemelt fontosságát mutatja, hogy az idei már a 13. konferencia, ahol a terepről érkező előadók életközelből mutatják meg a cigányság körében végzett munkát. Ezúttal egyházi szervezetek, szerzetesrendek mintaértékűvé vált tevékenységeire néznek rá.

„Ismerjék meg a hallgatók ezt a munkát azok szájából, akik végzik. A nehézségeket, kudarcokat, örömeket egyaránt. A konferencia célja a közös gondolkodás. Vallom, az tud előre vinni” – mutatott rá a konferencia hátterére, céljára Báder Iván, a Hittudományi, Társadalomtudományi és Romológiai Tanszék oktatója.

Gloviczki Zoltán, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola rektora köszöntötte az intézmény legnagyobb, II. János Pálról elnevezett termét megtöltő hallgatóságot. Az európai cigányság és a történelmi egyházak mély, összefonódó és sokszorosan összetett történetéről beszélt. Kiemelte ebben Boldog Ceferino, az első boldoggá avatott roma ember szerepét, aki ebben a kapcsolatban egy korona, beteljesülés. „Színes kép tárul elénk ma is, ha a cigányság és a Katolikus Egyház kapcsolatáról beszélünk: kultúrák közötti kapcsolat, párbeszéd, a szegénységgel való találkozás, az oktatással való kapcsolat, a szociális terület – mutatott rá a főiskola érintettségére. – Várjuk az előadásokat, tanulni akarunk, délután beszélgetni, akár vitatkozni a kerekasztalon.”

Bángi-Magyar Anna, a Boldog Ceferino Intézet (BCI) szakmai vezetője a 2005-ben létrehozott BCI tevékenységét mutatta be, melynek elsődleges feladata a pasztoráció és lelkigondozás. Az intézet segítséget kíván nyújtani az izoláltan működő szolgálatok összefogásában, segíti az egyházmegyék önállóan működő cigánypasztorációs tevékenységének és a 15 szerzetesrend jól működő szolgálatának találkozásait. Jó kapcsolatot tart a protestáns cigánymissziókkal.

Tevékenységét több pillérre építi. A hit: elsődleges feladatának a hit hirdetését, az Egyház közösségébe való meghívást tekinti. Közösségbe hív: országos találkozást kínáló programok sokaságával építkezik, összefogva egyházi személyt és laikust, romát és nem romát. Képzéseket nyújt: megszervezte a Hit iskolája képzést, ahol – jelenleg nem akkreditáltan – romapasztorációs lelkipásztori munkatársak, a „hídemberek” képzése folyik. Eddig 183 hallgatójuk végzett, akik a lelkiségi szolgálatot viszik be felzárkóztatási programokba. Jelenleg 249 fő 76 településen végez közmunkaként egyházközségi munkát, romapasztorációt.

A külfölddel folytatott tapasztalatcsere tanulságait is összegezte a szakmai vezető. A nyugati szervezetek tevékenysége biztos lábakon áll anyagilag, de nálunk még mindig kiemelkedő a programokban való személyes jelenlét. Bángi-Magyar Anna ezek után a nehézségekről is szólt: nem kiegyensúlyozott a finanszírozás, projektalapú működésre kényszerülnek. Ennél azonban fontosabb – mutatott rá a szakmai vezető – az állandó munkatársi gárda biztosítása.

– tette fel a jövő meghatározó kérdéseit a szakmai vezető.

Szabó László SP, a sátoraljaújhelyi piarista Jelenlét program vezetője. Egy, a többség számára elképzelhetetlen világból jön:

Egyetlen tulajdonuk az indulat, ezért ebben a feszültséggel teli világban vagy ütnek, vagy menekülnek. Ebben a világban egyszerre beszélünk fizikai, érzelmi és szociális szegénységről. Aki itt él, leginkább bizalmatlansággal, távolságtartással és ítélettel találkozik. Emberekkel, akik őket hibáztatják sorsukért, amelynek kiinduló helyzetéért egyáltalán nem felelősek. Ők is az életet keresik, azzal a stratégiával, amit megtanultak. „Ide hívott meg Jézus.”

Az előadó közös gondolkodásra, szembenézésre késztetett. Erős képpel indított: A feltámadt Jézus másodszor jelent meg a tanítványoknak. A zárt ajtók mögött lévő tanítványoknak Tamás kinyilvánította, nem hisz társai elbeszélésének, hogy látták az Urat. Tíz ember tanúsága nem volt bizonyosság Tamás számára, mert bizonytalanul viselkedtek, bezárkóztak. Szabó László ezzel a képpel gondolkodtatott el: miért féltek a tanítványok? Mi lett volna a feladatuk? Párhuzamot vonva a mával, szembenézésre késztetett az Egyház világban elfoglalt helyéről. Hogyan állunk mi az ajtókkal? Ha hiszünk a feltámadásban, akkor tudnunk kell, hogy Jézus arra hív, gyűljünk köré, és induljunk el a világba. Nyissuk ki az ajtót, lépjünk ki. Az a küldetésünk, hogy „tegyetek tanítványommá minden népet”, és ez arra hív, hogy az élet hírét vigyük az embereknek.

„A formák, hagyományok önmagukban nem tudnak éltetni és gyógyítani” – mutatott rá. A tanítványok félelmének, bizonytalanságának oka az volt, hogy a múltban, az emlékekben, a megszokott világban gondolkodtak. „Kiüresedett meggyőződéssel, megfáradt lelkesedéssel valóban veszélyes kilépni a világba” – fogalmazott. Meg kell kérdeznünk magunkat, láttuk-e az Urat? Mert a félelem, a kihívás ugyanaz, és Jézus Krisztus is ugyanaz. „Forduljunk felé, halljuk meg a hangját”, aki ma is arra bátorít, hogy ne féljünk.

Hírdetés

Mészárosné Nagy Angéla, a Határtalan Szív Alapítvány igazgatója a Mária Iskolatestvérek magyarországi missziójáról beszélt. Az 1817-ben alapított szerzetesközösség 1990 óta van jelen hazánkban. Három intézményükben 6 marista testvér dolgozik. 2002-ben építették meg Esztergomban, a város legszegényebb részében a Mi Házunk marista közösségi otthont. A 22 év a folyamatos belső építkezésről szólt. Ma a Biztos kezdet programjuk révén a csecsemőkortól, az óvodás, iskoláskoron át a felnőttig minden korosztályt érint szolgálatuk. Jelen vannak az oktatás-nevelésben, szociális programokban, mindennapjaikat áthatja a hitélet.

„A gyerekek szemével látni a világot” – fogalmazzák meg azt a szemléletet, ahogy a missziót végzik, ami leírja jelenlét-pedagógiájuk célját. Az empátia, elfogadás, hitelesség és szeretet eszközével vannak jelen ők és munkatársaik a szolgálatban. Alapelveik az egyszerűség, alázat, szerénység, családiasság, a munka szeretete és a Mária-tisztelet.

Oláh Zsolt, a magyar jezsuiták romaügyi delegátusa, a Jezsuita Roma Szakkollégium megbízott igazgatója saját tapasztalatából is merítve mutatta be a jezsuita romaszolgálatot és a szakkollégium életét. Oláh Zsolt szakkollégista volt, 5 éve fejezte be az egyetemet. Kiemelte a magyar jezsuita közösség „szociális apostolait”, Bíró Ferencet, Csávossy Elemér, Varga László, Kerkai Jenő törekvéseit, akik azt ismerték fel, hogy

A jezsuiták egyetemes apostoli preferenciái között ma is irányadóan jelen van a szociális szolgálat. „A kitaszítottak társául szegődni, a peremhelyzeteken lévők segítése” ma is hívja őket a peremterületeken élők közé. Hofher József SJ 2006-ban elindította a „lehetőségek iskoláját” azok számára, akik az általános iskolából lemorzsolódva sem írni, sem olvasni nem tudtak. Roma felnőtteket segítettek hozzá a 8 osztály elvégzéséhez. Ez a több telephellyel, 2022-ig működő kezdeményezés 600 felnőttet segített hozzá az általános iskolai bizonyítványhoz. 

2011-ben hozták létre a roma szakkollégiumot a keresztény roma szakkollégiumi hálózat részeként. A 13 év alatt hatvanan szereztek diplomát szakkollégiumi segítséggel, mely lakhatással, ösztöndíjjal, tehetséggondozással támogatja a roma egyetemistákat. Arra kívánja felkészíteni őket, hogy sikeres diplomázást követően elhelyezkedjenek a munkaerőpiacon azzal a reménnyel, hogy vállaljanak szerepet a társadalmi felelősségvállalásban. Ezért a szakmaiság, lelkiség, roma-magyar identitás erősítése a cél. Sok pluszt kapnak: kommunikációs, munkaerőpiaci tréningek, kurzusok, szakmai előadások, nyelvi képzés, mentorálás, kulturális programok révén segítik a roma fiatalok előrejutását, polgárosodását. A rend 2020-ban csatlakozott arlói telephellyel a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Jelenlét programjához. Ebben a missziót a Jelenlét-ház, mely követi a szeretetszolgálat módszertanát, és a jezsuita plébánia végzi.

Molnár-Gál Béla, a Don Bosco Általános Iskola, Szakiskola, Középiskola és Kollégium igazgatója azt a szemléletet mutatta be, mellyel munkájukat végzik a kazinbarcikai szalézi intézményben.

Párhuzamba állította Don Bosco megelőző módszerét és az oktatási rendszerünkben „poroszként” emlegetett pedagógiai módszert. A porosz módszer azt várja el a diáktól, hogy megismerje a szabályokat, elfogadja ezeket, és engedje, hogy a szabályok, az iskolai oktatás-nevelés formálja őt. Don Bosco ezzel szemben azt tartja követendőnek, hogy a pedagógus megismerje a diákot, s tudva, hogy ennek teljesüléséhez a tanórai találkozás kevés, ezért kész legyen arra, hogy programokkal megteremtse a találkozási felületeket. Don Bosco azt kéri a nevelőtől, fogadja el a diákot, és együtt, kölcsönösen formálják egymást. E pedagógiai szemlélet a szeretetre, észszerűségre és a vallásosságra épít. Azt hirdeti, a szeretetre épített tekintély tudja elérni, hogy az, amit a tanár képvisel, értékesnek tűnjön a diák szemében. A nevelésben mindennaposak a konfliktushelyzetek. Kezelésükhöz szükséges a „józan paraszti ész”, melyet tanítani nem lehet, nincsenek ugyanis kész válaszok, tapasztalati úton tud fejlődni az ehhez szükséges érzék. A hallgatóknak egy újszövetségi történettel mutatta be, milyennek képzeli el a jó pedagógust: négy ember Jézus elé akart vinni egy bénát. Mivel nem jutottak be hozzá a házba, kibontották a tetőt. „Erre kell vállalkoznunk, hogy ha kell, kibontjuk a tetőt is” – mondta az igazgató.

A plenáris ülést követően az előadók részvételével szervezett kerekasztal-beszélgetés moderátora Csürkéné Mándi Nikoletta, a Hittudományi, Társadalomtudományi és Romológiai Tanszék vezetője volt. Az előadók többek között arról vallottak, miért vállalják ezt munkát, „mennyiségileg mi értelme annak, amit tesznek”.

Szabó László SP elmondta, azért teszi, mert „hajtja a felháborodás”, látva az igazságtalanságokat, s bár a világ problémáját nem tudják megoldani, de a belső erő, a vágy, hogy szeretné jobbá tenni a világot, munkára készteti. Az eredményt rábízom a Jóistenre. A kudarc megvisel, az öröm lelkesít. Így tudok keresztény lenni – fogalmazott.

Molnár-Gál Béla azt mondta, ő annak a halmennyiségnek örül, amit kifog, s nem azon aggódik, mennyi hal maradt még a tengerben. Ha pedig nem fogok semmit, változtatni kell a módszeremen”. Hozzátette:

Bángi-Magyar Anna így fogalmazott: ebben a projektekbe kényszerítő működésben minden feladatba azzal a bizakodással vág bele, „ha jól csináljuk, észreveszik, és akkor lesz folytatás. Sajnos, gyakran hiába látják, akkor sincs folytatás, a családok azonban ott vannak. Ez a hivatásom”.

Mészárosné Nagy Angéla szerint a szociális terület sem a társadalmi megbecsülést, sem a szükséges finanszírozást nem kapja meg, elkötelezettség nélkül nem megy ez a munka. „Nálunk alapelv, hogy gyereket el nem utasítunk”, így 25 személyre kapott állami támogatás ellenére 45-60 gyerekről gondoskodnak.

Oláh Zsolt azt látja feladatnak, hogy a valóban peremen élők felé forduljanak oda, segítsék azokat, akik már a középiskolában lemorzsolódnak.

Az eseményt a Pharne Csérhaja (Fehér Csillagok) nyírkátai folklóregyüttes koncertje zárta.

Fotó: Salt Communications

Trauttwein Éva/Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »