November 26-án, vasárnap, Krisztus Király főünnepén a belvárosi Egyetemi (Kisboldogasszony-) templomban a délelőtt tíz órai, koncelebrált szentmisén a Központi Papnevelő Intézet hat növendékét lektorrá, három növendékét pedig akolitussá avatta a szertartás főcelebránsa, Berta Tibor dandártábornok, tábori püspök, Magyarország katonai ordináriusa.
Berta Tiborral koncelebrált Martos Levente Balázs esztergom-budapesti segédpüspök, a Központi Papnevelő Intézet (KPI) rektora, Puskás Attila, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának dékánja, Száraz László, a KPI spirituálisa, Lovassy Attila, a KPI prefektusa.
A megjelenteket Martos Levente Balázs köszöntötte, kiemelve: Krisztus Király főünnepén különlegesen is van értelme mélyen belegondolnunk abba, hogy mit jelent nekünk, hívő katolikusoknak egymást a mi Urunk Jézus Krisztus nevében köszönteni. Krisztus nevében, nagy szeretettel, a belé vetett bizalommal köszöntötte a megjelenteket, elsősorban azokat, akiket aznap lektorrá és akolitussá avatnak. A Központi Papnevelő Intézet rektora köszönetet mondott Berta Tibornak, hogy bemutatja a szentmisét, és vele együtt osztoznak az örömben, hogy a katonai ordinárius legelső papnövendéke is akolitusavatásban részesül, Wodisch Péter személyében.
Martos Levente Balázs megköszönte az avatandók hozzátartozóinak, hogy az Egyházra bízzák gyermekeiket, szeretteiket. Köszönetet mondott Puskás Attilának, a Hittudományi Kar dékánjának, a KPI jelenlévő spirituálisának és prefektusának, valamint a megjelent két szerzetestvérnek is. Üdvözlőbeszédét ezzel a fohásszal fejezte be: „Krisztus Királyhoz fordulunk, és kérjük, hogy az ő egyetemes, szelíd uralmát segítsen megértenünk, befogadnunk a szívünkbe, és jobban megvalósítani az életünkben.”
Az evangélium Szent Máté könyvéből hangzott el, az utolsó ítéletről szóló versszakasz (25,31–40). Berta Tibor személyesen szólította meg az avatandó akolitusokat és lektorokat: „Azért jöttem, hogy biztassalak, bátorítsalak, buzdítsalak benneteket, hogy menjetek tovább azon az úton, amelyre meghívást kaptatok.” Kiemelte: ez az út sokszor nagyon nehéz, fáradságos, kimerítő, nyomasztó, verejtékes tud lenni, de az igazi harcos a legvégsőkig küzd. Nem adja föl, újból és újból nekifeszül még akkor is, ha megtántorodik, ha megsérül, ha megsebesül. A megtorpanás után újra elindul, a megbotlástól való megtántorodás után visszanyeri az egyensúlyt, az elesés után föláll. Minden megtesz annak érdekében, hogy elkerülje, hogy teljesen legyőzzék. Ismét és ismét nekifeszül az előtte álló feladatnak, annak a szolgálatnak, amelyre elkötelezte magát. A krízishelyzetekben átgondolja a stratégiát, s a legmegfelelőbbet választja.
Berta Tibor emlékeztetett rá: Lukács evangéliuma Jézus megkísértésénél megjegyzi: „Miután mindezek a kísértések véget értek, az ördög elhagyta őt egy időre” (Lk 4,13). Vagyis: Krisztus Urunk sátán elleni küzdelme nem ért véget ezzel az egy alkalommal. Ez a harc most is folyik, a vereséget szenvedett sátán, mint a vert hadsereg vonul vissza, de iszonyú kínokat okoz és gyalázatosabbnál gyalázatosabb tetteket hajt végre.
A lektor- és akolitusavatással egy állomáshoz értek most az áldozópapságra való készület útján – mondta a szónok. Felidézte: a mostani lelkigyakorlaton, amelyen Martos Levente Balázs püspök atyával együtt részt vettek, egy gondolat különösen megragadta: a lelkigyakorlat vezetője elmondta, mennyire fontosnak érezte, s milyen lelkesedéssel készült arra, hogy amikor pappá szentelik, kezébe veheti az Istent, a kenyeret, s elmondhatja az utolsó vacsorán elhangzott szavakat, és a kenyér az Élet Kenyere lesz, a mi megfeszített és halottaiból föltámadott Urunk dicsőséges jelenvalóságában, aki táplálni, erősíteni és egyre inkább át szeretne bennünket formálni. „A szentmisénk a vele való találkozás és együtt étkezés ünnepélyes lakomája, mely után arra küld bennünket, hogy őáltala átformáljuk magunkat, s ezáltal a világot.” Mindazokat, akik naponta találkoznak Krisztussal, az ő életére hívja. Arra az életre, amely a Szentlélek által bele akar simulni a Mennyei Atya akaratába, a szentháromságos Egyisten életébe, amely az ingyenes és önzetlen szeretetközösség boldogsága.
„Azzal bíz meg benneteket a lektor- és akolitusavatásban, hogy átkovászoljátok a világot. Nem az egész világot, hiszen az képtelenség, és nem is azt a világot, amelyik akárcsak pár száz méterre vagy több ezer kilométerre van tőletek, hanem azt a világot, ahol vagytok, a ti világotokat, itt a Központi Papnevelő Intézetben és elsősorban saját egyéni személyiségetek világát. A tanulmányaitokban való előrehaladásban, a lelki életben való gyarapodásban, a spirituális fejlődésben, egyre jobban és egyre erőteljesebben törekedve elérni a szív tisztaságának boldogságát. Ez egy nagyszerű küzdelem, amelyben napról napra szembesülni lehet a gyengeségekkel, hibákkal, bűnökkel, de mindezek arra tudnak figyelmeztetni, hogy az Istennek való elkötelezettség zarándokútján mennyi tennivaló van, hogy a harcos küszködés nem adható föl egy pillanatra sem” – fogalmazott a püspök.
Kifejtette: a felavatandó akolitusokra és lektorokra óriási és szép feladat vár korunkban, amikor az Egyház és tagjai, mi magunk sorozatos és erős támadásoknak vagyunk kitéve; az elsorvasztás veszélyének és azoknak az elvilágiasításra kísértő törekvéseknek, amelyek felelőtlenül bomlasztanak és szét akarnak feszíteni minden rendet, tekintélyt, le akarnak rombolni évezredes erkölcsi és etikai értékeket, normákat, kontinensek, országok, nemzetek, régiók hagyományát és kultúráját. Mindez egy háborúkban és számos fegyveres konfliktusban vergődő világban zajlik, amelyben az emberek nagy része szorongó félelemmel és rettegéssel szemléli a természeti katasztrófákat és azt a megannyi önpusztító tevékenységet, melyet nap mint nap láthatunk és érzékelhetünk.
A püspök arra kérte a leendő lektorokat és akolitusokat, hogy ebben a hatalmas és szép, de különös erőt és akaratot igénylő feladatban minden igyekezetükkel figyeljenek és hallgassanak Jézus Krisztusra, akit a keresztény misztika első mestere, Alexandriai Szent Kelemen Sztratégosznak nevezett: „Te pedig, ha megragadott az Isten ismerete, és katona vagy, hallgass arra a hadvezérre is, aki meg fogja mutatni neked az igazságot!” – idézte a szónok az egyházatyát. Hozzátette: „Azt gondolom, hogy a Sztratégosz most azt mondja nektek, készüljetek arra, hogy pásztorként teljes szívetekkel odaszegődtök a mi Urunk mellé megkeresni az elveszetteket, visszaterelni és visszahozni az elszéledteket, bekötözni a sérülteket, ápolni a betegeket, őrizni és igazság szerint bánni a megmaradtakkal, ahogy ma hallottuk Ezekiel prófétától az olvasmányban.”
Berta püspök hozzátette: az egyházi év utolsó vasárnapjának evangéliuma különösen is rávilágít ennek a küldetésnek a fontosságára, hiszen az utolsó ítéleten való megítéltetésünk a mostani, azt is mondhatjuk, hogy a mai cselekedeteink függvénye. Urunk, Jézus, a Mindenség Királya lép elénk mindazokban, akikkel ma találkozunk. De életünk minden egyes napjának minden egyes jó cselekedete mindazokkal, akikkel találkozunk, Urunk jobbjára tud terelni bennünket.
„Kérjük a mai szentmisében Urunkat, Jézus Krisztust, hogy mutassa meg elsősorban az új lektoroknak és akolitusoknak, ugyanakkor mindnyájunknak azt az utat, amelyen járva – minden nehézség, gyengeség és bűn ellenére – egyre jobban fölismerjük a magunk hivatását, megjelenítve ezt az országot cselekedeteinkkel, szavunkkal és példánkkal, melyek révén a remény jeleivé válhatunk és fölmutathatjuk a Szentlélek által a Mennyei Atya szeretetét a világnak. Ámen” – ezzel a fohásszal fejezte be szentbeszédét Berta Tibor.
A homília után a tábori püspök lektorrá avatta Egyed Viktort, a Székesfehérvári Egyházmegye növendékét, Adorján Szabolcsot, Horváth Lászlót, mindketten a Szombathelyi Egyházmegye növendékei, Karner Mario Cristiánt, a Temesvári Egyházmegye növendékét és a Váci Egyházmegye két növendékét, Serfőző Zoltán Rolandot és Utschalott Árpádot. A felavatott lektorok a könyvek könyvét, a Szentírást kapták: hogy hirdessék hűségesen Isten Igéjét, hogy „egyre jobban életté váljék az emberek szívében”.
Akolitussá avatta a püspök Hasap Ferencet, a Székesfehérvári Egyházmegye növendékét, Csupor Mártont, a Szombathelyi Egyházmegye növendékét és Woditsch Pétert, a Katonai Ordinárius növendékét. A felavatott akolitusok az Eucharisztia ünneplésére előkészített kenyeret kapták, azzal az intelemmel: úgy éljenek, hogy méltóképpen szolgálhassanak az Úr és az Egyház asztalánál.
A szentmise végén, még a záróáldás előtt Martos Levente Balázs segédpüspök, a KPI rektora megköszönte Berta Tibornak, hogy szentbeszédében a keresztény élet küzdelmeiről tanított minket. Felidézte a Fegyvertelen című amerikai filmet, megjegyezve: „Mi nem vagyunk fegyvertelenek, bár néha úgy érezzük magunkat.” Mégis, egy sokféle kísértéssel, feszültségtől terhes világban, mindennapi küzdelmeink közepette észre kell vennünk, hogy ott van a szívünkben, képletesen a kezünkben, Isten él, sőt, maga Krisztus, aki a kezünkbe adta önmagát.
Az ünnepi szentmisén zenei szolgálatot végzett az Egyetemi templom Don Bosco ének- és zenekara.
Fotó: Merényi Zita
Bodnár Dániel/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
