Bár a Covid jelenléte és pusztítása ma már a médiában nem szerepel vezető hírként, egy történet erejéig mégis térjünk most vissza a Covid utolsó tomboló időszakához. Az eset óta 4 hónap telt már el, ám érintettség okán korábban képtelen voltam foglalkozni a történtekkel, ugyanakkor meggyőződésem: nem szabad szó nélkül elmennünk mellette.
2021 novemberében jártunk, elkezdődött a 3. védőoltás felvételének ideje /de gyűlölöm ezt az újkeletű kifejezést!/. Édesanyám, aki ebben a hónapban töltötte be 90. életévét, rettegett a Covid okozta fertőzéstől, így amint Királyhelmecen lehetségessé vált, harmadszor is beoltattuk. November 12-én kapta meg a harmadik Pfizer-vakcinát. Rendkívül elégedett volt, tisztán emlékszem, hogy miután hazaértünk, a következőket mondta: „Ismét egy nagy teher hullt le a vállamról.”
Sajnos, elégedettsége rövid életűnek bizonyult, hiszen négy nappal később, mint annyi sok idős ember, az otthonában elesett és combnyaktörést szenvedett. Ettől az időponttól datálódik vesszőfutása.
Előbb a helyi kórház sebészeti osztályára került, mert ahhoz, hogy Tőketerebesen műthető legyen, el kellett vonni szervezetéből a kardiológus által előírt vérhígítót. Hat nap után végül mentőkocsival Tőketerebesre szállították. Mondanom sem kell, olyan időket éltünk, amikor a kórházban fekvő betegeket tilos volt látogatni, így mindössze telefonon érdeklődhettünk állapota iránt. Így tudtuk meg, hogy a helyi kórházba történő felvétele, illetve az átszállítása kapcsán édesanyámat két alkalommal is Covid-tesztnek vetették alá, s ezek negatívnak bizonyultak.
Ezért sem értettük, amikor a tervezett műtét napján Tőketerebesről azt a telefoninformációt kaptuk: „a néni Covid-fertőzött, pillanatnyilag a Covid-osztályon fekszik.”
Sok mindent hallottunk már erről a fertőzésről, de azt, hogy egy zárt mentőkocsiban, egyórás utazás után valaki úgy megfertőződhet, hogy az máris kimutatható: még soha. De hogy merjünk kételkedni abban, amit egy járási kórház orvosa, névtelenül és arctalanul, közöl velünk???
Azután olyasmi történt, amire álmunkban sem számítottunk: miután édesanyám nem használt okos mobiltelefont, ezért a tesztelési és az oltási regisztrációk alkalmával saját telefonszámomat adtam meg. Két nap késéssel erre érkezett egy SMS a következő szöveggel: édesanyám csütörtöki PCR-tesztje negatív.
Édesanyám egy nap híján két héten át feküdt combnyaktöréssel a kórházakban anélkül, hogy megműtötték volna. Ráadásul azóta kiderült, Tőketerebesen nem ő volt az egyetlen bodrogközi magyar beteg, akivel mindez megtörtént.
Sajnos, a happy and is elmaradt, azóta édesanyám már nincs közöttünk, de amit élete utolsó egy hónapjában kellett megélnie, azt méltatlannak és embertelennek tartom.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
