Az 1900-as évek elején a bolsevikok vezére és az orosz író a mesés szigeten sakkjátszmákat vívott, tengerparti sétákat folytatott, és együtt álmodozott a kommunista világ eljöveteléről.
A terasz nem a Névára, hanem a híres capri Faraglione-sziklákkal szemben a tengerre nézett, a szikrázó fényekkel teli mediterrán június pedig nem is különbözhetett volna jobban a szentpétervári fehér éjszakáktól: ez volt az a díszlet, amely mellett munkához láttak a marxizmus legtermékenyebb elméi, és elvetették a bolsevik forradalom magjait a nyugodt hangulatú I. Umberto téren.
Capri szigetén 1906-ot követően egyre nagyobb számban jelent meg egy orosz értelmiségiekből álló kolónia, köztük Makszim Gorkij, a híres drámaíró is, aki az azúrkék szigeten megalapította marxista gondolkodókból álló saját közösségét, a Capri Iskolát.
Az 1905-ös bukott orosz forradalom után a legismertebb bolsevik vezetők Olaszországban, Genovában és a Nápolyi-öbölben egyesültek, és hamarosan megérkezett a forradalom későbbi vezére is.
Makszim Gorkij 1909-ben
A történelem néha váratlan fordulatokat vesz. Egy-egy ilyen fordulat a citromszínű capri ösvények rekettyéseinek és halászhajócskák illatát áraszthatja. Mindezt látta és érezte a Principessa Mafalda nevű hajóval partraszálló férfi egy júniusi nap alkonyán 1908-ban: Vlagyimir Iljics Uljanov, azaz Lenin. De hogyan és miért érkezett a szigetre?
Miután rövid ideig Szentpétervárott ügyvédi hivatásának élt, Lenin (aki 1901-ben választotta magának álnevét) felkarolta a marxista ügyet és a cári rezsim elleni harcot.
Történetünk kezdetén többéves szibériai fogságból szabadulva, egyedül és száműzöttként járta Európát – ekkor még nem érkezett el számára az államférfivé válás ideje.
Éppen emiatt menekült Lenin Capri szigetére, ahol tárt karokkal várta őt az akkor már ismert író, Gorkij, akit 1905-ben Szentpétervárott ismert meg, és aki csodálattal írta le őt „egy új világrend megteremtőjeként”.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
