Az idei aszály durvább lehet a történelminek nevezett 2022-esnél is Kacsinecz Krisztián2025. 06. 12., cs – 16:01
Egyre valószínűbb, hogy megismétlődik – akár súlyosabb formában – a 2022-es, történelminek nevezett aszály. Az ilyen mértékű szárazságok korábban csak néhány évtizedenként egyszer fordultak elő. Úgy tűnik, ezentúl két-háromévente számolnunk kell velük.
A drámaian csapadékhiányos tél és tavasz után a nyár sem kecsegtet túl sok jóval – figyelmeztetnek a meteorológusok.
A legnagyobb európai meteorológiai szolgálatok szezonális előrejelzései szerint nagy a valószínűsége, hogy a következő három hónapban tartós és kiterjedt anticiklonok fogják meghatározni Európa időjárását – ez pedig átlag feletti hőmérsékletet és újabb csapadékszegény időszakot jelent.
Egyre valószínűbbnek tűnik tehát, hogy megismétlődik – akár súlyosabb formában – a 2022-es, történelminek nevezett aszály. Az ilyen mértékű szárazságok korábban csak néhány évtizedenként egyszer fordultak elő. Úgy tűnik, ezentúl két-háromévente számolnunk kell velük.
Ínséges esztendő
Márciusban bejárták az internetet az Ínség-szikláról készült fotók: a budapesti Szabadság hídtól pár tíz méterre fekvő, természetes eredetű homokkő sziklaszirtről van szó, amely akkor bukkan elő, ha a Duna felszíni vízállása a magyar fővárosnál 94 cm alá csökken. A zátony viszonylag gyakran megjelent eddig is a nyári aszályok idején, arra viszont nem volt eddig túl gyakran példa, hogy márciusban – normális esetben a hóolvadás és a tavaszi áradások idején – tűnjön fel.
Már ha lett volna minek elolvadnia – a tél ugyanis nemcsak a síkságokon, hanem az Alpok és a Kárpátok hegyláncain is rendkívül csapadékszegény volt.
Pavol Faško, a Szlovák Hidrometeorológiai Intézet (SHMÚ) klímakutatója márciusban arról tájékoztatott, hogy Szlovákiában 1881 óta csak kétszer volt példa szárazabb téli időszakra, mint az idén. Nem javult sokat a helyzet tavasszal sem, az “aranyat érő” májusi esőből is csak alig-alig jutott néhány csepp. Az alábbi térképen látszik, hogy az ország számos pontján – és nem csak a déli régiókban – a lehulló csapadék mennyisége mélyen az 1991-2020 közötti átlag alatt maradt.
Mire számíthatunk?
Ha felidézzük a 2022-es történelmi aszály ökológiai és gazdasági következményeit, semmi jóra. Európa-szerte erdőtüzek tomboltak, komplett vizes élőhelyek száradtak ki, a víz oxigéntartalmának csökkenése miatt tömeges halpusztulásokat jelentettek például a Tiszán is.
A dél-szlovákiai járásokban a kukorica- és napraforgótermés 30–50%-kal esett vissza, súlyos hiány alakult ki a takarmányozásra szánt szénából is. Az Agrárkifizetési Ügynökség (PPA) éves jelentésében a 2022-es aszályt, amely miatt több mint 41 millió euró kártérítést fizetett ki a gazdáknak, természeti katasztrófának nevezte.
A szárazság azonban korántsem csak a mezőgazdaságra volt pusztító hatással. A bősi vízerőmű 2022 első felében a tízéves átlagnál egyharmaddal kevesebb áramot termelt, de félgőzzel működött az összes többi vízerőmű is. A Duna rendkívül alacsony vízállása miatt a teherhajók csak a szokásos rakományuk töredékét tudták szállítani, de előfordult az is, hogy teljesen leállt a hajóforgalom a folyó egyes magyarországi és romániai szakaszainak hajózhatatlansága miatt.
Ezen túl több tucatnyi településen kellett vízkorlátozást bevezetni, főleg Közép- és Kelet-Szlovákiában – tilos volt például ivóvízzel locsolni, autót mosni, vagy a medencét megtölteni.
A rozsnyói járásbeli Pacsán rendkívüli helyzetet is hirdettek az ivóvízhiány miatt, miután kiszáradtak a községi vízvezetéket ellátó források, és kiürültek a helyi víztározók is.
Mi lenne a megoldás?
Részben erről szól az Európai Bizottság múlt héten közzétett éves jelentése Szlovákiáról, amely nagy hangsúlyt fektet a klímaadaptációs intézkedések értékelésére, és amelyről itt írtunk bővebben.
A jelentésben rámutattak, hogy a 2022-es aszály Szlovákia területének 20 %-át érintette súlyosan. Ez az arány a jövőben várhatóan nőni fog, ami a vízügyi ellenállóképesség erősítését sürgeti.
Ami a vízgazdálkosást illeti, az Eb jelentése szerint
Szlovákiának az új víztározók és az egyéb „szürke infrastruktúra” építése helyett a vízi ökoszisztémák állapotának javítására, az áradásokkal, valamint az aszályokkal szembeni ellenállóképesség növelésére és a folyó-revitalizációs projektekre kellene helyeznie a hangsúlyt.
Ugyanakkor, noha a szlovák helyreállítási és ellenállóképességi terv tartalmaz a vízfolyások revitalizációját érintő intézkedéseket, az Európai Bizottság szerint ezek nem elégségesek a kihívások kezelésére.
A bizottság a jelentésben arra is felhívta a figyelmet, hogy a környezetvédelmi minisztérium leállította azoknak a projekteknek a nemzeti társfinanszírozását, amelyekkel a zöld civil szervezetek sikeresen pályáztak a LIFE program keretében, és amelyek egy része éppen a vizes élőhelyek, kiszáradt holtágak revitalizálására, illetve a folyók eredeti, meanderező medrének visszaállítására irányulnak.
Miért fontos a természetes vízmegtartás?
A WWF Szlovákia egyik aktuális kampánya éppen az aszályok és a villámárvizek elleni védekezésre fókuszál. A természetvédők szerint a két probléma gyökere ugyanaz: az emberi beavatkozások miatt a környezet elveszítette a vízmegtartó-, illetve elvezető képességét, ezt pedig
csak természetes módszerekkel lehet visszaállítani: a vizes élőhelyek, ártéri erdők, holtágak revitalizálásával, a folyók kanyarulatainak visszaállításával, illetve talajkímélő gazdálkodással.
Az ártéri erdők és mocsarak egykor természetes módon szegélyezték a folyókat, és szivacsként működtek: áradások, esőzések idején magukba szívták a vizet és lassították annak elfolyását. Aszály idején pedig lassan visszajuttatták azt a tájba és a felszín alá, a talajba. A folyók vízhozama egyenletes maradt, a talaj megőrizte nedvességtartalmát, és a környező élővilág virágzott.
Mióta azonban a folyókat kiegyenesítették, a víz túl gyorsan elfolyik, és a betonnal burkolt mederfenéken vagy partokon keresztül nem jut tovább.
Ha megszakad a kapcsolat a folyó és a környezete között, a táj kiszárad, és ez katasztrófával egyenértékű aszályokhoz vezet
– figyelmeztetnek a természetvédők.
Kapcsolódó cikkünk Kassa-vidéki járás |
A Kassa-vidéki járás egyes falvaiban az elmúlt napokban vízhiányra lett figyelmes a Kelet-szlovákiai Vízművek (VVS) vezetése. A Vállalat tájékoztatása szerint ez elsősorban a Kassához közeli Poproč, Ďurkov, Ruskov és Svinica csoportos vízellátást érintette.
A vízművek szerint a helyzet nem újdonság a lakosok számára, gyakorlatilag rendszeresen ismétlődik. A vízellátást azóta már sikerült stabilizálniuk.
A hétvégén szükségellátáshoz kellett folyamodnunk. Speciális, ivóvíz szállítására szánt szállítóeszközöket alkalmaztunk. A falvakba lajtoskocsival vittünk ivóvizet, és volt, ahol ideiglenes tartályokat helyeztünk el
– közölte a vízmű azzal, hogy a hirtelen megnövekedett vízhasználat nagy valószínűséggel a meleg időjárásnak és a medencék feltöltésének, illetve a kertek öntözésének volt köszönhető.
A vállalat véleménye szerint azért történt gond a vízellátással, mert Poproč községet jelenleg csak egy földalatti vízforrásból látják el, és ez a forrás a hirtelen megnövekedő vízellátás esetén nem képes kellő mennyiségű vizet biztosítani.
Magyarbőd (Bidovce) ismét korlátozza az ivóvízellátást a VVS számára, amely a Ďurkov, Ruskov és Svinica települések vízműveit látja el. Az általuk szolgáltatott vízmennyiség korlátozása a vízforrás limitált kapacitásának köszönhető
– közölte a VVS.
A vállalat állításai szerint már dolgoznak a zábavai (Zábava) vízforrás rekonstrukciójának projektjén, és jelenleg a hájnyai (Hájny) vízforráson is javítások folynak, amelyből az átalakítások után a vállalat számításai szerint Poproč községet is kellő mennyiségű ivóvízzel láthatnák el. A vízművek tájékoztatása szerint a Ruskov, Ďurkov és Svinica települések számára a Starina felől érkező vízellátó rendszerre való bekötés jelenti a megoldást, amelynek a megvalósításához szükséges projekt már az engedélyeztetési folyamatban van. (TASR, Németi)
Kapcsolódó cikkünk Kassa/Jekefalva (Jaklovce) |
A hőség és a szárazság következtében a Ruzsini-víztározó vízszintje is jelentősen csökkent. A vízveszteség nemcsak a víztározóhoz gyakran ellátogató nyaralókat és a halászokat, hanem a víztározóban élő vízi állatokat is egyaránt érinti. A vízgazdálkodók szerint Európa-szerte száraz időszak van, ami a vízfolyások és víztározók szintjének természetes csökkenését is eredményezi. Állítólag nincs mitől félni, ugyanis a víztározó vízszintje továbbra is jóval az államilag megszabott értékek felett mozog.
Ahogy azt Marián Bocák, a Szlovák Vízgazdálkodási Vállalat (SVP) szóvivője az Új Szónak elmondta, a vízfolyások és víztározók vízszintjének csökkenése jelenleg szinte Európa teljes területére jellemző. „A folyók vízszintje aszályos időszakokban természetesen alacsonyabb. Vannak folyók, amelyek aszály idején teljesen kiürülnek. Ahol a vízfolyásokon emberileg kialakított vízszabályzó berendezések és építmények vannak, ott az előírásoknak megfelelően szabályozható az alattuk lévő vízszint. Más szóval, az ilyesfajta berendezések az árvízvédelem mellett elsősorban arra szolgálnak, hogy többletvíz idején vizet tároljanak, hiány idején pedig az alattuk lévő vízfolyásokat támogassák, hogy megőrizzék a folyó életét és a felhasználók (például a városok, a szennyvíztisztító telepek, az ipar – a szerk. megj.) igényeit. A rekreációs célok ebben az esetben az utolsó helyen állnak” – közölte lapunkkal az SVP szekembere.
Nincs vészhelyzet
Akik már korábban is jártak a Ruzsini-víztározó partján és látták, hogy normális esetben mennyi víz van benne, annak a jelenlegi állapot rémisztőnek tűnhet. A helyiek állítása szerint legutoljára 2015-ben volt hasonlóan alacsony a víztározó vízszintje, de ilyen kevés vizet még nem láttak benne. „Mindenki tisztában van azzal, hogy hónapok óta nem érkezett a térségünkbe kiadós esőzés, ezért az sem meglepő, hogy a víztározó vízszintje megcsappant. Ilyen kevés vízre én nem emlékszem, de a szakemberek szerint nincs mitől tartanunk, hiszen még most is bőven elég víz van benne” – nyilatkozta lapunknak Jozef Papcun, a víztározó partján működő szabadstrand tulajdonosa. A Ruzsini-víztározónak a vízszintje a tegnapi naphoz képest 321,61 méter tengerszint feletti magasságban tetőzött, ami a teljes térfogat 66%-át teszi ki. „A jogszabályban előírt legalacsonyabb szint 298 méter tengerszint feletti magasságban, a legmagasabb pedig 326,6 méter tengerszint feletti magasságban van. Ennek fejében még a korábbi évekhez képest sem kivételes a helyzet. A tározóba történő víz beáramlása ebben az esetben az aktuális időjárástól függ, a tározóból történő kiáramlást pedig a vízszerkezet alatti felhasználók igényeit és a folyó életének megőrzését figyelembe vevő jogszabály határozza meg. Mivel múlt év novembere óta nem volt a térségünkben kiadós eső, a víztározó vízszintjét csak az esőzések állíthatják vissza” – zárta Bocák.
Gyönyörű környezet
A Ruzsini-víztározó a Hernád gátjával a Bujnai-hegyek mély és kanyargós völgyében épült meg. Szlovákia egyik legszebb víztározójaként is emlegetik. A Fekete-hegység hegyei alatt két víztározó van. A főtározó, a Ružín I., 1967-ban épült, űrtartalma 59 millió köbméter, az 1972-be megépült kiegyenlítő víztároló, a Ružín II., űrtartalma 4,5 millió köbméter. A víztároló keskeny és hosszú, mivel a Hernád szűk völgyében épült. A tó helyenként a 60 méteres mélységet is eléri, területe 390 hektárt borít be. A víztározót a Herdnádon kívül a Hnilec és Béla patatok is táplálják. A víztároló vizét villanyenergia termelésre használják, gyönyörű természet és érdekes helyek ölelik körbe, ezek közül figyelemre méltó a szirtes Sivec, melynek kicsúcsosodó ormáról elbűvölő kilátás nyílik a víztárolóra. A smaragdzöld víztükrön és a sűrűn övező erdőkben való utazás felejthetetlen élményt nyújt, pontosan ezért a helyiség a turisták köreiben is közkedvelt úti cél. A víztároló vízfelszínén el lehet csónakázni a mélyből előbukkanó sziklás Szerelem szigetére vagy a Kis-szigetre.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
