Amikor egy nyelv nem a latin ábécét használja, gond mindig a latin betűk ejtése az adott nyelven. Pedig ez elkerülhetetlen, hiszen a latin a nemzetközi ábécé.
Ha a nyelv eleve latinbetűs, nincs gond: egyszerűen az adott nyelven ejtik ki a latin betűket. Lásd, Magyarországon ez a szokás a legtöbb esetben: az ejtés olyan, mintha magyarul lenne, függetlenül, hogy az eredetiben mi az ejtés, lásd OMV az ó-em-vé, UNICEF az u-ni-cef, USA az u-sa, stb, lényegtelen, hogy az eredeti ejtés nem ez. Inkább az az érdekes, hogy vannak ez alól kivételek, melyekre azonban nincs semmilyen szabály, lásd CIA az szí-áj-éj, sose ci-a, egyes esetekben meg ingadozás van, pl. az IMF lehet áj-em-ef és í-em-ef is.
A spanyol nyelv pl. ebben sokkal “hazafiasabb”, sose ejtenek idegen betűneveket, náluk pl. a CIA is szi-a, ne szí-áj-éj. Egyenesen hibának – de legalábbis idióta sznobizmusnak – számít náluk idegen betűneveket mondani. Személynevekben is spanyolul ejtenek!
A saját betűnevek használata nem gond soha, hiszen egyértelmű az adott nyelven belül. Az meg, hogy az egyes betűnevek neve minden nyelvben más-más az nem számít, hiszen mindig csak egy adott célnyelven használatos az adott név.
Azaz pl. teljesen mindegy, hogy a latin ábécé betűinek neve magyarul nem teljesen azonos, mint más ejtés, mondjuk eltér az eredeti latin betűnevektől is. Egyébként az eltérés kevés, lényegileg csak ezek:
- C – magyar: cé, eredeti: ké,
- Q – magyar: ku, eredeti: kuu,
- S – magyar: es, eredeti: esz,
- X – magyar: iksz, eredeti: eksz,
- Y – magyar: ipszilon, eredeti: í grajka,
- Z – magyar: zé, eredeti: dzéta vagy zéta (sőt népiesen: széta).
Amikor viszont a saját írás nem latinbetűs, 2 út van: átvenni egy másik nyelv neveit vagy valamilyen specifikus betűzési rendszert kell használni. A gond, hogy az ritkán egységes.
A görögöknél egyenesen 3 rendszer van: az idősebbek az olasz betűneveket használják, a fiatalabbak az angol betűneveket, s ha meg valaki nagyon hivatalos akar lenni, akkor a NATO betűzési ábécéjét.
Egy időben olyan kólcenterben dolgoztam, ahol hozzám közel ültek, hallótávolságban a román, a lengyel, a görög és az orosz kollégák. A románok és a lengyelek esetében soha semmi gond nem volt, hiszen a betűket mondták románul/lengyelül, az oroszok nagyjából megvoltak, náluk az idősebbek a francia neveket használják, a fiatalabbak az angolt, de kevés az összetéveszthetőség, a görögöknél viszont rendszeresen többször ismételgették ugyanaz. Az ok: egyes betűnevek teljesen eltérőek, pl. a H betű lehet “ákka”, “éjcs”, “hotel”. Plusz még az olasz neveket csak a görögországi görögök ismerik, a ciprusiak nem! Szóval néha olyan érzésem volt, mint a magyar “Nehéz szám” élő verzióját hallgatnám:
Az indiai kólcenterek viszont profik, náluk megtanítják mindenkinek a NATO-ábécét, s csak azt használják. Hogy az utca embere mit használ, nem tudom, gondolom az angol betűneveket. Az indiai nyelvek a szanszkrit írást használják vagy annak valamilyen rokon írását. Ők arra büszkék, hogy írásrendszereik sokkal régebbiek az európai (cirill, görög, grúz, latin, örmény) ábécéknél, s logikusabbak (meg nehezebbek).
Bulgáriában az eredeti az oroszon keresztül átvett francia betűnév-rendszer, de nem teljesen azonos az orosszal mégse. Viszont a kommunista rendszer vége óta az angol hatás olyan nagy, hogy ma már a fiatalok nem is ismerik az eredeti rendszert, simán az angol betűneveket használják.
Ami ennek a hátránya az a kényszeres fordítás. Azaz azon az alapon, hogy ha már úgyis át van valami írva latin betűkkel, akkor inkább fordítsuk angolra. Intézményneveknél meg csak-csak elmegy ez, de helyneveknél egyenesen nevetséges. Plusz az ilyen felesleges fordítás megnehezíti az idegen turista dolgát.
De ilyen hibás túlfordításra Budapesten is láttam példát, azaz ez egy teljesen írásrendszer-független kérdés. Pár évvel ezelőtti budapesti tapasztalat: angol nyelvű turistatáblák, hogy merre van a Vár, a Parlament, a Bazílika, a repülőtér, stb., mind angolul. Eddig rendben, de aztán ott egy tábla, hogy merre van az “Eastern Railway Station”. Nos, súlyos hiba ez. A turista keresi a Keletit, ez a neve, s neki tök mindegy, hogy a szó mit jelent, tehát ha azt látja, hogy arra kell menni az “Eastern” felé, tudja, neki nem oda kell mennie, hiszen ő a Keletit keresi. Szóval a fordításelmélet félreértése.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
