Hamisra cserélték ki és ellopták a győri Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum 500 millió forintos éremgyűjteményét – erősítette meg a Nemzeti Nyomozó Iroda és a Győri Főügyészség az Index értesülését. Már külföldön is nyomoznak, mert néhány nagy értékű tétel ottani aukciókon bukkant fel. Ez lehet az évszázad éremlopása – mondta az InfoRádiónak a Magyar Éremgyűjtők Egyesületének elnöke.
A hun, a longobárd és az avar kori tárgyakra zömében Nyugat-Európában van kereslet – mondta Csóka Ferenc, a Magyar Éremgyűjtők Egyesületének elnöke. Szerinte nem valószínű, hogy Magyarországon létezik gyártókapacitás arra, hogy elkészítsék az érmék hamisítványait, amelyek az eredeti érmék helyére kerültek, és arról sem hallani, hogy iparszerűen foglalkozna magyar bűnszövetkezet ilyennel.
A gyűjtőtársadalmat jellemzően a Bulgáriában lévő kisebb üzemek látják el kópiákkal, korrekten tájékoztatva őket, hogy másolatokról van szó. A probléma ezeknek a másodlagos piacával van – folytatta a szakértő –, amikor a kópiák újra eladásra kerülnek, esetleg egy antikolást követően, a jóhiszemű vevők megvezetése érdelében.
Gyakorlott szemmel természetesen megállapítható, hogy hamisítványról van-e szó, hiszen azok nem ugyanazzal a gyártástechnológiával készülnek, mint a korabeli érmék – emelte ki Csóka Ferenc. Annak idején még nem létezett szerszámacél, így valamilyen jobb minőségű vasból készült verőkővel állították elő a bronzérméket.
A múzeumok tárolóiban látható érmék javarészt egyébként eredetiek, vagyis nem egy széfben rejtegetik őket a nagyérdemű elől. Az érmék nagy tömegben készültek egykoron, emiatt
egy átlagos gyűjtő számára sem elérhetetlenek,
a leggyakoribb római kori aranyérme a III-IV. századból 150 és 200 ezer forintért, míg egy átlagos ezüstpénz 15 és 20 ezer forint közötti áron beszerezhető.
Vannak azonban ritkaságok – tette hozzá Csóka Ferenc –, például egy rövid ideig uralkodó császárnak ritkák az érmei. A longobárd ékszerek szintén azért mennek ritkaságszámba, mert egy nem nagy népcsoportról van szó: rövid ideig életek Pannóniában, majd elvonultak Észak-Olaszországba, és megalapították a mai Lombardiát.
Főként a temetkezésükből kerülnek elő longobárd fibulák (tűs ruhakapocs), miután saját pénzérmét nem vertek, bizánci és római pénzeket használtak, amik egyszerre is forgalomban lehettek, miután akkoriban még másképp szűnt meg egy-egy pénzfajta: akár az arany, akár az ezüst, esetleg apróbb bronzérmék a fémtartalmuk miatt évszázadokon át forgalomban voltak – magyarázta a szakember.
A Magyar Éremgyűjtők Egyesületének elnöke szerint az érmelopás óriási üzlet, hiszen egy római kori solidus 4,5 gramm arany, aminek a gyűjtői értéke az arany sokszorosa lehet, nem beszélve az ezüstérmékről. Ráadásul
a lebukás veszélye sem nagy,
hiszen elképzelhető, hogy a kifosztott múzeumban nem is dolgozik numizmatikai szakember (a pénzzel és a pénztörténettel foglalkozó történeti segédtudomány), nincs is meg a keret arra, hogy a vidéki intézmények alkalmazzák őket, ráadásul nincs is olyan mennyiségű feldolgozandó érme, ami miatt megérné őket foglalkoztatni. Így az elkövetők okkal bízhattak abban, hogy nem derül fény a tettükre – mondta az egyesületi elnök, aki azt is elképzelhetőnek tartja, hogy már egy évtizede belekezdtek az érmék ellopásába, és egyre inkább vérszemet kaptak a tolvajok.
Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »
