Pártos Balázs írása
Szerző engedélyével átvéve innen.
KÖNNYED, VISSZATEKINTŐ BEVEZETÉS (HALMAZELMÉLET ÉS KIÁLTVÁNY)
Olyan társadalmi problémáról fogok több poszton keresztül írni, ami elsőre olyan, mint egy kabarétréfás túlzás, de mindenkit biztosítok róla, hogy igazából kicsit sem vicces, nagyon is valós, és a legtöbbeteknek nehezen lesz elképzelhető, hogy nem tartalmaz túlzásokat – de nem tartalmaz.
.
Röviden: lesznek-e gyerekek, ha lesznek, a hagyományos módon készülnek-e, és ha igen vagy nem: kiknek lesznek és kiknek nem. Ez az ügy ugyanis éppen hatalmas változás alatt áll, szerintem nagyobb változás alatt, mint valaha a történelemben, ha nem kisebb csoportokat, hanem az emberiség egészét nézem. Akkora változás alatt, hogy szó szerint eléri az evolúciós kérdés szintjét.
.
Persze az emberi történelem során eddig sem lett mindenkinek gyereke, aki megszületett, és eddig is (nagyon) más arányban lett a nőknek, mint a férfiaknak – ez kellően nagy távlatot nézve egyértelműen bizonyítható –, bár volt benne egy átmeneti kiegyenlítődés kb. 100-150 évig. Ami most jön, az a visszatérés a múltba, a durva női szelekcióhoz: más mechanizmusokkal és technológiával, ezért hatékonyabban – és az a változás a sebességét tekintve most a turbófokozatnak néz ki.
.
A helyzet még nem forradalmi, de gyorsan és könnyen válhat azzá, mert világosan látszik, hogy gyökeresen alakítja át a társadalmat három dolog: az emancipációként indult, kezdetben a nők egyenjogúsítását célzó erőfeszítések mai iránya és további útja, a kapcsolatkeresés átterjedése a digitális térbe és az orvosi technológia.
.
Soha az írott történelemben nem fordult elő nagyobb léptékben, hogy a nők tömegei képesek lettek volna „egyedül” túlélni, ezért az sem, hogy a választás ne csak viselkedési-taktikai, hanem döntéshozatali szinten is „demokratizálódjon’ (jobb szó híján). A legtöbb olvasómat ez a probléma nem érinti, ez életkori és földrajzi meghatározottság miatt van (meg mert az olvasóim kb. 70%-a nő, ami egyfajta jelzés arra, hogy talán nem vagyok szélsőségesen hímsoviniszta).
.
Nehéz elképzelni, de kőkemény valóság hogy (nyugaton inkább, de egyre nagyobb mértékben szinte mindenhol) teljesen megváltozott és tovább változik a játékszabály és emiatt a játék is.
.
Disclaimer:
Hangsúlyozom, hogy engem sem érint húsba vágón a probléma. Voltak nőim életemben, van gyerekem. Sosem tartoztam sem a témán nyavalygósok közé, sem az alsó 50%-ba a piacon — nem voltam, nem vagyok, és szerintem már nem is leszek incel. Azért ezt a szót használom, mert ezzel szokás elbagatellizálni a problémát: aki erről (és így) beszél, az incel. Ja, és még loser is. OK, loser lehet, de ha a társadalom egyik felének (férfiak) több mint a fele loser, az megér egy kis érdeklődést. Mások problémáinak elképzelése és azok közbeszédbe emelése több mint nemes, valamint a kisebbségvédelem sok esetben önérdek is: ebben a kérdésben mindenképpen az — ráadásul ha csak a férfiakat nézem, ez nem a kisebbség, hanem a többség.
.
Kezdjük akkor a visszatekintő posztokkal, és aztán kicsit a mélyére megyünk.
.
.
.
_________
__________________________________________________
.
.
.
A PROMISZKUITÁSRÓL ÉS CSAPODÁRSÁGRÓL
EGY KIS HALMAZELMÉLET A TÁRSADALMI NARRATÍVÁKHOZ
.
Betettem egy képet, van rajta 5 ábra. Majdnem minden, amit elmondok, oda van írva. Le lehet követni.
.
Kezdjük a társadalmi narratívával: a férfiak hűtlenek, a nők hűségesek, a férfiak összevissza dugnak, a nők annál többre tartják magukat. Mondhatnám, hogy me too, de nem mondom.
.
Kezdjük a 4. ábrával, a lap közepén, de erre még vissza fogok térni. Négy (diszjunkt) halmaz van. A, B, C és D. Ezek nem lapolódnak át, mert a következő kategóriákat tüntetem fel: nők és férfiak, és mindkettőből van független és nem független. A betűjelzések egyértelműek. NFN = nem független nő, stb. Fél perc alatt meg lehet érteni a jelöléseket, a nyilakat egyelőre hagyjuk.
.
Nincs leírva a papírra, ezért külön megjegyzem, hogy a következő alapfeltételezésekkel éltem most, mert ez egy egyszerű vizsgálat:
.
.
.
1. El tudjuk dönteni, hogy valaki férfi-e vagy nő.
.
2. El tudjuk dönteni, hogy független-e vagy nem.
.
3. Nem vizsgáljuk a nem-heteroszexuális viszonyokat, valamint az LMBTQ+ spektrumot sem, nincsenek pl. az ábrán transzok, demiboyok és aszexuálisak, stb.
.
4. Szintén nem foglalkozunk most a többszereplős aktusokkal, kizárólag a kétszemélyes, heteroszexuálisakkal.
.
5. A vizsgálat tehát arra terjed ki, hogy két ember, akik közül az egyik férfi, a másik pedig nő, kivel tud (szexuális és egyéb) kapcsolatra lépni.
.
6. A fizetős szolgáltatásokat, kurvák, hölgykíséret, stb. szintén kihagytam, de ha nem hagynám ki, a helyzet nem változna.
.
7. Lássuk a medvét!
.
.
.
Kezdjük az elején, 1. ábra:
B + D = A + C
Avagy másképpen: FF + NFF = FN + NFN
Ez semmi mást nem jelent, csak annyit, hogy jó közelítéssel pont annyi férfi van, mint nő. Igaznak tűnik.
.
A következő megállapítás nincs leírva, de minimális átgondolással triviális: a női szexuális aktusok összesített száma darabra pontosan egyezik meg a fenti viszonyrendszerben a férfi szexuális aktusok összesített számával. Ennek nagyon egyszerű magyarázata van: Magyarországon pont annyi balkanyar van, mint jobbkanyar, csak az a kérdés, hogy melyik irányból megyünk. Mivel a kétszereplős, heteroszexuális viszonyokban mindig egy férfi és egy nő van jelen, muszáj, hogy darabra egyezzen a férfiak és nők aktusainak száma. Ez is eléggé cáfolhatatlan.
.
Most jön a 2. ábra (jobbszélen), a nőkkel a főkuszban. A független nők (FN) az A halmazban vannak. Ők független (FF) és nem független (NFF) férfiakkal tudnak viszonyra lépni. Azaz a B és D halmazokból választhatnak. A viszonyt a metszetek jelölik: A metszet B és A metszet D. B és D elkülönülnek, mert kétszereplősek a viszonyok, és eldönthető, hogy egy férfi független-e vagy sem. A nem független nők a C halmazban vannak, szintén B és D a választhatók: az eredmény tehát C metszet B és C metszet D.
.
A 3. ábra ugyanez tökben, csak a férfiakra. Nem írom végig, le lehet ellenőrizni.
.
Vissza a 4. ábrára (középen). Nyilak jelzik a lehetséges viszonyokat. Nyolc nyilat láttok. 4 x 2 nyíl. Követhető. Ez minden, amit vizsgálunk.
.
.
.
Az 5. ábra egy egyenlet. Ezt sem gépelem végig, mert ott van már leírva. Érdemes tudni, hogy A metszet B ugyanaz, mint B metszet A, tehát mindegy, hogy melyik irányból nézek két halmazt, a közös részük ugyanaz. Ha úgy tetszik, darabra ugyanannyi egyrészt, és ugyanazok az elemek is vannak benne, másrészt.
.
Meglepő, de kijön, hogy ez bizony pont ugyanaz a két oldalról. Ezek a metszetek kiejtik egymást, mert darabonként egyenlők, és ha az egyenlőkkel egyszerűsítünk (pl.: kihúzzuk őket), akkor a maradék még mindig ugyanannyi… ha pedig végül minden lehetőséggel egyszerűsítettünk, akkor az eredmény 0 = 0, ami azt jelenti, hogy nincs szex (és más).
.
.
.
Matematikailag lehetséges magyarázatok:
.
1. A független férfiak pont annyit dugnak, mint a független nők, akkor viszont a nem független férfiak is pont annyit, mint a nem független nők. Itt mindenki egyformán sáros avagy tiszta.
.
2. A független nők többet dugnak, mint a független férfiak; ebben az esetben viszont a független nők kénytelenek nem független férfiakkal dugni többet, tehát kapcsolatgyilkosok avagy szeretőtartás áldozatai önszántukból.
.
3. A nem független nők dugnak többet, mint a nem független férfiak. Ha ez így van, akkor a nem független nők független férfiakkal dugnak többet, a következtetést az olvasóra bízom.
.
4. A független nők többet dugnak, mint a nem független férfiak, de akkor a nem független nők kevesebbet kell, hogy dugjanak, mint a független férfiak… ami tulajdonképpen a 3. eset csak fordítva.
.
5. A független nők többet dugnak, mint a független férfiak, ami úgy tud kijönni, hogy a nem független férfiak többet dugnak, mint a nemfüggetlen nők. A társadalmi narratíva az állítás második felét tartalmazza: a nem független férfiak csapodárok. Ez igaz lehet, de akkor a független nők a partnereik ebben, és akik megszívják, azok pedig a független férfiak… akik már csak azért se jönnek szóba, mert minden férfi “csak azt akarja”… holott az állítás másik fele azt tartalmazza, és matematikailag az jöhet csak ki, hogy a független nők azok, akik inkább élnek, tudnak/akarnak élni ezekkel a lehetőségekkel.
.
.
.
Tudnám még cizellálni, de nem fogom, mert a többi lehetőséget mindenki ki tudja sakkozni magának.
.
.
.
A társadalmi narratíva nem állja ki a logikai próbát.
.
https://www.facebook.com/balazs.partos.1/posts/pfbid0jSeDZSLBWHS9Ytzuos9bvKV6enutTbfvxBJ5nWYhUdSgJXWHeHpmW2JHKL8Z7qp9l
.
_________________________________________________________
.
.
.
KIÁLTVÁNY A FÉRFIAKHOZ
KESERŰ PIRULA, DE SZÜKSÉGES BEVENNI
.
(Disclaimer #1: Erősen fogok fogalmazni [nem meglepő, mert eleve szokásom, de most tényleg erősen]. Disclaimer #2: Általánosítani fogok. Amit írok, nem lesz, mert nem is lehet minden körülmények közt és mindenkire igaz. De soha semmi sem az. Tehát annyit fogok általánosítani, hogy világosak legyenek az állítások, ne lehessen mindenre azt mondani, hogy igen, de, kivétel, stb. Ja, van de, van kivétel, minden van. Mégis általánosítani fogok. Disclaimer #3: Többes szám második személyben [T/2, ti] fogok fogalmazni. Nem azért, mert nem érzem magam férfinak, és nem is azért, mert ezek nem vonatkoznak rám. De igen, annak érzem magam, vonatkoznak rám. Azért a T/2, hogy felszólítás legyen, elvégre kiáltvány. Disclaimer#4: legszívesebben le is tiltanám a kommentelést a poszt alatt, de ilyet mégse teszek, mert aki írni szeretne rá, írjon. De abban az értelemben nem vitaalapnak szánom, hogy védeni szeretném az álláspontomat. Jelen esetben elmondani szeretném, mert lényeges és igaz megfigyelésnek tartom; remélhetőleg nem minden ok nélkül.)
.
Lássuk hát.
.
Kezdeném a legelején, mert a végén hülyeség lenne: kedves fiatal-középkorú, középkorú, és késő-középkorú férfiak: baromi nagy szarban vagytok. Sokan talán érzitek ezt, és nem valljátok vagy csak ritkán valljátok be egy kis részét önmagatoknak, de én azt hiszem, sokkal gyakoribb eset az, hogy nem is tudtok róla. Egy kis fosról talán igen, de hogy igazából mekkora szarban vagytok, arról nem.
.
Gondolkodtam rajta elég sokat, hogy ezt leírjam-e, mert nem leszek vele népszerű, sőt, könnyen válok támadhatóvá. Nem baj. A probléma elérte azt a mértéket, hogy muszáj legyen beszélni róla, nem lehetséges immár nem tudomásul venni, a szőnyeg alá söpörni. elhazudni, eltussolni.
.
Mi a probléma?
.
Röviden: nem kelletek a nőknek. Még egyszer mondom: nem kelletek a nőknek. Könnyűszerrel megvernek titeket mások. Olyanok, akik kellenek a nőknek. És sokszor nem is tudtok róla. Egyikről sem.
.
Miért nem?
.
Hazugságok sora miatt. Igen ám, de kik hazudnak kiknek?
.
Kezdjük veletek, avagy önmagunkkal, hogy azért mégse csak T/2 legyen itt. Nagyjából megállás nélkül hazudunk önmagunknak és egymásnak mi, férfiak; innen indulunk. Sikereinket eltúlozzuk, rendszerint háromszor akkora halat fogtunk, mint amiről eleve is csak álmodoztunk, hogy mi lesz, ha egyszer elmegyünk pecázni. Tesszük mindezt részint valami félreértelmezett macsóságból, mert azt menőnek hisszük, tesszük másszor kudarcainkat önmagunk és sorstársaink elől elpalástolandani próbálván, valamint tesszük ezt azért is, mert megrekedtünk egy 20-30-50 évvel ezelőtti társadalmi szerepben, egyfajta vélt (valamikor tán valós) elvárásnak megfelelni akarván. Mindenesetre: többet, jobbat állítunk – és egy idő után hiszünk is – önmagunkról, mint a tényleges helyzet. Becsapjuk magunkat, és nem értjük, miért nem működik.
.
Másrészt hazudnak nektek a nők. A nők nem túloznak, a nők tompítanak. Kicsit szépítenek, kicsit mellébeszélnek, kicsit terelnek, kicsit ártatlanabbaknak állítják be (és rengetegszer: élik is meg) önmagukat, mint a valóság. A nők többsége a barátnőinek se mond igazat. Ezt nem úgy kell érteni, hogy tételesen és folyamatosan hazudozik: csak éppen úgy, hogy tompítva, terelve, szépítve, kivételnek beállítva, belesodródásnak feltüntetve, kissé áldozati szerepként mutatja be azt, ami valójában a tényleges igénye és vágya. Ezt teszik a nők önmaguknak is: ahogyan mi túlzunk magunknak, ők szépítenek. Az sem igaz, ahogy a miénk sem… de ellenkező irányban hat, és ebből bizony vesztesen kerülünk ki. A nők sokkal jobban kamuznak, ezt a csatát rendre elveszítjük, és a jövőben is el fogjuk.
.
Harmadrészt hazudik nektek, nekik [a nőknek] és kedves kollektív mindnyájunknak a társadalom. Ami mára hazugság, egyszer talán igaz lehetett, de az rég volt. Nagyjából úgy hangzik, hogy a férfiak vérnősző barmok, akik 40 körül és felette teljesednek ki igazán, az érett férfi az, aki társadalmilag menő, egy nő viszont már öreg, ha elmúlt 40; egyébként is családcentrikus és a legkevésbé sem szexorientált – a társadalmi szereposztás pedig az, hogy minimum a vele hasonló korú, inkább idősebb férfira támaszkodik egy nő, vele érzi magát jól, biztonságban, ő vágyai netovábbja – miközben a férfinak semmi dolga nincsen, válogathat kedvére, élhet a lehetőségeivel.
.
Bocs, ezekből semmi sem igaz. Nem igazán vannak lehetőségeitek. Ennek sok oka van, és párra kitérek: de a legfőbb okai ti magatok (oké: mi magunk) vagytok (vagyunk).
.
Azt már levezettem korábban, ide is teszem a linket, hogy ami az együttlétek, kapcsolatok és aktusok számát illeti, a heteroszexuális, kétszemélyes viszonyokban a férfi-nő arány pontosan 1:1.
.
Leírtam és levezettem ezt tehát, de akkor szándékosan nem szóltam az arányok eloszlásáról. Vagyis kicsit igen, de abban az értelemben, ahogyan most szólok róla, nem tettem. Tanakodtam, hogy szabad-e, hogy megéri-e, hogy elmondjam-e, hogy hogyan mondjam el. A keményebb, általánosítóbb, provokatívabb módszer mellett döntöttem.
.
Az van, kedves fiatal középkorú (32-40), középkorú (41-54) és késő középkorú (55+) sorstársaim, hogy a velünk aktuálisan egyidős, családalapításban még vagy már nem gondolkodó nőket elviszik a tényleg fiatal hapsik. Alkalmi viszonyokra is elviszik őket, de egyre inkább hosszú távúakra is. Olyan szinten viszik, és annyira fiatalok, hogy jellemzően már a 30 év alattiakról beszélünk. Ez nem kitaláció, ez a véresen komoly igazság az esetek rendkívül nagy hányadában. És bizony azért viszik el őket, mert jobbak. Milyen értelemben jobbak? Nos: jobban megfelelnek annak, amire a nők valóban vágynak, amikor épp csinálják a dolgot, nem pedig beszélnek róla.
.
Persze az van a fejekben, hogy „de hát ezek gyerekek”, akik lehet, hogy jól néznek ki, de tapasztalatlanok, komolytalanok, nem lehet velük beszélgetni, nem ismerik az életet, stb. Nos: ezek vagy csak részben igazak, vagy éppen egyáltalán nem azok. Annyi igaz belőlük, hogy fiatalok. A többi… eléggé egyéni.
.
Mielőtt kitérnék arra, hogy mi kell a nőknek, elmondok még pár közkeletű tévedést, ferdítést, önáltató kamut és direkt hazugságot:
.
.
.
1) A nőket nem érdekli igazán a külső. (Ez hatalmas kamu, a nőket baromira érdekli a külső. Abban az értelemben még jobban is, mint a pasikat, hogy tudnak válogatni, és megtehetik, hogy a számukra legjobbakból pecázzanak, és ha nincsenek (márpedig nincsenek) rákényszerülve, nem érik be kevesebbel… és van szemük, amit bizony nem restellnek használni.)
.
2) Egy férfi 100 kiló alatt csak karácsonyfadísz. (Igen, feltéve, hogy több mint 2 méter magas, vagy 100 kiló tiszta izomról beszélünk. Egyebekben ez nem igaz: a puhaság és kövérség nem menő, érdemes tenni ellene. A nők a nem kövér, izmos pasikat szeretik. Pont.)
.
3) A nők arra vágynak, hogy iránymutatást, támogató eligazítást kapjanak, a szerepünk az, hogy irányt szabjunk, megmondjuk, hogy mi hogyan van, lesz, kell lennie. (A legkevésbé nem igaz: a nők érdeklődő figyelmet, megértést, egyenrangú kapcsolatot szeretnének, ahol semennyire sincsenek elnyomva gondolatilag [sem], ahol azt érzik, hogy fontosak, és amit gondolnak vagy éreznek, az bizony, ha „férfilogikával” nehezen érthető is, mégse másodrangú szempont, hanem egyenértékűnek elfogadott, ne adja isten szeretett-szerethető viszonyulás a dolgokhoz.)
.
4) Nem fontos annyira törődni a külsővel, mert az felszínes, buzis, ciki, piperkőc dolog. (Egyáltalán nem igaz: a mai világban ez minimum elvárás. Törődni kell a megjelenéssel. Sokat… ahhoz képest legalábbis sokat, mint amit 20-30-40 éve mondtak róla. Aki nem teszi, rajta veszt, mert nem a lazasággal és önazonossággal, hanem ma már az igénytelenséggel rokon.)
.
5) A szex a férfiaknak a fontos, a nők inkább csak elfogadók ebből a szempontból. (Nagyon nem így van: a nők tényleg csinálják, és kevesebbet beszélnek róla, a pasik pedig sokat beszélnek róla, és a legtöbb nő szerint túl ritkán, túl rövid ideig, túl bénán csinálják.)
.
.
.
Na akkor lássuk végül, hogy mi is kell azoknak a nőknek, akik a szóban forgó, épp nem (ismételt) családalapítást tervező férfiaknak reálisan szóba jöhetnek. Ismereteim sok forrásból származnak: rengeteget beszélgettem álnéven, női reglappal férfiakal, mindenféle online ismerkedős helyeken, egyrészt. Másrészt nagyon sok (több tucat) személyes nőismerősömmel dumáltam erről az ítélkezés szándéka nélkül, tehát azt hiszem, sikerült [némi idő után, mert az kellett hozzá] valóban őszinte válaszokat kapnom. Egyrészt én, a képzeletbeli nő is a 28 éves pasikat választottam volna (nem csak szexre, minden másra is), másrészt nagyon hasonló válaszokat kaptam a nőktől: nem így kezdték, de ott lyukadtak ki, mert az bizonyult működőnek.
.
Adott tehát a nő, aki már kilépett a házasságából, és letelt a lelki önmagára találás és sebnyalogatás átmeneti (1-2 éves) ideje; vagy éppen szingli, és nem is akar családot, mert ilyenből is egyre több van.
.
Elmondom, hogy mit szeretne, hogy hogyan kezdi: valakit, nagyjából a korosztályából, akivel átélheti azt, amiről már írtam: hagyni egymást létezni, a jelenben élni, nem a jövőt tervezgetni, hanem csak bene lenni a mindennapokban, nem folytonos elvárásokat támasztani és [főként] kapni. Komoly, de mégis laza, nem vérre menő beszélgetéseket, nem folyamatos konfliktusokat, hibáztató drámákat és világnézeti vitákat; nem előírásokat, hogy milyennek kéne lennie. Figyelmet. Elfogadást. Nyitottságot, érdeklődést és játékosságot. Törődést. Sok [sok!] és minőségi szexet. Mindezt vonzó külsejű emberrel.
.
Az adott (jelen esetben képzeletbeli, legyen mondjuk 44 éves, elvált, kétgyerekes) nő tehát ezeket szeretné. A leginkább annak örülne, ha egy 42-48, de mondjuk egy 40-50 év közötti pasiban találná meg ezeket. És bizony keresi. És bizony nem találja. És amikor nem találja, akkor elkeseredik, és tovább keresi. De nem hülye, és szétnéz máshol. És… hát máshol pedig pont ezeket találja. 10-15, sokszor akár 20 évvel fiatalabbakban. Nem, nem fog minden egyes esetet nagydobra verni… de igen, meg fogja csinálni. Megcsinálja. Megcsinálta. Sokszor. Nem mondja el, máshogy mondja el, ritkán mondja el… a lényegen nem változtat.
.
Fontos: ezek a nők nem kurvák. Amit csinálnak, nem bűn. Sőt: morálisan sem elítélhető. Nincs benne mit szégyellniük. Megkockáztatom: nem is tehetnek róla. Igényeik vannak, lehetőségeik vannak… egy idő után oda fordulnak, ahol tényleges valósággá válik az elméleti lehetőség. Ahonnan megkapják mindazokat, amiket leírtam. Mert megtehetik… és érdemes meg is tenniük.
.
Nem, ezek a nők nem buták. Nem gonoszok. Nem a férfiak ellenségei. Nem extrém esetek. Nem kirívók. Hétköznapi, sokszor okos, tanult, decens, normális emberek. Nem perverzióból fordulnak a huszonévesekhez vagy a nagyon kora harmincasokhoz. Azért teszik, mert felfogták, hogy nem érdemes egy életen át feleslegesen próbálkozni és szenvedni. Ezért hát megtalálják a célpiacukat. Fiatal, vonzó nőnek érezhetik magukat: akikkel csinálják, azok pedig érett, teljes jogú férfinak. Érthető mindkettő.
.
Társadalmilag ugyanakkor ez nem jó.
.
A legnagyobb vesztesek azok a fiatal nők, akik családot szeretnének: hiszen a potenciális pasijaik másokkal vannak, alkalmileg nagyon sokszor, de nem csak alkalmilag s nemcsak röviden. Másrészt nyilvánvaló vesztesek mindazok, akikhez ez a kiáltvány szól. Hosszabb távon ugyan vesztesekké válhatnak a 40-es nők és késő huszonéves pasik is, de ez erősen kérdéses… nem zárom ki mindenesetre. De a nyilvánvaló és azonnali vesztesek a fentiek: és ez, ha a pasikat nézem, a férfitársadalom fele, ha a nőket, a nőtársadalom negyede.. mint azonnali vesztes. A többiek is vesztesei lehetnek hosszú távon… ez még nem derült ki. Ha ki fog, még rosszabb.
.
Na most igazából lehet ezért hibáztatni a társadalmi berendezkedés állását. Akár a feminizmust, akár az LMBTQ-t, akár hímsovén módon ’a nőket’, és akár (elfogadottabb módon) az igénytelen, elkényelmesedett, besavanyodott férfiakat. Egyik sem igaz, mindegyik igaz… teljesen mindegy.
.
Nem hibást érdemes keresni, mert ezt a jelen társadalmi konstrukciót közösen hoztuk létre, és közösen tartjuk életben az önáltató és másoknak szóló, gyakran össztársadalmi mellébeszélésekkel és hazugságokkal. Mind hibásak vagyunk benne, nem felelőst érdemes keresni rá, hanem megoldást. Egyéni szinten teljesen érthető, jól felfogott önérdekből; társadalmi szinten meg azért, mert nem hiszem, hogy jó lesz a következménye hosszú távon.
.
Tehát azt érdemes tenni, ismételten csak kedves, fiatal-középkorú, középkorú és késő-középkorú sorstársaim, hogy felvesszük a kesztyűt, és nem adjuk meg magunkat. Az pedig nem kesergést és hibáztatást jelent, hanem akciót. Meg kell nézni, hogy miért a 28 éves pasi viszi el a 45 éves nőt, és nem fanyalogni rajta, hanem (amiben csak és amennyire csak lehet), változtatni azon, amin érdemes (praktikusan: kötelező).
.
A világ egyik legnagyobb önátverős dumája az, hogy „fogadjanak el engem olyannak, amilyen vagyok”. Ez kérem hülyeség: ha az, amilyen vagyok, nem jó, akkor nekem magamnak sem kell elfogadnom, nemhogy másoknak. Szabad változni. Érvényes. Megéri. Csak nem könnyű.
.
Higgyétek el: mindaz a plusz, ami az életkorral már megjött, tényleg megvan bennetek. A szóba jöhető nők ezer örömmel választanának titeket – de kizárólag akkor, ha azokat a kötelező elemeket is hozzátok, amikről eddig szó volt. Azok nélkül a többi nem elégséges, nem működik.
.
Igen, ezt a háborút meg is lehet nyerni, ebből jól is ki lehet jönni. Mindenkinek. Sokkal több nyertessel.
.
De homokba dugott fejjel pont nem. Mert akkor ugyan lehet, hogy megértenek és sajnálnak majd titeket, de az eredmény ebben ki is merül: még mindig nem kelletek tőle jobban.
.
What’s next?
https://www.facebook.com/balazs.partos.1/posts/pfbid0BohDgDGu3MsBVXuzv2AF4AzP12DePyGauAJRLKt1q4CBkZhx2ZAz8wQvJNMxBoyel
.
.
.
Innen indulunk tovább.
.
Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »
