Bár a hivatások száma az egész világot nézve összességében évek óta csökkenőben van, a világjárvány idején számos ázsiai, afrikai, latin-amerikai és óceániai országban nagyon sok fiatal jelentkezik a szemináriumokba.
Venezuelában 804-en tanulnak az ország huszonegy szemináriumában, beleértve azokat is, akik az előkészítő évre járnak. A világ másik részén, Pápua Új-Guineában és a Salamon-szigeteken 286 fiatal jelentkezett tavaly papképzésre. Sokaknak hosszú utat kellett megtenniük a jelentkezéshez a csendes-óceáni szigetvilág legeldugottabb szigeteiről. Bangladesben, ebben a 165 milliós országban, ahol mindössze félmillió katolikus él, a 2020-as évben rekordot döntött az új papok száma: huszonhat papot szenteltek.
Afrikában már évek óta stabilan növekszik a papi hivatások száma, olyannyira, hogy immár globális szinten érzékelhető, hogy működik egyfajta a „körforgás” a misszióban: ma már számos afrikai pap támogatja, erősíti az európai egyházakat, végleg meghaladva ezzel a korábbi földrajzi megkülönböztetést, miszerint vannak küldő és vannak fogadó egyházak. A számos példa közül az egyik Tanzánia: kevésnek bizonyult az országban működő öt szeminárium, ezért tavaly decemberben egy újat is megnyitottak Kahamában (Nazareth Major Seminary), ahol az első évre máris 106 diák iratkozott be, és a következő három évben 480 szeminaristára számítanak.
„Ti afrikaiak már saját magatok misszionáriusai vagytok. Krisztus Egyháza valóban mélyen gyökerezett ebben az áldott földben” – mondta VI. Pál pápa az afrikai püspöki szimpóziumának záró szentmiséjén 1969. július 31-én az ugandai Kampalában. Több mint ötven évvel Montini pápa kijelentése után az afrikai egyházban a hivatások virágzása immár bizonyosság, a kontinens szintjén és az egyetemes egyház szintjén is látható, még ha olykor vita támad is a hivatások növekedésének okairól, amelyek között a hitbeli elhivatottság mellett társadalmi és antropológiai okok is vannak.
„A papságra vágyó afrikai fiatalok olyan egyházakból származnak, ahol a felszentelt papok evangéliumi tanúságtétele bátorítja ezt a radikális döntést – mondta el a Fides hírügynökségnek Elias Essognimam Sindjalim togói pap, a komboniánus szerzetesek papképzéssel foglalkozó főtitkára. – Azt hiszem, a hivatások termékeny talaja, hogy az afrikai helyi egyházak, amelyek kísérik a fiatalokat a hitbeli növekedés útján, igazán élő, életvidám egyházak. Ha néhány jelöltben kezdetben benne is van, hogy a szegénység elől menekül, a hosszú képzés alatt a szándékaik megtisztulnak, ez szükséges a pappá szenteléshez. Ahol hitbeli élet van, ott működik a Szentlélek, és csak a hitéletben elmélyülő fiatalok hallhatják meg Isten hangját, aki arra szólítja őket, hogy lépjenek a hivatás útjára. Ezen kívül pedig sok fiatal mondja: „Misszionárius akarok lenni, mint X.Y.”, és említik egy társukat vagy egy helyi papot. Az evangéliumi tanúságtétel ragályos és gyümölcsöt terem”.
Elias atya hozzátette, nem szabad megfeledkezni a hitből fakadó karitatív tevékenység társadalmi hatásáról sem: „Sok afrikai országban az Egyháznak az iskolákban, a kórházakban, a támogató központokban, az igazságosság, a béke, a teremtésvédelem területén folytatott szociális szolgálata mindennap, konkrét módon emberek életét menti meg”. Ez Isten kegyelmétől kísérve felébreszti a szívekben a hála érzését és ösztönzést ad, sok fiatal felfedezi magában az Istennek és a felebarátnak való önátadás hivatásának csíráját.
Az indiai Pushpa Anbu Augustine, az Isteni Ige Társaságának hivatásokért felelős főtitkára is egyetért azzal, hogy létezik a „vonzásnak” ez a dinamizmusa, ami lényeges a hit átadásában. A verbita misszionáriusok az ázsiai kontinensen gyökereznek, ahol összesen 681 diák és 283 novícius végzi náluk a papképzést, az ázsiai–csendes-óceáni térség mintegy húsz országából. „A járvány idején is ott vannak a misszionáriusaink, papjaink a perifériákon a legszegényebbek, a kirekesztettek szolgálatában és elkötelezetten munkálkodnak azon, hogy Krisztus és evangéliuma nevében az utolsókat tegyék az első helyre. Amikor a fiatalok látják ezeket a misszionáriusokat, vonzerőként hatnak rájuk, megszületik bennük a vágy, hogy csatlakozzanak hozzájuk” – jegyzi meg Augustine atya.
Ázsia tekintetében van még egy fontos szempont: „A családok nagyon összetartóak. A hitbeli képzés fontos része már a családban megtörténik, a szülők a gyerekeket Isten ajándékának tartják. A családok a maguk és mások iránt érzett felelősségre nevelik a gyerekeket. Így a család támogatásával, bátorításával megtanulják szabadon megválasztani útjukat az életben. Ázsiában a fogyasztásra és a haszonra épülő kultúrában is él még a spirituális dimenzió és a vallásos élet sok fiatalt vonz” – hangsúlyozta a verbita szerzetes.
Fordította: Thullner Zsuzsanna
Forrás: L’Osservatore Romano
Fotó: L’Osservatore Romano; Avvenire
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
