A március 25-én 27 EU-tagállam vezetői által aláírt római nyilatkozat szakértők szerint garanciát jelent arra, hogy az Európai Unió a britek kilépése ellenére is egységes marad. A szkeptikusok szerint azonban a nyilatkozatban el vannak vetve a káosz magvai, mert a római találkozó utat nyit a „kétsebességes Európa” megvalósításához, amit a tagállamok egy része ellenez.
A Római Szerződés aláírásának 60. évfordulójára szervezett találkozó közös nyilatkozatát az Egyesült Királyság kivételével minden tagállam aláírta. A dokumentumban kijelentik: „egységesen fognak cselekedni – ahol szükséges, ott eltérő sebességgel és intenzitással, de mindannyian ugyanabba az irányba.” – áll a Szabad Európa Rádió beszámolójában. A római nyilatkozat ugyanakkor magában hordozza a „kétsebességes Európa” elgondolását, amit sokan inkább „többsebességes Európának” neveznek, mert a tagállamok gazdasági fejlettségük szerint két nagy integrációs egységben sem tudnának hatékonyan együttműködni.
Ezt a kezdeményezést számos tagállam vezetői ellenzik – főként a „felzárkózó” országok ódzkodnak a kétsebességű Európától, mert ezzel együtt járna a korábban elérhető uniós források megvonása is. A kritikusok szerint ez a koncepció a periféria-országok leszakadását vonná magával, így ahelyett, hogy létrejönne a kétsebességű Európa, sokkal inkább két külön Európa születne a mai EU határain belül. Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke a római csúcstalálkozón annak veszélyére figyelmeztetett, hogy a koncepció megvalósítása esetén Európa újra olyan lenne, mint a vasfüggöny idején; különálló keleti és nyugati tömbre oszlana. A kétsebességes Európa elgondolás támogatói szerint azonban megtartható az egység a megosztottság állapotában is.
Sok test, egy lélek
A koncepció támogatói úgy képzelik el a többsebességű Európát, hogy az Európai Unió mai hivatali gépezetét több testre osztanák, melyek külön-külön ellátnák a mai Európai Unió feladatköreit az adott integrációs egységre vonatkozóan. A gazdaságilag fejlettebb országok megvalósítanák az integráció magasabb szintjét, miközben az elmaradott országok a mai politikai-gazdasági együttműködési formában léteznének tovább saját országcsoportjuk határai közt. Miközben az EU így több külön integrációs egységre oszlana, ezek a különálló testek mégis egységes hivatali egészt képeznének. Támogatói szerint ez a koncepció lehetővé tenné a fejlődést, ugyanakkor több szabadságot adna a tagállamoknak; miközben az EU jelenlegi állapotában lehetetlen konszenzusra jutni, a többsebességes Európában a hasonló gazdasági-politikai kultúrával rendelkező országok könnyedén közös álláspontra jutnának.
A koncepció támogatói szerint ez amiatt fontos, mert ezáltal lehetővé válna az Európai Unió balkáni terjeszkedésének folytatása, az EU több mint 30 tagállamra kiterjesztése. Amennyiben a balkáni országok is csatlakoznak az EU-hoz, a konszenzus megteremtése a jelenlegi keretek közt még nehezebbé válna, ami állandóan napirenden tartaná az Európai Unió széthullását. Xavier Bettel, Luxemburg miniszterelnöke a római csúcstalálkozón azt mondta, „inkább legyen kétsebességes Európa, mint egy holtpontra jutott Európa, ami semmilyen sebességgel nem halad semmilyen irányba.”
A szakértők közt többnyire egyetértés van abban a vonatkozásban, hogy az új Európa „magvát” azok az országok adnák, melyek jelenleg az eurozónának részei. A közös fizetőeszköz jelentené a szorosabb integráció kezdetét. Ettől eltekintve azonban a többi tagállam aligha sorolható egy kategóriába; Roland Freudenstein, a Wilfried Martens Európai Tanulmányok Központ igazgatóhelyettese úgy gondolja, Európa egyáltalán nem kétsebességes politika irányába halad, annak ellenére, hogy számos politikus támogatja ezt az ideát. „Sokkal inkább egy többsebességű integrációról beszélhetünk. A belső mag és periféria kifejezés sem használható ebben a tekintetben, mert a gyakorlatban egyszerűen nem ez történik, nem ennek kell történnie.” – mondta.
Freudenstein szerint Angela Merkel esetében is néhány év leforgása alatt éles váltás volt megfigyelhető, hiszen korábban az EU teljes egységét támogatta, mostanra azonban a többsebességű Európa létrehozását szorgalmazza. A szakértő azt mondta, a kétsebességű Európa elgondolás valójából amiatt okoz szembenállást a tagállamok közt, mert vezetőik nem értik, hogy nem a tagállamok két osztályba sorolásáról van szó, hanem egy többsebességű integráció lehetőségéről, ahol az országcsoportok bizonyos fő közéleti kérdések megítélése mentén ölthetnek végső formát.
Gyümölcsöző távkapcsolat
A szakértő szerint a tagállamok többsége egyébként is előnyben részesítené a távkapcsolat jellegű viszonyt Brüsszellel, amit az utóbbi évek során az integráció és központosítás eltúlzott erőltetése vont magával. Ettől eltekintve azonban a tagállamok elkötelezettek bizonyos fokú integráció irányába, és a főbb közéleti kérdések mentén egyetértő országok mélyebb lokális integrációt kezdhetnek. Abból kell kiindulni, hogy ez a fajta együttélés már most létezik: az eurozóna vagy a schengeni övezet ilyen együttműködések – bizonyos tagállamok tagjai, mások nem. Ami egyszer már létezik, annak mentén pedig egyszerű megtalálni az együttműködés újabb formáit és a lehetséges újabb jelölteket.
A szakértők szerint ilyen új blokkok létrejöhetnek például a védelmi projektek mentén: Svédország, Lengyelország, Németország, Dánia és Hollandia kialakíthat egy ilyen együttműködést. Franciaország, Németország és Hollandia közt viszont a jelenleginél mélyebb titkosszolgálati együttműködés jöhet létre. Más országok létrehozhatnak regionális szövetségeket a migrációs válság kezelése vagy a bűnüldözés terén. Freudenstein szerint ezek a csoportok önállóan is életképesek, nincs köztük egyetlen központi mag, és mindegyik az EU további fejlődésének lehetséges irányait képviseli. Ez a kaotikus megközelítés valójából lehetővé tenné az EU további bővítését, hiszen az újabb tagállamok nem egy teljesen központosított Európához, hanem egy-egy ilyen regionális együttműködéshez csatlakoznának.
http://www.hidfo.ru
Kategória:Hírek, Helyzetelemzés, Publicisztika
Forrás:internetfigyelo.wordpress.com
Tovább a cikkre »
