A mostani menekültsimogatós világban pont azoknak az érzésével és jövendőjével nem foglalkozik senki, akik a „menekültek” mindennapjait próbálják még szabadabbá és toleránsabbá tenni. Átszellemült arcukon ott az öröm, amikor egy-egy migránst a keblükre ölelhetnek és a beilleszkedés és tolerancia nevében egyből azt hiszik, hogy velük csak gazdagabb lesz az öreg kontinens. Ők nem gondolnak napokkal későbbre, a jelen multikulturális és agymosott világában csak arra mennek, hogy minden szép legyen, jó legyen azoknak az idegeneknek, akik jól megfontolt és előre kigondolt forgatókönyv alapján készülnek Európa elfoglalására. Allah Akbar! – sziszegik a fogaik között, miközben igyekszik felvenni a legnyájasabb arckifejezést. A feléjük nyúló, segíteni akaró kezet pedig leharapják, ha eljön az idő. Európa csak néz, a liberálisok sebeiket nyalogatják és örömködnek, pár elkötelezett gondolkodó viszont a jövőbe lát. Európában a muszlim térhódítása egyenlő a nők évszázados küzdelmei, az egyenrangúság sutba dobásával, és eljöhet az az idő, amikor a kiskosztümös menedzser hölgyek egész testüket fedő ruhában maximum szülőgépeknek lesznek jók a valaha jobb napokat megélt kontinensen. Eljátszottam a gondolattal, hogy mi lesz ötven év múlva, ha a tendencia folytatódik.
Repüljünk képzeletben tíz éveket az időben és nézzük, mi az a folyamat, amelyet nem kívánok egyetlen európai nőnek sem. Először is, lazítsuk el magunkat, mondjuk valamiféle pamlagon, és készüljünk a legrosszabbik forgatókönyvre. Hiába sulykolják a liberálisok, hogy a betelepülő élősködők és migránsok az összeurópai létszámhoz képest nem befolyásolható mennyiséget alkotnak, és hiába gondolják úgy toleranciával és humánummal beoltott embertársaink, hogy ez itt másképpen megy, tudomásul kell venni: az idegen hordák beözönlése a férfi és nő kapcsolatában beállott pozitív változásokat, elsősorban az egyenjogúság kérdését is veszélyezteti. Az ottani arab nők, vagy a mostani útra keltek – híradások tucatjai bizonyítják, hogy nem is akarnak kiszabadulni ebből az évezredes másodrangú helyzetből, amelybe a férfi mint a domináns kényszerítette őket. Elég csak arra a képre gondolnom, amikor a talpig feketébe öltözött, elcsigázott arcú nő mezítláb hurcolja három gyermekét a zsebre dugott kézzel, a legújabb tornacipőkben páváskodó férfiak között. Ez már előrevetíti a szomorú jövőt. Hogy miért szomorú, egyértelműen látszik.
Az arab férfiak számára cseppet sem feltűnő, és teljesen természetes ez a kép, de ugyanúgy vannak ezzel az arab nők is. Az évezredek során kialakult a nemek közötti egyenlőtlenség abszolút a férfi javára, és a nő használati tárgy, szülőgép, gyermeknevelő és itt vége van. Miként fognak ehhez viszonyulni 20-30 év múlva azok, akik a feminista mozgalmak élharcosai? Akkor is azt mondják majd, hogy a férfi gátolja kibontakozásukat és önálló életüket? Nem, akkor már semmit sem fog mondani, mert ha véletlenül tiltakozásra nyílik ajkuk, egyből jön a pofon, verés, vagy a kirekesztés. S akkor a nő magányosan kóborol az utcákon, amelyet allahakbározó fanatikusok foglaltak el, és egy szép szóért is keményen meg kell fizetnie.
Mint a papír zsebkendő, olyan lesz sorsa. Ha az uralkodó széljárás ellen tesz, kitaszítottság lesz az osztályrésze, a mindenki belerúghat és használatba vehet rémképe, a társadalmi hierarchia legalja. El tudják önök képzelni, hogy megszűnik minden? A női magazinok, a női divat, az elszánt különcség világa, a minél többet mutassunk, villantsunk aktualizáltsága a hétköznapi életben. Akkor egyforma lesz mindenki, nyakig zárt fekete ruhában, és örülhet azért, ha nem a fenyítés, a brutalitás lesz az osztályrésze, hanem békén hagyják.
Ezzel a kérdéssel nem foglalkoznak azok a migránssimogatók, akik most kezüket nyújtják leendő zsarnokaiknak. Egyből másodrendű állampolgárok lesznek és érdekes módon ez csupán az olyan népekre jellemző, amelyek erőteljesen a vallás ópiumába menekülnek. Ez a vallás aztán lehet keresztény, zsidó, vagy iszlám, a szélsőségeknél mindenhol a nő másodrangú ember. Nem társ és egyenrangú fél, hanem egy szükséges rossz, aki azért arra jó, hogy biztosítsa a nagyszámú utánpótlást a vérgőzös ideológiák teljesítéséhez. Hányszor és hányszor halljuk híradásokban a számunkra felfoghatatlan és esztelen reakciókat a szupervallásos muzulmánok részéről: aki vét a vallás, vagy a több ezer éves megcsontosodott törvények ellen, és szexuálisan más kapcsolatot részesít, amit manapság minden retorzió nélkül megtehet egy tini, akkor a szülők vágják el a torkát.
Jól vigyázzunk tehát, az Európát betöltő allahakbározás ezt is jelenteni fogja. Az erőszakost térítést, egy idegen kultúra győzelmét, és a nők géppé redukálását. Na, ekkor már hiába sírnak a feministák, hiába rágnák a küszöböt az Európai Parlamentben a másodrangú állampolgárokra senki sem lesz kíváncsi. Marad a fekete ruhában álmodozás arról, hogy de szép is volt, amikor még szabadon és harsányan, szankciók nélkül diktatúráztak, toleranciát hiányoltak és emberi jogokat követeltek. Erre már köddé vált álom marad.
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
