Sztankó Attila liturgikus jegyzetét olvashatják.
Jézus nem egyszerűen egy új pap a sok közül, hanem az egyetlen örök Főpap Melkizedek rendje szerint (vö. Zsid 5,6; 7,11–28). Nem mások vérét mutatja be, hanem saját életét ajánlja fel az Atyának. Áldozata egyszeri (ephapax), tökéletes és megismételhetetlen (vö. Zsid 7,27; 9,12; 10,10). A Golgotán nem csupán egy történelmi esemény zajlik le, hanem az egész emberiség kiengesztelődése valósul meg. Ettől kezdve nincs más áldozat, amely hozzáadhatna Krisztus keresztjének teljességéhez.
Az utolsó vacsorán Jézus ezt a misztériumot bízta apostolaira: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!” (Lk 22,19; 1Kor 11,24–25) A bibliai anamnészisz nem egyszerűen visszaemlékezést jelent, hanem Isten üdvözítő cselekedetének liturgikus jelenét. Az Eucharisztiában ezért ugyanaz a Krisztus cselekszik, aki egyszer meghalt és örökké él az Atya jobbján (vö. Zsid 9,24–28).
A feltámadott Úr ezt követően apostolait saját küldetésében részesítette: „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket” (Jn 20,21), rájuk lehelte a Szentlelket (vö. Jn 20,22–23), és megbízta őket: „hozzájuk lépett, és megszólította őket: »Nekem adatott minden hatalom a mennyben és a földön. Menjetek tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok meg őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek! És íme, én veletek vagyok minden napon a világkorszak beteljesedéséig!«’” (Mt 28,18–20) Ebből a küldetésből bontakozik ki az apostoli utódlás és az Egyház szolgálati papsága. Az egyházi rend szentségében részesülő, felszentelt pap nem a saját nevében, és nem is csupán a közösség megbízásából cselekszik, hanem a szentelés eltörölhetetlen jegyével (karakterével) felruházva, in persona Christi Capitis – Krisztusnak, az Egyház Fejének személyében szolgál.
Mindazonáltal az Újszövetség nem csupán a szolgálati papságról beszél. Péter apostol a Sínai-hegyről szóló szakaszt alkalmazza az Egyházra: „választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet” (1Pét 2,9).
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
