Sztankó Attila liturgikus jegyzetét olvashatják.
Az úrnapi zsolozsma Napközi imaórái közül a délelőtti antifónája az alábbi zsoltárokat keretezi: Zsolt 120, 121, 122 (119, 120, 121), ha pedig a főünnepet vasárnap ülik, az I. hét vasárnapjának zsoltárát: 118 (117). Az antifóna szövege: Vágyva vágytam rá, hogy ezt a húsvéti vacsorát elköltsem veletek, mielőtt szenvedek, alleluja. Az antifóna szövege Lukács evangéliumának szövegéből való (Lk 22,15). Antifónaként általában Nagyböjt 5. hetében és Nagyhéten énekelik: Desiderio desideravi.
Kezdetnek a 118. zsoltár eucharisztikus jellegéről elmélkedünk. Ebben az esetben olyan himnuszról van szó, amelyben a költő hálaadó dicséretre szólítja az ünnepre összegyűlt népet. A költő talán éppen a király szájába adja a dicséret énekét, amelybe mintegy bekapcsolódik a nép is. Ő szólítja fel a népet a dicséretre, tanúságot tesz arról, hogy bizalmát az Úrba veti; elbeszéli a nemzetekkel vívott harcait és végül diadalát, miközben bebocsátást kér az Úr templomába. A zsoltár talán egy király saját hálaadó imája lehetett, amely annyira közkedveltté vált, hogy kiegészítették egy bevezetővel, néhány ünnepi utalással, majd így lett a sátorosünnep-sorozat egyik körmeneti himnusza. Szerkezete világos, érzelmei őszinték. A 115. zsoltárhoz hasonlóan (vö. Zsolt 115,9–11; 135,19–20) felsorolja az Úr Templomába vonuló (vö. Zsolt 15; 24) dicsőítő körmenetben résztvevő közösség csoportjait, Izraelt, a király családját; a papságot és a különböző népeket, akik megismerték az egy igaz Istent. És miközben a szólista énekszóban elbeszéli a dicsőítés okát – személyes győzelmét, amelynek alapja az Úr történelemben sokszorosan megmutatkozó szabadító hűsége (vö. Kiv 15; 25,6; Iz 12,2) – a menet megérkezik a Templom kapujához, amely zárva van! A kapun, mivel az Úr, az Igaz kapujáról van szó, csak az igazak léphetnek be.
Bevonul az elvetett Kő (vö. Mt 21,42; ApCsel 4,11; Róm 9,33; 1Pét 2,4–6), akit a templomi papság áldással fogad (vö. Mt 21,9; 23,39),és a körmenet csúcspontján az áldozati oltárt is a liturgikus menetet kiteljesítő táncba kapcsolják (vö. 1Kir 1,50–51; Kiv 21,14; Zsolt 26,6). Az örömujjongás közepette kiáltja a tömeg: „Ezt a napot az Úr adta (készítette), ujjongjunk és vigadjunk rajta! Nyújts, ó Uram, segítséget, adj, ó Uram, jó sikert!” (Zsolt 118,24-25) A pap áldása pedig visszhangozza: „Áldjon meg téged az Úr és őrizzen meg téged, ragyogtassa rád arcát az Úr és kegyelmezzen néked, fordítsa feléd arcát az Úr s adjon békét tenéked!” (Szám 6,24–26)
A zsoltár eucharisztikus jellegét éppen az oltár misztériumából, ugyanakkor a szentmise eucharisztikus himnuszából, a Szent vagy!-énekből értjük meg: Benedictus… Baruk habba besém Jahvé… a pap és a hívek ezekkel a szavakkal köszöntik az Urat, aki hamarosan, a lélekhívásban (epiklézis) és az átváltoztatás alapító szavaiban megjelenik a kenyér és bor színe alatt. Hosanna… egykor a sátoros ünnepen a vallásos zsidó meglengette a jobb kezében tartott ágakat. Ma a zsidóság a sátoros ünnep hetedik napján hétszer járja körbe a zsinagógát kezében a négyféle termésből álló csokorral és énekli: Kérlek Uram, segíts meg, (kérlek) most! Kérlek, Uram, ments meg, (kérlek) most! Mi pedig megemlékezünk Jézus bevonulásáról Jeruzsálembe. Miközben a Szent vagy!-himnuszt énekeljük, először a prefációhoz tartozóan a Szentháromságra gondolunk, másodszor pedig a közeledő Jézusra, „aki a pap személyében odaáll az oltárhoz, hogy a keresztfa áldozatát megújítsa” (Dr. Pétery József, A szentmise története, 98. old.) és bevezessen az Húsvét misztériumába.
Dr. Pataky Géza írja: „Valósággal egybenőtt elragadtatás – kontemplációból fakadó misztika!” Az oltár világa – Eucharisztikus vademecum, Ecclesia Kiadó, 1963, 109. old.)
Fotó: Pixabay
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
